EUB-ítélet: mikor tilthat az uniós jog adómentességet?

Megosztás Tetszik

Állami támogatások: a Bíróság pontosítja azokat a körülményeket, amelyek esetén az uniós jog megtilthatja az adómentességeket, olvasható az Európai Unió Bírósága C-453/23. számú ügyben hozott ítéletében.

Egy lengyel vállalkozás, amely a földterületein magántulajdonú szárnyvonalakkal és mellékvágányokkal rendelkezik, ingatlanadó-mentességben kívánt részesülni, és ezért úgy döntött, hogy azokat egy vasúti fuvarozó rendelkezésére bocsátja. E célból az illetékes hatóságtól olyan adójogi állásfoglalást kért, amely megerősíti az ezen adómentességre való jogosultságát.

Bár a vállalkozás teljesítette a lengyel jog által előírt valamennyi feltételt, megtagadták tőle az adómentességet azzal az indokkal, hogy az uniós jog szerint az jogellenes állami támogatásnak minősül, mivel nem jelentették be előzetesen a Bizottságnak.

A vállalkozás a lengyel bíróságok előtt vitatja az adómentesség megtagadását. Mivel a lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság bizonytalan volt abban, hogy ez az ingatlanadó-mentesség az uniós jog értelmében állami támogatásnak minősülhet-e, az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult. Azt kívánja megtudni, hogy ez az adómentesség szelektív előnyt biztosít-e a kedvezményezettjeinek, és torzítja-e a versenyt, vagy azzal fenyeget-e.

A Bíróság szerint a szóban forgó ingatlanadó-mentesség nem biztosít szelektív előnyt, és ezért feltehetőleg nem minősül állami támogatásnak. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata, hogy e tekintetben végleges döntést hozzon. Elemzésében a Bíróság abból a feltételezésből indul ki, hogy az ingatlanadóra vonatkozó, a lengyel jog által előírt szabályozás minősül annak a „normál” adórendszernek, amelyre tekintettel az adómentesség esetleges szelektivitását értékelni kell. Ez a rendszer valamennyi ingatlantulajdonosra vagy -birtokosra alkalmazandó, és meghatározza az ingatlanadó alkotóelemeit, így a szóban forgó adómentességet is.

Márpedig az olyan, közvetlen adó alóli, általános és elvont adómentesség, mint amelyet a lengyel törvény állapít meg, főszabály szerint nem tekinthető állami támogatásnak. Mivel ugyanis vélelmezetten az a „normál” adórendszer velejárója, főszabály szerint nem biztosít szelektív előnyt.

Létezik azonban két olyan helyzet, amikor az ilyen adómentesség szelektív lehet. Egyrészt akkor, ha e mentesség olyan adórendszer részét képezi, amelyet nyilvánvalóan hátrányosan megkülönböztető paraméterek alapján alakítottak ki. Másrészt pedig akkor, ha a releváns szabályozás által az ezen adómentességben való részesüléshez meghatározott feltételek a kedvezményezett vállalkozások egyetlen kategóriájának egy vagy több sajátos jellemzőjéhez kapcsolódnak, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik e vállalkozások vagy tevékenységeik jellegéhez, és ily módon az említett vállalkozások egységes kategóriát alkotnak.

A jelen ügyben az adóalanyok azzal a feltétellel részesülhetnek a szóban forgó adómentességben, hogy többek között a vasúti infrastruktúra részét képező, a vasúti fuvarozók rendelkezésére bocsátott földterülettel rendelkeznek. A nemzeti bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében úgy tűnik, hogy e feltétel sem jogilag, sem ténylegesen nem kapcsolódik az ezen adómentességben részesülő vállalkozások sajátos jellemzőihez. Olyan adórendszer részét sem képezi, amelyet nyilvánvalóan hátrányosan megkülönböztető paraméterek alapján alakítottak ki.

Úgy tűnik tehát, hogy ebben az adómentességben a kedvezményezettek olyan heterogén csoportja részesülhet, amely nem gazdasági szereplőket, valamint igen eltérő méretű és eltérő ágazatokban működő vállalkozásokat is magában foglal. Az a tény, hogy kizárólag az adómentesség feltételeit teljesítő vállalkozások részesülhetnek ebben az adómentességben, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy azt szelektívnek lehessen tekinteni.

Ezenkívül a fent említett adómentesség nemcsak költségvetési, hanem környezetvédelmi célt is követ, amely a használaton kívüli vasúti pályák rehabilitációját és ezen közlekedési mód használatát ösztönzi. A tagállamok adójogi autonómiájuk keretében a közvetlen adózással jogszerűen követhetnek tisztán költségvetési célokon kívüli más célt vagy célokat, amely vagy amelyek adott esetben együttesen képezik a releváns referenciakeret célját.

Ha azonban a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó adómentesség szelektív előnyt biztosít, akkor ezt követően meg kell vizsgálnia, hogy az általános jellemzői alapján torzítja-e a versenyt, vagy azzal fenyeget-e. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy főszabály szerint torzítja a versenyfeltételeket, ha valamely vállalkozás mentesül azon költségek alól, amelyeket egy uniós szinten liberalizált gazdasági ágazatban rendes körülmények között meg kellene fizetnie.