Sokat bukhatnak ezen a cégek: kihalás szélére kerülhet a középvezetői réteg

Megosztás Tetszik

Feje tetejére készül állni a munkaerőpiac: a fiatal generációk nem vágynak középvezetői székekbe, a cégek pedig egyre nehezebben találnak utánpótlást. A Z generáció számára a karrier egyre kevésbé az előléptetésről, inkább az önmegvalósításról, a rugalmasságról és a work-life balance-ról szól. Ami egykor presztízs, elismerés volt, az ma sokak szemében puszta nyűg.

A középvezetői réteg vékonyodása nem pusztán vállalati szintű probléma, hanem szélesebb társadalmi jelenség. Ha a fiatal generációk vezetői ambíciói ilyen ütemben csökkennek, az hosszú távon az egész munkaerőpiacra kihat. Ha nem lesz, aki vállalja ezeket a kulcsszerepeket, a multinacionális cégek egyszerűen továbbállnak – figyelmeztet Horányi-Kiss Annamária, a JIT Talent vezető tanácsadója, recruitment szakértő.

Nem divat már középvezetőnek lenni

A középvezetői pozíció egykor motiváló elismerés volt, presztízst és előrelépési lehetőséget jelentett. A mostani fiatal munkavállalók azonban már nem feltétlenül vágynak erre a szerepre. A teamleaderek, csoportvezetők, műszakvezetők és egyéb középvezetői pozíciók betöltése egyre nehezebb: az egyik vezető hazai állásportálon jelenleg is több száz álláslehetőség van meghirdetve „csoportvezető” kifejezésre – mutat rá Horányi-Kiss Annamária.

A Z generáció már eleve más munkaerőpiacra lép be. Ők a digitális világ szülöttei, ahol az eszközök, a szoftverek és – ma már egyre gyakrabban – a mesterséges intelligencia dönt helyettük. Ez a helyzet viszont aláássa a döntéshozatali képességet és a felelősségvállalást. A „ha elbukom, újrapróbálom” számítógépes játék logika a munkahelyen nem működik. Ott a vezetői szerep komoly, téttel bíró, konfliktusokkal teli döntéseket követel, amihez egyre kevesebben kapnak kedvet. Márpedig a középvezetői szint ütközőzóna: fentről érkező utasításokat tompít, lentről érkező panaszokat szűr, és mindkét oldal elvárásainak igyekszik megfelelni.

Ráadásul a Z generáció egyre nagyobb része úgy lép be a piacra, hogy még sosem dolgozott. Nem ismerik a monotóniát, a kereteket, és bár kreatívak és gyorsak, a vezetői szerep terhe alatt könnyen besokallnak. Egyre fontosabbá válik számukra a munka-magánélet egyensúlya, a személyes jólét (wellbeing) és a rugalmas munkavégzés. Ugyanakkor a vállalatok sem mindig tudják megfelelően ösztönözni a fiatalokat arra, hogy hosszú távon elköteleződjenek egy cégnél, és felvállalják a vezetői szerepkörrel járó felelősséget.

Az egyéni karrierépítés és a vállalkozói lét is egyre népszerűbb opcióvá vált. Különösen a marketing, IT és kreatív iparágakban figyelhető meg, hogy a fiatal szakemberek szívesebben dolgoznak szabadúszóként, minthogy egy cégen belül vállaljanak vezetői szerepet. Ez a trend azonban hosszú távon kihívást jelent a vállalatok számára: ha a belső utánpótlás nem megoldott, akkor a középvezetői réteg ki fog öregedni, és komoly generációs szakadék alakulhat ki a szervezeten belül.

A jövő vezetői ott ülnek, de nem biztos, hogy tudják

Egy középvezetőnek nemcsak a feladatait kell tudnia, hanem értenie kell a cég működését, kultúráját és belső dinamikáit is. Éppen ezért sokkal hatékonyabb, ha a vállalat a saját emberei közül választja ki és fejleszti a jövő vezetőit, ahelyett, hogy kívülről hozna be valakit, aki mindezt nulláról tanulja. Csakhogy önmagában a tehetséges fiatalok megtalálása nem elég: a középvezetők ritkulása nemcsak abból fakad, hogy a fiatalok nem akarnak vezetni, hanem legalább annyira abból, hogy a szervezeti kultúra és az ösztönző rendszerek sem támogatják őket ebben. Ha a vállalatok valóban biztosítani akarják a középvezetői utánpótlást, előrelátó, tudatos lépéseket kell tenniük, és alkalmazkodniuk kell az új munkaerőpiaci viszonyokhoz – tanácsolja Horányi-Kiss Annamária.

Ha a pozíció túl sok stresszel és aránytalan felelősséggel jár, nem csoda, hogy kevesen kérnek belőle. Ahhoz, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a vezetői szerepre, a cégeknek elengedhetetlen vonzóbbá formálni a középvezetői pozíciót. A rugalmas munkavégzés, a munka–magánélet egyensúlyának megteremtése, valamint a jól átgondolt pénzügyi és erkölcsi ösztönzők – például bónuszrendszerek, extra szabadnapok vagy vezetői coaching és képzések – mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a középvezetői szerep ne tehernek, hanem valóban vonzó karrierlehetőségnek tűnjön.

A második fontos lépés, hogy a cégeknek tudatosan fel kell építeniük a fiatalokban szunnyadó vezetői ambíciókat. Ehhez nem elég pusztán elmondani, mennyire fontos a jó vezető. Éles helyzetek kellenek, ahol a fiatalok kipróbálhatják magukat. Erre tökéletes eszköz a gamifikáció, a versenyhelyzetek megteremtése, vagy akár a jól megszervezett kickoff napok, amelyek nemcsak a projektindítás adminisztratív mérföldkövei, hanem remek alkalmak arra is, hogy kiderüljön: ki képes irányítani, dönteni, motiválni. Egy jó kickoff esemény túlmutat a célok és feladatok egyeztetésén – valójában terepet ad a rejtett tehetségek felszínre hozására. Már csak az a kérdés, észreveszik-e a cégek, kik azok, akik valóban készen állnak a vezetői szerepre.

A vezetőhiány a legnagyobb költség

A sikerhez ma már nem elég a középvezetőket fejleszteni – egyre nagyobb szükség van arra is, hogy a felsővezetők kapjanak célzott mentorálást. Bár a topmenedzserek rendszerint megkapják a maguk szakmai támogatását, jóval kevesebb figyelem jut arra, hogyan motiválják a középvezetőiket, és hogyan ismerjék fel a csapatukban rejlő tehetségeket. Pedig épp ezekből a kulcsemberekből nőhetnek ki a jövő vezetői – mondta Horányi-Kiss Annamária, a JIT Talent recruitment szakértője.

Ráadásul a digitális generáció már fiatalon hozzászokott a folyamatos ingerekhez, viszont a monotónia tűrését nem tanulta meg. Ez a helyzet a vezetőkre is új terheket ró: őket is tréningezni kellene arra, hogyan szervezzék a csapat munkáját változatosan és motiválóan.

Ha a cégek nem lépnek időben, a jövő középvezetői rétege egész egyszerűen el fog tűnni, és ezzel nemcsak néhány üres állás marad, hanem felborulhat a szervezetek belső egyensúlya is. A kérdés már nem az, hogy a fiatalok akarnak-e vezetni, hanem az, hajlandók-e a vállalatok újragondolni a játékszabályokat. Mert a babzsák, a csocsóasztal és a heti egy wellbeing-nap önmagában nem ösztönöz vezetésre. Ahhoz, hogy a jövő vezetői felismerjék saját szerepüket, és az élre álljanak, a cégeknek most kell lépniük.

A szakértő figyelmeztet, hogy a vezetőhiány nemcsak belső feszültségeket és szervezeti zavarokat okoz, hanem kézzelfogható pénzügyi veszteséget is jelent, nem is keveset. Minél fontosabb egy pozíció, annál magasabb a betöltetlen munkakör költsége, a COV (cost of vacancy). Ráadásul a probléma nem áll meg a látható veszteségeknél: a túlterhelt felsővezetők, a motiválatlan csapattagok és az irányítás nélkül maradt projektek rejtett, közvetett költségei is jelentősen megterhelik a szervezetet. A vezetőhiány ezért nem egyszerűen HR-kérdés, hanem súlyos üzleti kockázat, amely közvetlen hatással van a cég versenyképességére és hosszú távú fenntarthatóságára.