Ki buktatja vajon le a lúzer adócsalót?

Megosztás Tetszik

Azt gondolhatnánk, hogy egy adócsalót a fényűző életmódja buktatja le. A látványos jólét szemet szúr először a szomszédságnak, majd – általában az előbbiek hathatós segítségével – az adóhivatalnak. Pedig az is lehet, hogy a peches „adóoptimalizáló” vesztét cége csődje okozza. Vagy fordítva.

A „szakállas” pesti vicc szerint ketten vagyunk elégedettek a fizetésünkkel. Én és a főnököm. Én az övével, ő az enyémmel. Ilyesfajta vér- és dacszövetség működhetett a 2013 augusztusában fizetésképtelenné vált utazási iroda és alkalmazottai között is.

A Best Reisen és a Medina Tours utazási irodák tulajdonos-ügyvezetője, Ali Ben Hamronuit lényegében „a jó szívére” fizetett rá. A túlzott adó- és járulékfizetéstől szerette volna alkalmazottait (is) megkímélni, így a Magyarországon még mindig nagyon népszerű „zsebből fizetés” módszerét alkalmazta: a valós munkabérüknél lényegesen alacsonyabb összegekre jelentette be a cég a dolgozóit, az így kifizetett nettó munkabéreket pedig adózatlanul „kipótolták” a munkavállalóknak, a szóban megígért összegeknek megfelelően. Az idegenforgalmi ügyintézők így kapták meg az utasbiztosítások után járó jutalékaikat is.

Működött is az „üzlet” annak rendje és módja szerint, míg 2011-ben egy – tuniszi hősünk számára bizonyára kevésbé szép – nyári napon kopogtattak a NAV Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóságának pénzügyi nyomozói.

A szorgos pénzügyérek több tízmillió forintos visszaélést tártak fel, és rögvest vádemelési javaslattal fordultak e körmönfont bűnügyben az ügyészséghez. Egészen pontosan „munkáltatással összefüggésben elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó adócsalással” gyanúsítják a cégvezetőt.

Nem tudni, a nyomozók végeztek-e csöppet felületes munkát, vagy az érintett ügyész bizonyult kíváncsibbnak a szokásosnál, esetleg a peches vállalkozó mégiscsak ügyesen buzgólkodott a kreatív közteherszámítás nyomainak elfedésében, de az biztos (a www.privatkopo.hu értesülései szerint), hogy az ügyészség pótnyomozást rendelt el az ügyben.

Ezen most szép komótosan eldolgoznak még a pénzügyi nyomozók. A két utazási iroda pedig a „nagy leleplezést” követő két évben lassan, de biztosan csődbe ment. Ali úrnak bizonyára csekély vigaszt jelent, hogy – a jelek szerint – sikerült alaposan feladnia a leckét mind az ügyészségnek, mind a nyomozóknak.

Nem tudni, az érintett cégek csődje az adócsalási ügy (pontosabban annak gyanúja) és az azzal összefüggő eljárás következménye, vagy éppen fordítva, a társaságok egyre gyengébb likviditása vezetett a sajátos „bérszámfejtéshez”.

Nem csupán egy valóságban is elkövetett és leleplezett adócsalás okozhatja egy cég és tulajdonosai (sőt adott esetben családjának) vesztét, de a gyanú árnyéka is, egy hosszan elhúzódó vizsgálat során. (Tudják, az a bizonyos Karinthy-féle kabátlopási ügy...)

Valószínű, hogy a cikkben érintett cégvezető „megéri a pénzét”, és a nyomozók okkal feltételezik, amit feltételeznek. Ahogyan az is valószínű, hogy az adóhatóság nyomozói a „zsebből fizetett” adózatlan forintokról az ügy szereplőitől – aki tuti nem az ügyvezető – szerezhettek tudomást.

Itt újból a zseniális Karinthy mester jut eszembe. Ő írt egy rövidke történetet a vendégről és a pikolófiúról. Ez utóbbi figyeli a vendégeket, és számolja, ki hány szelet kenyeret evett az ebédhez. Amikor a főpincér összeírja a fogyasztást – így az elfogyasztott kenyeret is –, rendszerint kijavítja a vendéget, nem, nem annyi volt, hanem egy szelettel több.

Mígnem az egyik vendég sajátos bosszút áll. A fiú „bediktálja” a kenyérszeletek számát (ami szintén több eggyel, mint amit a szóban forgó úr megevett), de a vendég közbeszól, és rátesz még egy szelettel.

Távoztában elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a főpincér lekever egy hatalmas pofont a pikolónak. Nos, még az is lehet, hogy Ali Ben Hamronuit ügyében egy haragos alkalmazott volt a „pikolófiú”...