Hét szűk esztendő jön az EU-ban

Megosztás Tetszik

Az Európai Parlament után hétfőn a Tanács is véglegesen elfogadta a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet. A folyamat elhúzódása miatt a fejlesztési programok végrehajtása egy teljes évet csúszhat. 2020 után nagy változások jöhetnek, ha a britek esetleg kilépnek az EU-ból és az eurózóna elmozdul egy különbejáratú költségvetés létrehozása felé.

Két és fél év munkájára tette fel a koronát hétfőn a versenyképességi miniszterekből álló tanácsi formáció, amikor véglegesen elfogadta az EU 2014 és 2020 közötti keretköltségvetéséről szóló rendeletet. Mivel az Európai Parlament november 19-én már jóváhagyta a hosszas tárgyalások után tető alá hozott alkut, a tanácsi döntéssel gyakorlatilag lezárul a pénzügyi vita és 2014. január 1-jén kezdetét veheti a többéves pénzügyi keret végrehajtása. 

A Tanács hétfői közleménye ugyanakkor megjegyzi, hogy az uniós pénzek felhasználásának keretet adó körülbelül 70 program szabályai közül többet még az év végéig el kell fogadni. A keretköltségvetés bevételi oldalának, a saját források rendszerének elfogadása pedig még több hónapot is igénybe vehet, miután nemzeti költségvetési transzferekről lévén szó, a az erről szóló megállapodást a tagállamokban még ratifikálni is kell. 

A legtöbb illetékes általában egyetért azzal a megállapítással, hogy a legújabb hétéves keretköltségvetésre a gazdasági válság nyomja rá a bélyegét. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy fennállása óta először az EU 2014 és 2020 között reálértékben és nominálértékben is kisebb büdzséből gazdálkodik majd, mint az előző hétéves pénzügyi időszakban. A következő hét évben mind a pénzügyi kötelezettségvállalásokra, mind pedig a tényleges kifizetésekre 34-34 milliárd euróval kevesebb pénz áll majd rendelkezésre, mint a 2007 és 2013 közötti ciklusban. Ez 3,5, illetve 3,7 százalékos csökkenés.

A kiadások főösszege az lesz, amiben február 8-án a tagországok állam- és kormányfői megállapodtak. A pénzügyi kötelezettségvállalásokra a hét év alatt összesen 960 milliárd euró lesz a maximálisan elérhető keret (ez a GNI 1 százaléka), míg a tényleges kifizetések nem haladhatják meg a 908,4 milliárd eurót, ami a nemzeti összjövedelem 0,8 százalékának felel meg. Összehasonlításképpen: az előbbi szám 85 milliárd euróval, a tényleges kifizetések szintje pedig 90 milliárd euróval kevesebb annál, amit eredetileg az Európai Bizottság javasolt. És a tényleges költés még ettől is elmaradhat, hiszen itt a 7 évre és az egyes évekre szóló plafonról van szó, amin nem lehet túlmenni. A tagállamok ugyanakkor az éves költségvetések elfogadása során igyekeznek jóval a plafon alatt maradni, különösen a kifizetések esetében. Ez idővel ahhoz vezetett, hogy az EU egyre kevésbé tud eleget tenni a büdzsé kedvezményezettjei, a tagállamok, a régiók vagy éppen a kis- és középvállalkozások felé fennálló fizetési kötelezettségvállalásainak. A 2012-es büdzsében például 17 milliárd euró kifizetetlen számla maradt, mert a szűkmarkú kormányok miatt kiürült a kassza. 

A 2013-as büdzsébe végül 14 milliárd eurót kellett pluszban befizetniük a tagállamoknak, részben a megcsappant vámbevételek csökkenését, részben a kifizetésekhez hiányzó összeget pótlandó. Az Európai Parlament – amely csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a többéves pénzügyi keretet – a vezetők által rögzített kiadási összeghez nem nyúlt (nem nyúlhatott) hozzá, ehelyett a tárgyalásokon arra törekedett, hogy a papíron rendelkezésre álló keretet lehetőleg az utolsó centig el lehessen költeni. A rugalmassági mechanizmus azt jelenti, hogy az adott évre megállapított plafon és a tényleges éves költségvetés közötti rést, továbbá az adott évben nem elköltött pénzt egyik évről a másikra és a különböző fejezetek között is lehessen mozgatni. Egyes becslések szerint ezzel a hét év alatt akár 10 milliárd euróval is növelni lehet a tényleges kifizetéseket. 

Ettől függetlenül nevük elhallgatását kérő illetékesek a rendkívül szűkre szabott költségvetési keret miatt a következő években súlyos krónikus kifizetési problémákra számítanak. Ami nyílván megnöveli majd az EP követelésére elfogadott félidős kötelező költségvetési felülvizsgálat jelentőségét. Erre 2016-ban a Bizottság javaslata alapján kerül majd sor, de egyelőre nehéz megtippelni, hogy mire terjedhet majd ki. Egy dolog biztos: 2016-ban a tényleges GDP-növekedési adatok alapján bizonyos esetekben korrigálni fogják a tagállamok felzárkóztatási (kohéziós) kifizetéseit, ha az előzetes becslés és a tényleges adat között 4 százaléknál nagyobb az eltérés. 

Ugyancsak az Európai Parlament nyomására december 19-én, az EU-csúcs első napján áll fel az a politikusokból és szakértőkből álló testület, amely javaslatot fog kidolgozni a költségvetés bevételi oldalának, a saját források rendszerének a reformjára. Ez az a terület, ahol az Európai Bizottság igazán markáns változtatásokat javasolt, ám ezekből végül nem lett semmi, mert a kormányok elutasították. 

A következő hét évben nem csak az EU által elosztható „torta” mérete fog csökkenni, de a tortaszeletek nagysága is változni fog. A jelenlegi időszakhoz képest 37 százalékkal növekedni fog a költségvetés első fejezetének büdzséje, ami a versenyképességet, a növekedést és a munkahelyeket szolgálja. Jellemzően ide tartoznak a kutatási és fejlesztési programokra, az innovációra, vagy az oktatásra (például az Erasmus plusz diákcsere-program) fordított kiadások. Mivel a torta nem lett nagyobb, az Európai Bizottság a büdzsé prioritásainak belső átrendezésével próbált meg plusz forrásokat előteremteni a versenyképesség javítására. 

Mindenekelőtt úgy, hogy a kohéziós politikára 2014 és 2020 között elérhető források 8, a közös agrárpolitika büdzséje pedig 11 százalékkal csökkenni fog a jelenlegi időszakhoz képest. 

Általában elmondható, hogy a kormányok elsősorban a költségvetésnek arra a részeire koncentrálnak, amit pénzes boríték formájában kézhez kapnak. Ilyen jellemzően a kohéziós és a mezőgazdasági politika. A többi területre már kevésbé érzékenyek, hiszen azok többségére külön pályázni kell, ami már a vállalkozásaikra, egyetemeikre és kutatóintézeteikre tartozik. A kettő között az arány uniós átlagban 50-50 százalék körül van. 

A következő hét évben ugyancsak trenddé válik, hogy már csak a takarékoskodás okán is az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek majd a pénzek minőségibb költésére. A „mindegy mire, csak elköltsem” hozzáállást az eredményszemléletű megközelítés válthatja fel, a kohéziós politikában legalábbis ez a meghirdetett irány. 

Az igazi nagy változások EU-források szerint azonban a következő, 2020 utáni pénzügyi keretben lehetnek, attól függően, hogy néhány lényeges ügy milyen fordulatot vesz. Mindenekelőtt alapvetően megváltozna az eddigi képlet, ha Nagy-Britannia végül az EU-ból való kilépés mellett döntene. Elég csak arra gondolni, hogy a britek a visszatérítésük dacára is a nettó befizetők közé tartoznak. Az viszont biztos, hogy akárhogyan is alakul a brit EU-tagság jövője, a 2014-től induló hétéves időszakot még Londonnal fejezzük be, hiszen egy esetleges kilépést eredményező referendum után is évekre lenne szükség a válás feltételeinek kitárgyalására. 

Létezik azonban egy másik lappangó sztori is, ami bizottsági „fejesek” feltételezése szerint radikálisan módosíthatja 2020 után a jelenleg ismert játékszabályokat. Ez következhet be, ha az euróövezet esetleg egy saját, különbejáratú pénzügyi eszköz, egyfajta euróbüdzsé létrehozásáról döntene. Ennek alapvetően az lenne a fő funkciója, hogy ideiglenes pénzügyi támogatást nyújtson az eurózóna tagjainak a külső gazdasági és pénzügyi sokkhatásokkal szemben. Általános vélemény szerint egy valutaunióban egy ilyen büdzsé előbb-utóbb elkerülhetetlenül létre kell, hogy jöjjön, más kérdés, hogy mekkora összegről lenne szó. És mindez hogyan viszonyulhat az EU költségvetéséhez.