EUB-ítélet: mikor tilthatja meg a tagállam a gyógyszerészeket és az ügyfeleket a gyógyszerek online értékesítése céljából összekapcsoló szolgáltatást?

Megosztás Tetszik

Vény nélkül kapható gyógyszerek távértékesítése: a Bíróság pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállam megtilthatja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket a gyógyszerek online értékesítése céljából összekapcsoló szolgáltatást, olvasható az Európai Unió Bírósága honlapján a C-606/21. számú Doctipharma ügyben ítélettel kapcsolatosan.

A Doctipharma társaság egy olyan honlapot üzemeltet, amelyen 2016-ig a gyógyszertárak honlapjairól meg lehetett vásárolni a vény nélkül kapható gyógyszereket és gyógyszerészeti termékeket. Konkrétan, a Doctipharma honlapja egy előre regisztrált katalógus segítségével rendelkezésre bocsátotta a termékeket, az ügyfél kiválasztotta a gyógyszereket, majd a megrendelését továbbították azoknak a gyógyszertáraknak, amelyek honlapja a Doctipharma oldalán megtalálható. A vételár kifizetése valamennyi gyógyszertár közös egységes fizetési rendszerén keresztül történt, egy erre a célra létrehozott számláról.

Az Union des groupements de pharmaciens d’officine (gyógyszertárak társulásainak egyesülete, UDGPO) vitatta e honlap jogszerűségét: álláspontja szerint a Doctipharma a honlapján keresztül nyújtott szolgáltatás révén részt vett a gyógyszerek elektronikus kereskedelmében, és ezért e szolgáltatásnyújtás ellentétes volt a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek általi gyógyszerértékesítést tiltó nemzeti szabályozással.

A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) egyrészt azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a Doctipharma tevékenysége az információs társadalom bármely szolgáltatásának minősül-e, másrészt pedig, hogy az uniós jog lehetővé teszi-e a tagállamok számára az olyan szolgáltatás nyújtásának megtiltását, amely abban áll, hogy egy honlapon keresztül összekapcsolja a gyógyszerészeket és az ügyfeleket az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek az e szolgáltatásra regisztráló gyógyszertárak oldalairól történő értékesítése céljából.

A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy a gyógyszertári gyógyszerészeknek és a potenciális betegeknek a gyógyszerek értékesítése céljából történő összekapcsolására irányuló szolgáltatás az uniós jog értelmében vett az „információs társadalom bármely szolgáltatásának” fogalma alá tartozik .

Ítéletében a Bíróság a következőket állapította meg

1. Amennyiben a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező szolgáltatót úgy kell tekinteni, mint aki vagy amely maga értékesíti az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereket, a letelepedési helye szerinti tagállam megtilthatja e szolgáltatás nyújtását.

2. Ellenben, ha az érintett szolgáltató az értékesítéstől elkülönülő, önálló szolgáltatás révén arra szorítkozik, hogy az eladókat az ügyfelekkel összekapcsolja, a tagállamok nem tilthatják meg e szolgáltatást azzal az indokkal, hogy az érintett társaság gyógyszerészi képesítés nélkül vesz részt a gyógyszerek értékesítésére irányuló elektronikus kereskedelemben.

Noha kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik azon személyek meghatározása, akik engedéllyel rendelkeznek az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére, vagy arra jogosultak, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítését engedélyezik, és következésképpen nem tilthatják meg az ilyen szolgáltatást az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek esetén.