EUB-ítélet: nem tagadható meg a személyigazolvány kiállítása csak azért, mert az érintett más tagállamban rendelkezik lakóhellyel

Megosztás Tetszik

Uniós polgárság: ellentétes az uniós joggal, ha a tagállam valamely állampolgárától kizárólag azzal az indokkal tagadja meg – az útlevélen felül – az úti okmánynak minősülő személyazonosító igazolvány kiállítását, hogy az érintett személy egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel E megtagadás korlátozza az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot, és eltérő bánásmódot teremt a külföldön, illetve az e tagállamban lakóhellyel rendelkező polgárok között, olvasható az Európai Bíróság honlapján a C-491/21. sz ügyben hozott ítéletben.

2014 óta egy román ügyvéd Franciaországban rendelkezik lakóhellyel, és szakmai tevékenységét Franciaországban és Romániában egyaránt folytatja. 2017-ben kérte a román hatóságoktól, hogy állítsanak ki számára egyszerű vagy elektronikus személyazonosító igazolványt, amely úti okmányként lehetővé teszi számára, hogy Franciaországba utazzon. E kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy külföldön rendelkezik lakóhellyel.

Az ügyben eljáró román legfőbb ítélőszék előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az Unió Bírósága elé.

Ítéletében a Bíróság kimondja: a személyazonosító igazolvány kiállításának kizárólag azzal az indokkal történő megtagadása, hogy az érintett személy nem rendelkezik lakóhellyel Romániában, az Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozását jelenti a más tagállamban lakóhellyel rendelkező román állampolgárok számára.

A román szabályozás ugyanis eltérő bánásmódot teremt a külföldön, illetve a Romániában lakóhellyel rendelkező román állampolgárok között. Az előbbieknek úti okmányként csak útlevelük van, míg az utóbbiak személyazonosító igazolvánnyal és útlevéllel rendelkeznek.

Az uniós jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy két olyan okmányt bocsássanak ki, amelyek állampolgáraik számára úti okmányként szolgálnak. E rendelkezés azonban nem teszi lehetővé számukra, hogy közérdekű objektív megfontolásokon alapuló igazolás nélkül kedvezőtlenebb bánásmódban részesítsék azokat az állampolgáraikat, akik gyakorolták az Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat.

Az ilyen szabályozás nem igazolható sem annak szükségességével, hogy a személyazonosító igazolványon feltüntetett lakcím bizonyító erővel bírjon, sem e cím hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi azonosításának és ellenőrzésének hatékonyságával.