Uniós döntés az elektromos töltés áfájáról

Megosztás Tetszik

Fontos döntést hozott az Európai Unió Bírósága egy lengyel cég tervezett tevékenysége kapcsán. A közelmúltban közzétett döntés alapján termékértékesítésnek minősül a hozzáadott értékadó rendszerében az olyan – egyetlen egységet képező és összetett – ügylet, amely a gépjárművek elektromos töltése mellett magában foglalja többek között az érintett járműhasználók számára nyújtott szükséges műszaki támogatást, valamely csatlakozó lefoglalását vagy a korábbi tranzakciók megtekintését – írja közleményében a Deloitte.

A döntés háttere szerint egy lengyel cég elektromos járművek nyilvános töltőállomásainak beszerelésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységet kívánt folytatni többszabványos töltőkkel felszerelve. Ezen felül a társaság egy speciális platformot is létre kívánt hozni, biztosítandó a felhasználók számára egyebek mellett egy adott csatlakozó lefoglalásának vagy a korábban megvalósult tranzakcióik és teljesített kifizetéseik megtekintésének lehetőségét. A társaság az egyes töltések alkalmával az érintett felhasználó igényeitől függően szükséges műszaki támogatást is biztosította volna.

A lengyel bíróság – annak ellenére, hogy a lengyel adóhatóság a villamos energia értékesítést tekintette főszolgáltatásnak – a tranzakciót szolgáltatásnyújtásnak minősítette, arra hivatkozva, hogy ezeket a nyilvános töltőberendezéseket a fogyasztók kizárólag amiatt vennék igénybe, mert azok olyan eltérő szabványok szerinti csatlakozókkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az elektromos járművek akkumulátorainak gyorsabb és hatékonyabb feltöltését. Álláspontjuk szerint a főszolgáltatást a töltőállomáshoz való hozzáférés, és a töltőnek a jármű vezérlőrendszeréhez történő szükséges csatlakozása képezi.

Az elektromos töltés adókezelésének bizonytalanságára tekintettel, az ügy végül az Európai Unió Bírósága elé került.

Uniós döntés született a kérdésben

Az Európai Unió Bíróságának határozata rögzíti: a nemzeti bíróságok feladata annak megítélése, hogy az adott ügy körülményei között az érintett ügylet egyetlen egységet képező ügyletnek minősül‑e. A bíróság azonban kimondja, hogy az olyan egyetlen egységet képező és összetett ügyletek esetén, amely végső soron az elektromos járművek akkumulátorának villamos energiával való feltöltését biztosítják, a hozzáadott értékadó rendszerében termékértékesítésnek minősülnek.

„Az ítélet indokolása alapján az elektromos töltés ugyanis minden esetben egy megfelelő töltőberendezés használatát feltételezi, amely magában foglalhatja a töltőnek a jármű vezérlőrendszerével való összekapcsolását is. A berendezéshez való hozzáférés biztosítása pedig olyan minimális szolgáltatásnyújtási elemnek minősül, amely szükségszerűen együtt jár a villamosenergia‑értékesítéssel” – magyarázza Dan Béla, a Deloitte adóosztályának menedzsere.

Az ítélet arra is kitért, hogy a töltés kapcsán az esetleges műszaki segítségnyújtás nem önálló célként jelenne meg, pusztán elősegíti azt, hogy a villamos energia értékesítésére a lehető legjobb feltételek között kerüljön sor. E szolgáltatás tehát a villamosenergia‑értékesítéshez képest járulékos szolgáltatásnak minősül.

Mi a helyzet Magyarországon?

Az ítélet amiatt kifejezetten jelentős, mert az elektromos töltés adókezelése a magyar és az európai uniós jogszabályi rendelkezésekből nem olvasható ki egyértelműen, nyilvános magyar hatósági állásfoglalás vagy korábbi Európai Uniós bírósági döntés pedig nem érhető el ezen ügyletek áfaminősítése kapcsán. Ugyan nem kötelező erővel rendelkező értelmezés – amely az Európai Unió Bíróságának ítéletével összhangban van – korábban már közzétételre került a VAT Committee által, a bíróság döntése mindenképp hangsúlyos.

A hazai szereplők között ugyanakkor bizonytalanságot jelenthet az adókezelés megítélésében, hogy a vonatkozó hazai kormányrendelet elektromobilitási szolgáltatásról rendelkezik. Így különösképpen érdekes lehet, hogy az ítélet milyen hatással lesz az elektromos töltőberendezést üzemeltető társaságok, vagy az elektromobilitási szolgáltatók tevékenységére” – mondta el Fábián Dorottya, a Deloitte adóosztályának partnere.

A fentiekre tekintettel érdemes átgondolni, hogy az ítéletben foglaltak esetleg hatással lehetnek-e az adózók üzleti modelljére, az érintett ügyletek adókezelésére. Az ügyletek téves minősítése, így a helytelen áfakezelés ugyanis jelentős adókockázatot hordozhat az adózók számára, a minősítés egyebek mellett ugyanis befolyásolhatja például az áfa levonhatóságát, az alkalmazandó teljesítési hely szabályt is, de az eltérő értelmezés függvényében az adózóknak akár adóregisztrációs kötelezettségük is felmerülhet más tagállamokban – áll a Deloitte közleményében.