MNB: az önkéntes nyugdíjpénztárak költségmutatóik alapján jelentős kihívói az élet- és nyugdíjbiztosításoknak

Megosztás Tetszik

Az önkéntes nyugdíjpénztárak jelentős kihívói a hasonló célú élet- és nyugdíjbiztosításoknak az idén először kiszámolt, 1 százalék alatti, a jövőben várható anyagi terheket bemutató teljes költségmutatóik (tkmnyp) alapján – állapította meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétfői közleményében.

Az MNB azt is megjegyezte, hogy a nyugdíjpénztári költségek átláthatóságának erősödésével tovább csökkenhetnek a tagokat terhelő költségek.

A tkmnyp 0,84 százalék volt, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak költségeit jelző, átlagos korrigált díjterhelési mutató 0,78 százalék, bő 30 százalékkal csökkent 2002 óta.

Az MNB megjegyezte, a jövőt egy feltételezett összegű tagi megtakarítással és a pénztár közvetett költségeivel is modellező tkmnyp összevethető az élet- és nyugdíjbiztosítások azonos mutatószámával, ami erősíti a transzparenciát, valamint a pénztári szektoron belüli és a szektorközi versenyt.

A jegybank ajánlása alapján idén először kiszámított, átlagos, 30 éves nyugdíjpénztári teljes költségmutató (tkmnyp) a pénztártag hosszú távú jövőbeni megtakarításait modellezi, és a befizetésekből, megtakarításából levonandó terheknél a befektetések közvetett terheit (pl. a portfóliókban lévő befektetési alapok költségeit), illetve a választható portfóliós piaci szereplőknél a különböző portfóliók eltéréseit is figyelembe veszi. A mutatót a pénztárak több időtartamra, illetve portfóliónként is kiszámítják. Ezeket saját weblapjaikon is közzéteszik, illetve azok a jegybank honlapján össze is hasonlíthatók az élet- és nyugdíjbiztosítási tkm-ekkel – ismertette a jegybank.

A nyugdíjpénztári szektor átlagos korrigált díjterhelési mutatója a 2018-as 0,75 százalék után tavaly 0,78 százalék lett, döntően a múlt évi kiváló hozamok után kifizetett befektetési költségek (sikerdíjak) enyhe emelkedése miatt. Ez a visszatekintő jellegű mérőszám a működésre levont díjakat a teljes tagdíjhoz viszonyítja, így kiszűri az utóbbitól független pénztári vagyonnövekedés zavaró hatását.

Az eltérő módszertannal számolt mutatószámok egyaránt azt jelzik, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos költségszintje hosszú távon 1 százalék alatt marad. A pénztári szektor így – más megtakarítási formák költségeivel összevetve – változatlanul versenyképes öngondoskodási formát kínál az idős korukra előtakarékoskodóknak.

Az idei rendkívüli járványhelyzet miatti kényszerű pénztári intézkedések átmenetileg növelhetik a szektor költségét. A pandémia miatt (is) egyre jobban terjedő elektronikus ügyintézési csatornák terjedése viszont mérsékli a pénztárak adminisztrációs anyagi terheit, aminek hatása viszont majd hosszabb távon jelentkezhet.