Nehezebb lesz bizonyítaniuk a revizoroknak az igazukat

Megosztás Tetszik

Nagyban megnehezíti az adóhatóság dolgát az az Európai Bíróság által hozott ítélet, amely az áfavizsgálatoknál szigorúbb bizonyításra kötelezi a revíziót. Több ügy is landolt Luxembourgban, amely azt firtatta: mennyiben felelős egy társaság azért, mert a partnercége csalásban érintett, nem fizetett rendesen adót vagy nem adott bevallást. A korábbi menetrend az volt, hogy az adóhatóság a problémás cégek üzletfeleit is potenciális csalónak titulálta, vagyis az általuk visszaigényelt vagy levont áfát nem fogadta el szabályosnak, nem engedte elszámolni. írja a Napi Gazdaság.

Az érvelés az volt, hogy a társaságnak tudnia kellett, hogy az üzlettárs csaló, ebből következően a cég maga is részese volt a csalásnak. Adott esetben ez teljesen helytálló is, egy-egy áfacsalásra épített vállalkozói lánc minden tagja tisztában van azzal, miből is származik az eredmény. Ugyanakkor a hatóság sok esetben nem tudott − nem is nagyon akart − különbséget tenni az ilyen esetek és aközött, amikor a társaság valóban vétlen volt.

A vizsgálatok során általában egész ügyleteket ítélt fiktívnek a revízió. Egyik esetben egy építkezést kivitelező cég feketén foglalkoztatta alkalmazottait, s nem volt dokumentálva, hogy valójában hányan is dolgoztak a munkán. A hatóság azt mondta: a nyilvántartás alapján egy alkalmazottja van a cégnek, márpedig egy alkalmazott nem tudta volna az adott munkát elvégezni, vagyis az esemény meg sem történt. Ez nyilvánvalóan téves következtetés − az más kérdés, hogy a feketefoglalkoztatás ugyanúgy csalás.

Az ilyen eseteket nagyon nehéz volt megoldani a bíróság előtt, hiszen a gyakorlat a cégre hárította a bizonyítást terhét. Neki kellett alátámasztania, hogy az építkezés megtörtént, a szállítmány elhagyta az országot, a terméket külföldre értékesítette. Ám a fuvarlevél bemutatása, az aláírt szerződés és a számla kevés volt a hatóságnak, hiszen azt könnyen le lehet gyártani − mint ahogyan sok esetben ez meg is történt.

Az Európai Bíróság döntése néhány hónapja véget vetett ennek a gyakorlatnak: a társaságoknak csak az ésszerűség határain belül kell ellenőrizniük üzletfeleiket, s az életszerűségnek megfelelően kell csak az adott ügyletet is dokumentálniuk. Vagyis azt valószínűleg nem lehet megmagyarázni, ha a partner a székhelyén nem lelhető fel évek óta s a telefont sem veszi fel senki, ám az, hogy készített-e áfabevallást s fizetett-e adót, már nem az üzletfél dolga. Ha a hatóság szerint tudomása volt a feleknek a csalásról, s minden érintett tevőlegesen részt is vett abban, akkor azt neki, a hatóságnak kell bizonyítania.

Ez a mostani hatósági gyakorlatot tekintve nagyon nehéz feladat − alapvetően a dokumentációk meglétével vagy hiányával, annak tartalmával érvel a hatóság, márpedig csalásokat ritkán szoktak lejegyezni. Ilyen attitűd mellett a hatóság szinte eszköztelen. Szakértők szerint hosszú időt vesz majd igénybe az új eszköztár kialakítása, hiszen alapvetően más logika mentén kell az ilyen ügyekhez nyúlni. Egyelőre nincs kipróbált fegyver, valószínűleg a rajtaütések, helyszíni ellenőrzések és átfogó nyomozások segíthetnek majd az adószakmai munkában. Ennek kiépülése azonban időigényes.

Valószínűtlen, hogy a kereskedők ne tudnának a csalásról A legnehezebb feladat a látszólag tisztességes, vagyis adót fizető, bevallást készítő érintett cégek felelősségre vonása. Ha egy kereskedő olyan árut vásárol, amely áfacsalásban érintett, akkor szinte bizonyosan tisztában is van ezzel. Egy ellenőrzés során ugyanakkor a nála lévő szállítólevél, számla arról tanúskodik, hogy a termék minden szabály betartásával került forgalomba. Azt pedig nagyon nehéz megállapítani, hogy ez mégsem így volt, rajtaütés nélkül szinte lehetetlen. A közelmúlt egyik nagy botránya is híven megmutatta ezt: az Egy Másért Egymásért Alapítvány úgy gyűjtött konzerveket, hogy azt jótékony célra használja − ez áfamentes lett volna −, ezzel szemben az áru a boltok polcaira került. A forgalomba hozott terméknek azonban csak egy része került elő, senki sem tudja, ki és mikor adta el a többit.