Német javaslat: mikor kellene pénzügyi szankciókat alkalmazni jogállami hiányosság esetén?

Megosztás Tetszik

A német EU-elnökség javaslatának értelmében rendszerszintű jogállami hiányosságok (például az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése) helyett csak akkor kellene pénzügyi szankciókkal szembenézniük a tagállamoknak, ha a jogállamiság elveinek megsértése bizonyíthatóan hatással van az uniós büdzsé szabályos végrehajtására, vagy az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmére. Az érintett tagállam az Európai Tanács elé vihetné az ügyet, mielőtt a miniszteri tanács minősített többséggel döntést hozna az esetleges szankciókról, olvasható a Bruxinfo oldalán.

Már a nevében sem jogállamról, hanem „az uniós költségvetés védelmére vonatkozó általános feltételességi rendszerről” szól az a javaslat, amit a német soros EU-elnökség terjesztett a kormányok elé abból a célból, hogy a Tanácsnak végre legyen közös álláspontja arról a rendelettervezetről, amely eredetileg az uniós kifizetések visszatartásával fenyegette azokat a tagállamokat, ahol rendszerszintű hiányosságok jellemzik a jogállam működését.

„Ez a rendelet létrehozza a szükséges szabályokat az uniós büdzsé védelmére a jogállami elvek megsértései esetén a tagállamokban” – fogalmaz a módosított szöveg, amelynek Európai Bizottság, majd a korábbi román EU-elnökség által előterjesztett változatában még a jogállamiságot érintő „általános hiányosságokról” volt szó. Ebből arra lehetett következtetni, hogy ha egy tagállamban ilyen rendszerszintű problémák, illetve a régi szöveg szerint „ezek kockázata” fennáll, akkor az Európai Bizottság kezdeményezheti a szóban forgó országnak járó kifizetések felfüggesztését vagy csökkentését.

Az új verzió, amely szerdán kerül először megvitatásra a nagyköveti tanács elé, következetesen kihúzza „a rendszerszintű hiányosságokat” a szövegből, azokat „a jogállami elvek megsértésével” váltva fel. És a kontextus is változik, hiszen az új javaslat értelmében már nem önmagában és önmagáért az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése és más jogállami problémák váltanának ki választ az EU részéről, hanem az, ha „megállapítást nyer, hogy a jogállam elveinek megsértése egy tagállamban „eléggé közvetlenül” hat az EU-költségvetés szabályos pénzügyi végrehajtására vagy az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmére”.

Vagyis első látásra úgy tűnik, hogy bár a jogállami elvek megsértése a kiváltó ok, de csak abban az esetben, ha az közvetlenül kárt okoz az uniós büdzsének vagy pénzügyi érdekeknek. Ez közelebb látszik állni az Európai Tanács által júliusban az MFF-ről kötött megállapodás meglehetősen dodonai szövegének magyar olvasatához, mint legalábbis a másik jogalkotó, az Európai Parlament szándékaihoz. Az EiT által elfogadott konklúziót a magyar kormány ugyanis úgy értelmezi, hogy a jogállamiság és az EU pénzügyi érdekeinek védelme szétvált, az előbbire már ott van a 7-ik cikk szerinti eljárás, míg az utóbbi nem más, mint egy új költségvetési kondicionalitás.

Ergo, csak akkor sújthatnak egy országot pénzelvonással, ha egy konkrét jogállami defektus bizonyíthatóan veszélybe sodorja az uniós pénzek rendeltetésszerű elköltését.

Ezt az értelmezést az is alátámasztja, hogy a szövegben a potenciális szankciót kiváltó okok között már nem szerepel például az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése és más vétségek.

Az új verzióban az alábbi jogállami vétségek válthatnák ki a korrekciós intézkedéseket:

♦ Az uniós költségvetést (kölcsönök nyújtását is ideértve) végrehajtó tagállam hatóságainak a megfelelő működésének hiánya, különös tekintettel a közbeszerzésre vagy a vissza nem térítendő támogatások odaítélésével összefüggő eljárásokra, és amikor nyomon követésről és ellenőrzésről van szó.

♦ A nyomozó és az államügyészi szervek megfelelő működésének hiánya a csalási és korrupciós esetek kinyomozásában és üldözésében, vagy más uniós jogszabályok megsértése esetén, amelyek az uniós büdzsé végrehajtásához vagy az EU pénzügyi érdekeinek a védelméhez kötődnek.

♦ A fenti ügyekben hozott hatósági döntések független bíróságok által történő jogi felülvizsgálatának hiánya.

♦ Az uniós büdzsé végrehajtásához kapcsolódó csalások, korrupció és egyéb jogsértések megelőzésének és szankcionálásának hiánya.

♦ A szabálytalanul kifizetett pénzek elvárható visszakövetelésének elmulasztása.

♦ Az OLAF-fal és az Európai Ügyészi Hivatallal való hatékony és időben történő együttműködés hiánya és más esetek.

Az ilyen jellegű problémák beazonosítása végett a tervezet értelmében a Bizottság kvalitatív értékelést végez, amelynek során többek között figyelembe veheti az Európai Bíróság ítéleteit, az Európai Számvevőszék, az OLAF és az EPPO jelentéseit, továbbá a GRECO és a Velencei Bizottság szakvéleményeit és ajánlásait.

Még a javaslat megtétele előtt az Európai Bizottságnak írásban tájékoztatnia kell a szóban forgó tagállamot arról, miért gondolja azt, hogy a jogállami elvek sérülnek. A tagállamnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megtegye az észrevételeit, a bizottsági notifikációtól számított két hónapon belül. Válaszában a tagállam intézkedéseket javasolhat a jelzett problémák orvoslására.

Ha a Bizottság ennek ellenére a javaslat előterjesztése mellett dönt, előbb még egy lehetőséget kell biztosítania a tagállamnak észrevételei megtételére az érveiről és a javasolt intézkedések arányosságáról. A válaszra adott időt a Bizottság szabja meg, de nem lehet hosszabb egy hónapnál.

Ha ez sem győzi meg a testületet, akkor a tagállami válasz beérkezésétől számított egy hónapon belül javaslattal fordulhat intézkedések megtétele végett a Tanácshoz, amelynek a bizottsági javaslat elfogadása után legkésőbb egy hónappal a szavazatok minősített többségével döntést hoz (a bizottsági javaslat elfogadásához kell legalább 15 tagállam támogatása, melyek az uniós népesség legalább 65 százalékát képviselik).

A tagállam ugyanakkor, ha úgy érzi, hogy az eljárás során az objektivitáshoz, a tagállamokkal való egyenlő bánásmódhoz, vagy a diszkriminációmentességhez fűződő jogai sérültek, kivételesen az Európai Tanács elnökéhez fordulhat, hogy a következő EiT elé vigye a kérdést megvitatásra. Amíg erre sor nem kerül, addig a döntés sem születhet meg, de az állam és kormányfők nem dönthetnek és a bizottsági javaslat után legkésőbb három hónappal meg kell születnie a végleges döntésnek.

Maximum egy évvel a döntés után a Bizottságnak és a Tanácsnak újra kell értékelnie a helyzetet, de a Bizottság bármikor kezdeményezheti a szankciók feloldását, ha a tagállam orvosolja a problémákat.

Egyelőre nem tudni, hogy a német javaslat milyen fogadtatásra talál a Tanácsban, ahol elsősorban az északi országok kötik az ebet a karóhoz a jogállamisági feltételrendszer kérdésében, miközben Budapest és Varsó kategorikusan ellenzi azt, de néhány más országnak sem lehet ínyére.

Az Európai Parlament már az eddigi javaslatokat sem találta elégségesnek, főleg annak a bizottsági javaslatnak a kiszuperálását, amely blokkoló minősített többség esetén tette volna csak lehetővé a szankciók kivédését. Az EP első reakciói meglehetősen elutasítók voltak, de – ahogy egy parlamenti forrás fogalmazott -, „mindenki arra kíváncsi, hogy mikor rántják el a képviselők a kormányt”. Hiszen minél tovább tart a kötélhúzás, annál inkább késik a gazdaságélénkítésre szánt pénz a tagállamoknak.