adozona.hu
Vámosi-Nagy: a bérterhek csökkentése nem fehéríti a gazdaságot
//adozona.hu/archive/20080527_berterhek_csokkentese_gazdasag
Vámosi-Nagy: a bérterhek csökkentése nem fehéríti a gazdaságot
Tetszik
A magyar adórendszer egyik fő problémája a munkát terhelő adók (járulékok) magas szintje. Sokan ennek tudják be a bejelentés nélkül történő foglalkoztatást, amely sajnos valóban jellemző a magyar gazdaságban, elsősorban – de nem kizárólag – a mikrovállalkozásoknál. Nem kevesen a külföldi működő tőke oly kívánatos beáramlása egyik fő gátjaként is a munkaerő magas közterhét jelölik meg. A gazdaságot nem fehérítené, de mégis mivel járhat a közterhek csökkentése?
A nemrég közzétett OECD felmérés szerint csak Belgium előz meg minket ebben a nem túl dicséretes rangsorban. Nemrég még Németország is előttünk járt, de az utolsó mérési időpontban – igaz, csak néhány tizedszázalékkal – már mögénk került. Ezt az összehasonlítást pedig illik komolyan venni. A statisztikából ugyan nem derül ki a mintavétel minden részlete – például: hogy a gyerekes szülőnél figyelembe vették-e az egyébként hazánkban adómentes családi pótlékot -, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az összehasonlítás azonos elvek mentén, korrekt adatokkal történt.
Vizsgáljuk meg, hogy ténylegesen milyen közvetlen terhek kapcsolódnak a mai magyar munkabérhez:
Vizsgáljuk meg, hogy ténylegesen milyen közvetlen terhek kapcsolódnak a mai magyar munkabérhez:
Munkáltatói tb-járulék: 29%
Munkaadói járulék: 3 %
Szakképzési, rehabilitációs járulék: 2%*
Bruttó munkabér: 100%
Ebből:
Dolgozó tb-járulék: 15,5%
Munkavállalói járulék: 1,5%
Átlag szja fizetés: 24%**
**************************************************************************************
**************************************************************************************
Összes bér + a munkáltató terhei: 134% 100 százalék
Ebből összes közteher: 75% 56 százalék
(+ havi 1950 Ft tételes eho)
Marad nettó bér: 59% 44 százalék
* becsült érték (több feltételtől függ)
** az adót fizetők átlagos becsült szja- terhe (2006)
A táblázatból látható, hogy a dolgozó felét sem kapja meg annak, amit bérköltségként a vállalkozás elszámol (Itt most nem foglalkozunk a képet egyébként valamelyest javító, tipikusan adómentes juttatásokkal. Így például az étkezési hozzájárulással, a tömegközlekedési bérlettel, az üdülési csekkel, s az önkéntes pénztári hozzájárulással sem. Ez nem jó. Mondható ugyan, hogy a befektetőt a munkaerő teljes ára érdekli (nem kizárólag a közterhe), s inkább a profitot terhelő adó nagysága izgatja, mégis elfogadható az ezen közterhek csökkentésére irányuló törekvés. Még akkor is, ha néhány százalékpontos csökkentés önmagában nem fehérít ki semmit. (Amennyiben a 134 mondjuk 125-re mérséklődne, akkor se rohanna senki a fekete munkát bejelenteni, ha egyébként nem fenyeget más okból a lebukás veszélye.)
Nem tudni egyelőre, hogy 2009-ben lesz-e egyáltalán lehetőség adócsökkentésre (a konvergencia-program szerint érdemi nagyságrend szóba sem jöhet). Ha azonban úgy alakul, hogy 200 milliárd forinttal mérséklik a munkaerő közterheit és ennek keretében mondjuk 3 százalékponttal csökkentik a járulékokat, továbbra sem egyértelmű, hogy a foglalkoztatók vagy a foglalkoztatottak válláról kell-e levenni a terhet. Az előbbiek járulékainak csökkentése azonnal redukálná a vállalkozások terheit, talán elősegítve a munkahely-teremtési kedvet. (Erre nagyon nagy szükségünk van!) A foglalkoztatott viszont vélhetően arra vár, hogy a 2006-ban 2 százalékponttal megemelt járulékát a két évvel ezelőtti szintre csökkentik, s így nőhet a nettó jövedelme. (Mint tudjuk, foglalkoztatottból több van, mint foglalkoztatóból, s ez szavazatban mérve bizony nem mellékes. Ugyanakkor az egész társadalom hosszú távú érdeke a vállalkozások mozgásterének bővítése.)
A (foglalkoztatói és/vagy foglalkoztatotti) járulék csökkentése ugyanakkor másik kérdést is felvet. A társadalom tudata ma odáig nem jut el, hogy a nyugdíj és az egészségügy mennyibe kerül. Az adófizetők nincsenek tisztában azzal, hogy most jött el az a pillanat, amikor a járulékok ténylegesen fedezik a társadalombiztosítás – pillanatnyi – költségeit, más szóval nem kell adóból kipótolni a tb-költségvetés hiányát. Egyszóval saját bőrünkön érezhetjük, hogy mennyi a társadalombiztosítás tényleges költsége. Ebből a megközelítésből talán a személyi jövedelemadó mérséklése kedvezőbb. A vállalkozás ott realizálhat ebben az esetben mozgásteret, hogy a szja csökkentés okozta nettó jövedelem emelkedése esetén megszűnik – adott pillanatban (évben) – a béremelési kényszer.
Láthatóan egy esetleges munkára vonatkozó közteher-csökkentésnek is több megoldási lehetősége van, s a variációk közötti választás nem egyértelmű. A baj mégsem ez, hiszen „tiszta megoldások” ritkán adódnak. A probléma inkább abból fakad, hogy egyelőre semmilyen csökkentési lehetőségre nem látszik reális esély.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
