hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Fordított adózás: segít-e az APEH állásfoglalása?

  • adozona.hu

A fordított adózás azt jelenti, hogy nem a számlakibocsátó, hanem a vevő köteles az áfát kiszámolni, majd bevallani és – megfelelő feltételek esetén – levonni. A fordított adózással érintett tevékenységek köre kiszélesedett, az adózók többsége ugyanakkor bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy az ő tevékenysége a hatálya alá esik-e. Az új áfatörvény a szolgáltatások felsorolásánál nem hivatkozik Szolgáltatásjegyzék (SZJ-) számokra, ezért a szolgáltatások SZJ-besorolása nem bír relevanciával a fordított adózás megítélése során - olvasható az APEH honlapján. Az adóhivatal tájékoztatója az értelmezésben igyekszik segítséget nyújtani, ám kérdés, ez mennyire működik majd a gyakorlatban.

Mikor kell fordítottan adózni?

Az új áfatörvény a szolgáltatások felsorolásánál nem hivatkozik Szolgáltatásjegyzék (SZJ-) számokra, ezért a szolgáltatások SZJ-besorolása nem bír relevanciával a fordított adózás megítélése során - olvasható az APEH honlapján. 

Kik adóznak fordítottan?
Fordított adózás hatálya alá esnek azok, akik belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok és adószámukban hátulról a harmadik számjegy 2, 3, 4 vagy 5. Vagyis sorban az általános szabályok szerint adózók, az evások, illetve a csoportos adóalanyok. Nem adózhatnak fordítottan többek között az alanyi adómentes cégek és személyek, a természetes személyek, illetve a mezőgazdasági tevékenységet folytatók.  Az ő adószámukban hátulról a harmadik számjegy az 1.

Forrás: Deloitte
A fordított adózás az ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások nyújtása esetében alkalmazandó – írja az adóhivatal. Ezzel kapcsolatban az adóhatóság a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) segítségével definiálja az ingatlan fogalmát: eszerint ingatlan az a földterület, felépítmény, és ezek alkotórészei, vagy ezekkel tartósan egyesített dolgok, melyek elválasztásával a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az értéke vagy használhatósága csökkenne – szól az értelmezés. 

A Ptk.-kommentár azonban nem áll meg itt. Értelmezése szerint a földrészletnek az épület, a növényzet és egyéb építmény (kerítés, akna) lehet alkotórésze. A növényzet addig alkotórész, amíg el nem válik a földtől, így a termés a leszedéssel, a fa a kivágással önálló dologgá válik. Azokat a dolgokat is a föld alkotórészének kell tekinteni, amelyek mint növedékek utólag keletkeztek. Ennek értelmében a földben gyökerező fa a földnek ilyen növedéke és mindaddig alkotórésznek minősül, amíg a földtől el nem választják – olvasható az APEH tájékoztatójában.

Ez az állásfoglalás kissé félrevezető, hiszen az ingatlan fogalma a törvényben nincs definiálva (csak az építési telek és a lakóingatlan), az adóhatóság mégis előveszi a Polgári törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseit. Ez még nem lenne baj, ha megállna ott, hogy ingatlan alatt a földterület, a felépítmény, valamint ezek alkotórészei értendők. A tájékoztató azonban továbbmegy, és már a Ptk. kommentárját is beidézi, hogy meghatározza, mi minősül földrészletnek, alkotórésznek. 

Eltérések az Európai Közösség irányelvétől

Kérdés, hogy ezáltal ugyanazt sikerült-e a jogalkotónak a magyar szabályozásba beemelnie, ami a 2006-os Európai Közösségi (EK-)irányelvben van. Az EK ugyanis lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy – saját döntésük alapján – előírhassák bizonyos termékeladások vagy szolgáltatásnyújtások esetén az úgynevezett fordított adózást. Az uniós irányelv azonban ezt a lehetőséget az építési szolgáltatásokra engedi meg, amelyet a magyarázatban egészít ki ingatlanhoz kapcsolódó javítási, karbantartási, tisztítási, illetve ezekhez hasonló szolgáltatásokkal. Ebből kiindulva tehát az építési szolgáltatásokat kell megítélni, ami vagy több, vagy kevesebb az ingatlanhoz szorosan kötődő szolgáltatásoknál.

A magyar szabályozás ugyanakkor elvesztette ezt az építési szolgáltatási jelleget, és már csak az ingatlanra koncentrál, ezért keressük mindannyian az ingatlan fogalmát, azok alkotórészeit és így tovább. Az építési szolgáltatás után az áfatörvény tételesen felsorolja, mit kell érteni alatta. Ez azonban nem teljesen életszerű, ugyanis az építési szolgáltatások körébe - hétköznapi értelemben - semmiképpen nem sorolható az őrzés-védés, a portaszolgálat, de a kéményseprői szolgáltatás (cucálás) mint ingatlanhoz kapcsolódó karbantartás. Innentől kezdve tehát a jogalkalmazóknak már „csak” jogértelmezési problémákat kell értelmezniük. Az adóhatósági tájékoztatón csupán néhány helyen érződik, hogy más jogszabályokat (lásd Ptk.) keres ahhoz, hogy magyarázza magát a törvényt. Pedig a gyakorlatban más jogszabály csak ott és akkor és csak arra alkalmazható, amire maga az áfatörvény hivatkozik, felhatalmazást ad. 

A végső fogyasztó

A fordított adózás elvileg azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nem a szolgáltató, nem a számlakibocsátó, hanem a vevő köteles a kapott számla (vagy más okirat) alapján az áfát megállapítani, kiszámolni, majd azt saját maga bevallani és – megfelelő feltételek esetén – levonni. Itt tisztázni kell azt az alapelvet, hogy az áfa alapvető célja a végső fogyasztó adóztatása. Ezért minden közbenső adóalany áthárítja az áfát a következő, szintén közbenső adóalanyra. A lánc ott szakad meg, ahol nem lehet az áfát továbbhárítani. Gyakorlatilag ez a végső fogyasztó. Legjellemzőbb példa erre egy egyszerű magánszemély, vagy egy  alanyi adómentes vállalkozás. Neki ugyanis felszámítják az áfát, de ő már nem számíthatja fel, hiszen ő a végső fogyasztó. Azt is tudnunk kell, hogy mindaddig, amíg az áfát továbbhárítják, addig levonási jogunkkal is lehet élni, tehát mindegy, hogy én mint eladó, szolgáltató számlázom tovább (hárítom át) az áfát, vagy a vevő hárítja saját  magára (ez a fordított adózás), nekem (eladónak) mindkét esetben megvan a levonási jogom.

Ez történik tehát a fordított adózásnál: az eladó, szolgáltató áfa felszámítása nélkül számláz, de van levonási joga. A vevő, igénybevevő felszámítja az áfát és levonásba is helyezheti azt. De ha a vevő, igénybevevő végső fogyasztónak minősülne, akkor neki véglegesen meg kell fizetnie az áfát. Ezért van az, hogy ha magánszemélynek végzek villany-, víz és gázszerelést, akkor neki minden esetben áfával növelt számlát állítok ki (hiszen végső fogyasztó, tovább nem tudja hárítani az adót, neki kell megfizetnie). 

De ugyanez vonatkozik az alanyi adómentes vállalkozásra (mindegy, hogy egyéni, vagy társas) is, hiszen ő sem tudja továbbhárítani az adót, éppen ezért levonási joga sincs. Itt lép be az a kérdés, hogy a fordított adózás esetén egyik adóalanynak sem lehet olyan jogállása, melynek alapján tőle az adó megfizetése ne lenne követelhető. 

Eszerint, akinek a jogállása olyan (értsd: különleges), arra az adót nem lehet áthárítani, nem lehet „ráfordítani”. De azt is jelenti, hogy ő sem bocsáthat ki olyan (adómentes) számlát, melyre azt írná, hogy „fordított adózás – a vevő fizeti az adót”, hiszen attól különleges a jogállása, hogy semmilyen körülmények között nem háríthat át másra adót a tevékenységéből fakadóan. Csak azt írhatja, hogy „mentes az adó alól”, merthogy alanyi mentes. Miért? Azért, mert az alanyi adómentes adóalany valójában személyében mentes. Azaz bármit tesz, minden tevékenysége mentes, hiszen személyi (alanyi) mentességet kapott. 

[[ Oldaltörés: Új áfatörvény: ki jár jól? ]]

Adminisztrációs terhek, a költségvetés haszna

Előreláthatóan nagy adminisztrációs terhet ró majd az adózókra, hogy meggyőződjenek arról és folyamatosan nyilván is tartsák, hogy partnerük, vevőjük milyen jogállású. Egyszerű magánszemély, alanyi mentes, mezőgazdasági tevékenységet folytató különös jogállású vagy evás? A számlázás ugyanis mindig ettől függ majd, legalábbis a fordított adózás alá eső tevékenységek esetében. Már most elkezdődött a nyilatkoztatási dömping: minden vevő nyilatkozzon a saját jogállásáról, illetve adja meg adószámát. (Hiszen ne feledjük, fordított adózás esetén a vevő adószámát is kötelező feltüntetni!) 

Eddig azt mondhattuk, hogy a számla helyességének felelőssége – legalábbis törvényi szinten – a számlakibocsátó hatásköre. Ezt már árnyalta a  „kellő körültekintés" korábban bevezetett elve, ám ma már egyértelműen kimondható: a számlabefogadó felelőssége a legnagyobb. Minden alakilag vagy tartalmilag rossz számla alkalmatlan adólevonásra. A szabályok pedig nemcsak újak, hanem furcsák, átláthatatlanok, és még körülbelül fél évig tisztázatlanok is lesznek. Addig jönnek majd az újabb és újabb állásfoglalások, tájékoztatók, melyek vagy segítenek, vagy még többet ártanak.

A költségvetés ugyanakkor jól jár a fordított adózással. És nemcsak az áfacsalások visszaszorítása miatt (nem lesz olyan, mint korábban, hogy valaki visszaigényli, de előtte a másik nem fizeti meg az áfát – hiszen a megfizetés és a levonás is ugyannál adóalanynál lesz). Hanem azért is, mert sok kisvállalkozó, aki eddig a cégektől 8-15 napra megkapta a szolgáltatása ellenértékét, és csak később kellett az áfát befizetnie (a következő hónap vagy negyedév 20. napja), most nem fogja megkapni az áfa összegét, hanem visszaigénylő pozícióban lesz, és ő fog várni a következő hó vagy negyedév 20. napjától még további 45 napot a pénzére, s természetesen várhatja az adóhatósági (kiutalás előtti) vizsgálatot is. Vagyis az áfát 45-135 napig az állam fogja használni. 

Ki kellene tolni a választás határidejét
 
A szabályozás és az irányelv átültetése a magyar gyakorlatba nem sikerült. Bebizonyosodott, hogy – a kihirdetéstől számított – 45 nap nem elegendő idő a felkészülésre. Ezért még nagyon kevesen tudnak helyesen számlát kiállítani, a számítógépes programok még nem képesek minden számlázási eshetőséget kezelni. És mivel éppen az ingatlanoknál volt – a fordított adózás, illetve az egységes, minden ingatlanra azonos választhatóság miatt – a legtöbb és legnagyobb mérvű változtatás, ezért senki sem tudott, illetve tudhatott teljesen „képbe kerülni”, és felelősen (5 évre előre) dönteni 2007. december 31-éig, hogy ingatlaneladsnál vagy bérbeadásnál mit válasszon: maradjon a mentességnél, vagy váljon adókötelessé. Ezért – megítélésem szerint  – a pénzügyi kormányzat felelőssége óriási, és a választás határidejét minimum 2008. március 31-éig ki kellene tolnia, hogy addig mindenki teljes felelősséggel, adószakértőjével konzultálva, érdemben dönthessen.

dr. Vágyi Ferenc Róbert
intézetigazgató, egyetemi docens
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Pénzügyi és Számviteli Intézet
 

A következő részben konkrét példákon mutatjuk be, milyen buktatókat rejt az új áfatörvény.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Tevékenységi kör bővítése

Dr. Szeiler Nikolett

ügyvéd, adótanácsadó

Áfa – önellenőrzés

Nagy Norbert

adószakértő

Külföldi utas áfa

Nagy Norbert

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2020 június
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5
hirdetés

exit_to_app Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

close