adozona.hu
OECD: csúcson az adóterhelés mértéke
//adozona.hu/archive/20071031_OECD_adoteher_forgalmi_ado_kozvetett_kozv
OECD: csúcson az adóterhelés mértéke
Az OECD országokban az átlagos, GDP arányában mért adóterhelés a 2001 és 2004 között lezajlott adómérséklési ciklus után visszatért a 2000. évi történelmi csúcshoz . Az elmúlt 40 év adóbevételeiről szóló adatok az általános vélekedéssel szemben nem mutatnak nagy eltolódást a közvetett adóktól a közvetlen adók felé - állapítja meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi adópolitikai jelentése.
Tavaly a GDP százalékában mért adóteher 26 OECD országból (amelyekben előzetes adatok rendelkezésre álltak) 14-ben emelkedett, 11-ben pedig csökkent 2005-höz képest. Ez a jelentés szerint azt jelzi, hogy az átlagos adóteher évről évre alig változik a fejlett országokban.
A 30 OECD országban az átlag adóteher 2004-ben 35,5 százalékos volt, míg 2005-ben elérte a 2000-es, 36,2 százalékos adóterhelési rekordot. (Magyarországon 2005-ben a GDP 38,5 százalékát vonta el az állam különféle adók és társadalombiztosítási járulékok formájában.) Három országban – Olaszország, Írországban és Dél-Koreában – az adóteher több mint 1 százalékponttal emelkedett 2005 és 2006 között. Luxemburgban, Új-Zélandon és a Szlovák Köztársaságban viszont több mint 1 százalékpontot csökkent.
Általános vélekedés, hogy a közvetlen adók egyre inkább előtérbe kerülnek a közvetett adókkal szemben. Az OECD jelentése azonban az elmúlt 40 év adatai alapján cáfolja ezt a vélekedést: a jelentés szerint az adatok nem mutatnak nagy eltolódást a közvetett adók felől az közvetlen adók felé. A legfrissebb adatok is csak csekély növekedést mutattak az általános forgalmi adókból származó bevételekben: 2005-ben a fejlett országokban ez az arány átlagban a GDP 6,9 százaléka volt, szemben a 2004-es 6,8 százalékos és a 2000-es 6,7 százalékos szinttel. (Magyarországon az áfabevételek aránya az utóbbi években a GDP 10–11 százaléka között mozgott, az EU régi tagállamaiban 7,5 százalék volt.)
Az elmúlt években a fejlett országokban egyre komolyabb törekvés mutatkozik az általános fogyasztási adók emelésére szemben a bevételeket terhelő adókkal. Az fogyasztást terhelő adóbevételek aránya az 1965-ben mért 38 százalékos szintről 2005-re 32 százalékra csökkent. A legtöbb adócsökkentés, amely leginkább a bevételeket terhelő adók növelésének terhére következett be, 1965 és 1975 között történt. A jelentés azonban megjegyzi: a személyi jövedelemadó és társasági adók mértéke nem követ semmilyen trendet a vizsgált időszakban. A személyi jövedelemadó météke például először emelkedett, aztán csökkent, a vagyonadók viszont kissé visszaszorultak.
A fogyasztást terhelő adók csökkentési trendjét azonban nem követte minden ország: ezalatt az időszak alatt Mexikó például 6 százalékponttal, míg Új-Zéland, Luxemburg, és Szlovákia 4 százalékponttal, Hollandia és Lengyelország 2 százalékponttal növelte adóbevételének fogyasztási adóból beszedett hányadát. Ezzel szemben 24 fejlett ország csökkentette az ilyen adók súlyát, közülük is Izland a legnagyobb mértékben, 22 százalékponttal.
Manapság egyre többször merül fel, hogy a fogyasztást terhelő adók arányát kellene növelni a jövedelmet terhelő adókkal szemben a gazdasági versenyképesség javítása érdekében. Az OECD jelentése e törekvés okát egyrészt abban látja, hogy a nemzetközi adóverseny miatt egyre nehezebbé válik a társaságok és személyek bevételei után beszedni az adókat. Ebből kifolyólag a fogyasztás adóztatása egyre fontosabb bevételt jelent az adott országoknak. Másrészt pedig a bevételeket terhelő adóktól a fogyasztást terhelő adók felé való eltolódás a gazdasági hatékonyságot javíthatja, növelheti a versenyképességet és megóvhatja a munkaerőpiacot.
Sokan úgy vélik a fogyasztási adók súlyának növelése kedvez a gazdasági növekedésnek. A két adófajta közötti eltolódás nem befolyásolja ugyanis az adóbevételeket összességében, viszont ösztönözheti a megtakarításokat, amelyen keresztül pozitívan befolyásolhatja a befektetések és a gazdasági növekedés alakulását. Sőt, néhány közvetlen adónak (például a zöld adók) akár gazdasági hatékonyságnövelő hatása is lehet.
Más elemzők része viszont úgy vélik, hogy a fogyasztási adók előtérbe kerülésének van egy nagy hátránya is: a forgalmi adók emelése növeli az egyenlőtlenséget és csökkenti a szegények életszínvonalát.