Kúriai döntés: kiterjedhet-e a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás az adós bármely vagyontárgyára?

Megosztás Tetszik

A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá, amely – a törvényben meghatározott korlátozásokkal – az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet.

A Kúria Kfv. 35.090/2025/7. számú határozat a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A felperessel szemben az elsőfokú adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott 759 098 275 forint (33 475 forint gépjárműadó, 757 755 422 forint vagyonelkobzás, 1 294 378 forint bűnügyi költség, 10 000 forint költségáltalány és 5000 forint költségminimum) behajtása iránt.

A ...Törvényszék 2020. július 21. napján kelt 26.B.261/2017/609. számú ítéletében a felperest bűnösnek találta, és vele szemben egyebek mellett vagyonelkobzást alkalmazott a 2010. március és 2014. november 25. napja között elkövetett bűncselekmények miatt. A ...Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, a 2022. február 11. napján kelt BF.VIII.167/2021/178. számú ítéletében a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzást 757 755 422 forintra felemelte. A vagyonelkobzás jogcímén nyilvántartott követelés alapját a ... Törvényszék 2022. május 13. napján érkezett 8635727050 számú végrehajtás iránti megkeresése képezte. A bűnügyi költség jogcímén nyilvántartott követelés a ... Törvényszék 2023. április 19. napján érkezett 9982517394 számú megkeresésén alapul.

Az elsőfokú adóhatóság a végrehajtási eljárás során a felperessel szemben jövedelemletiltást bocsátott ki a felperes munkabérére a ... Fegyház és Börtön felé. A több alkalommal megküldött pénzintézeti megkeresések nem vezettek eredményre, miután a felperes bankszámlával nem rendelkezik. Az elsőfokú adóhatóság az ingatlannyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy a felperes több ingatlan vonatkozásában tulajdoni hányaddal rendelkezik, amelyekre a gépjárműadó, vagyonelkobzás, bűnügyi költség és végrehajtási költség jogcímeken fennálló tartozások erejéig végrehajtási jog került bejegyzésre. A végrehajtási intézkedések között az elsőfokú adóhatóság a 2023. december 12. napján kelt 1700818627 számú megkeresésében végrehajtási jog bejegyzését kezdeményezte a felperes és felperesi érdekelt 1/2-1/2 arányú tulajdonában álló miskolci, I. kerületi, belterületi lakás ingatlanra, az elrendelt vagyonelkobzás jogcímen nyilvántartott tartozás erejéig.

A végrehajtási jog bejegyzése iránti megkereséssel szemben a felperes végrehajtási kifogással élt, melyben kifejtette, hogy az érintett ingatlan tulajdonjogát 2006. október 24. napján, vagyis a ... Törvényszék ítéletében terhére rótt bűncselekmények elkövetését megelőzően szerezte, ezért ezen ingatlan tulajdonjogának megszerzése véleménye szerint nem függhet össze a terhére megállapított bűncselekményekkel, így az ingatlan nem eshet a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 74. § (1) bekezdése szerinti vagyonelkobzás alá.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága a 2024. április 18. napján kelt 1741560510 számú végzésével az elsőfokú adóhatóság végrehajtási intézkedését a végrehajtási kifogás elutasítása mellett helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes vonatkozásában a végrehajtás törvényi feltételei fennálltak, a végrehajtási jog bejegyzése iránti földhivatali megkeresés, intézkedések foganatosítása időpontjában a végrehajtásnak akadálya nem volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2024. június 19. napján kelt 1751894562 számú végzésével a Fellebbviteli Igazgatóság végzését helybenhagyta. Rögzítette, hogy a végrehajtási jog bejegyzése iránti intézkedésre a jogszabályi rendelkezések betartásával került sor, a végrehajtási kifogás folytán eljárt adóhatóság döntése megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.

A felperes keresete és az alperes védirata

A felperes keresetében az alperes végzésének a Fellebbviteli Igazgatóság végzésére is kiterjedően történő megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes által az elsőfokú adóhatóság meghozott intézkedésével szemben előterjesztett végrehajtási kifogásának adjon helyt, másodlagosan az alperesi végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Kiemelte, hogy a perben érintett ingatlanra álláspontja szerint végrehajtási jog bejegyzésének, végrehajtási eljárás lefolytatásának nem lehet helye. Rámutatott arra, hogy vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amely a bűncselekmény elkövetéséből ered, vagy amit az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett. A perbeli ingatlan tulajdoni hányadát 2006. október 24. napján szerezte meg, ezért a tulajdonszerzésre fordított pénzösszeg nyilvánvalóan nem származhatott a büntető eljárás során terhére rótt 2010. március és 2014. november 25. napja közötti időszakban elkövetett bármely bűncselekményből, vagy azzal összefüggésben. Az ingatlan tulajdoni hányada megvásárlásakor igazolhatóan bejelentett jövedelemmel rendelkezett, az ingatlan vásárlására házastársával közösen, legális jövedelméből került sor.

Az ingatlan tulajdoni hányada nem tekinthető a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, és a 74/A. § (2) bekezdése alapján vagyonelkobzás hatálya alá eső vagyonelemnek. Az elsőfokú adóhatóság, és az alperes is tévedett, amikor az ingatlan tulajdoni hányadot a felperessel szemben elrendelt vagyonelkobzás foganatosítására indult végrehajtási eljárásban végrehajtás alá vonható vagyontárgyak körében kezelte. Az adóhatóságnak az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) alapján lefolytatott vagyonfeltárás során észlelnie kellett volna, hogy az ingatlan tulajdoni hányadot a ... Törvényszék megkeresésében írt, a büntető eljárás során a terhére rótt bűncselekmények elkövetési idejét jóval megelőzően szerezte. Kiemelte, hogy a bűncselekmény elkövetési idejét megelőzően szerzett vagyonról csak akkor kell vélelmezni, hogy az bűnös úton szerzett jövedelemből származik, ha a vagyontárgy értéke nem áll arányban az elkövető jogszerű jövedelmével.

Ismertette a végrehajtási eljárás során beszerzett értékbecslést, rámutatott arra, hogy az ott feltűntetett értéket már a végrehajtó intézkedésével szemben előterjesztett kifogásban is vitatta, ugyanakkor még ha az reális is lenne, akkor sem tekinthető kirívó értékű vagyonnak.

A Btk. 74/A. § (2) bekezdés o) pontjában foglaltak kapcsán kiemelte, hogy vagyonelkobzást abban az esetben lehet elrendelni a bűncselekmény elkövetési idejét megelőzően szerzett vagyonra, ha az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan, mely álláspontja szerint esetében nem irányadó.

Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a keresettel támadott végzésben írtakat változatlanul fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a bűnügyi követelés jogcímen fennálló tartozás, a ... Törvényszék megkeresésein, valamint az Avt. 29. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti végrehajtható okiraton alapult. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a vagyonelkobzás alá eső vagyon és a végrehajtható vagyon között, mely fogalmak nem azonosak.

Az adóhatóságnak az Avt. 125/C. § (1) bekezdés alapján a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása során a felperes mint adós vagyontárgyait főszabályként a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint kellett végrehajtás alá vonnia. Nem kellett vizsgálnia, hogy az adós végrehajtható vagyonának mely eleme származik bűncselekményből, vagy azzal összefüggésben, illetve a felperes a végrehajtás alá vonható vagyontárgyat mikor szerezte meg, annak értéke arányban áll-e a megszerzéskori vagyoni helyzetével. Kizárólag pénztartozás behajtását kellett foganatosítania a végrehajtásra irányadó jogszabályok szerint. A felperessel szembeni büntető eljárás során a ... Törvényszék pénzösszegben rendelte el a vagyonelkobzást, melynek végrehajtása az adós valamennyi vagyontárgyára kiterjedhet.

A bíróság a perben érintett ingatlanban ½ arányú tulajdoni hányaddal rendelkező felperesi érdekelt perbe lépését engedélyezte, aki a kereseti kérelemhez és a felperes perben tett nyilatkozataiban foglaltakhoz csatlakozott.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzás nem meghatározott vagyontárgyakra, hanem pénzösszegre került elrendelésre a Btk. 75. § (1) bekezdése alapján, a végrehajtás során az adóhatóságnak ezen tényből kellett kiindulnia. Utalt a kialakult kúriai gyakorlatra, miszerint a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályai szerint kell végrehajtani (Kfv.35.039/2023/6). Az adóhatóság eljárására pedig az Avt. 125/C. § tartalmaz előírásokat a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása tekintetében. A pénzösszeg végrehajtása érdekében az adós bármely vagyontárgya végrehajtás alá vonható, függetlenül a vagyontárgy megszerzésének időpontjától, így az adóhatóság végrehajtási jog bejegyzése iránti intézkedése jogszerű volt.

A végrehajtás törvényi feltételei fennálltak, az adóhatóság az Avt. 29. § (1) bekezdés szerinti végrehajtható okirat alapján foganatosíthatta a végrehajtást. Álláspontja szerint a felperes Btk. 74. § (1), 74. § (2) bekezdés o) pontra, továbbá 74. § (5) bekezdés b) pontra történő hivatkozása nem bírt relevanciával, mivel a végrehajtás pénzösszegre került elrendelésre. Ezen jogszabályhelyekre hivatkozással nem mentesülhetett a felperes ingatlan tulajdoni hányada a végrehajtás alól. A zár alá vétel jogszerűségének felülvizsgálata pedig nem képezte jelen per tárgyát. Arra is rámutatott, hogy a végrehajtási eljárás alapját képező tartozás nagyságrendje is indokolttá tette az adós vagyonának széles körű végrehajtás alá vonását, az adóhatóság eljárása megfelelt az Avt. 6. § szerinti arányosság elvének is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

A jogerős ítélet ellen a felperesi érdekelt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Kúria semmisítse meg, és kötelezze a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására.

Kifejtette, hogy a felvetett jogkérdés lényegében az, hogy mi a jogszerű eljárás abban az esetben, ha különböző jogszabályok, adott esetben különböző jogágak jogi normái konkurálnak, vagyis, ha valamely jogszabályi előírás alkalmazásával egy másik jogszabályban rögzített korlát, avagy garancia sérül, különös tekintettel arra, ha ez egyben valamely Alaptörvényben deklarált jogsérelmét is megvalósítja. Azt elismerte, hogy az Avt. 125/C. §-a áttöri azt a jogszabályi korlátot, amit a vagyonelkobzások vonatkozásában a jogalkotó a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott. A pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás elrendelése vagyonelkobzás alá eső vagyont feltételez, ez tehát olyan vagyon, amelyre a vagyonelkobzás a bűncselekményből eredése, vagy ahhoz kapcsolódása miatt kiterjed.

Fontos kérdés, jogkérdés, hogy egy büntető anyagi jogi jogszabály, avagy egy uniós norma megkerülhető-e egy másik jogszabállyal, jelen esetben az Avt.-ben foglalt rendelkezés alkalmazásával, különös tekintettel arra is, hogy ez a jogsértés egyben alkotmányos jogot, a tulajdonhoz való jogot is sérti. Állította, hogy az Avt. 125/C. § alkalmazásával folytatott végrehajtás túlmegy a vagyonelkobzás jogpolitikai célján. A vagyonelkobzás ugyanis olyan büntető jogi intézkedés, amelynek célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon elvonása az Állam javára. Nem pénzbüntetésről van szó, hanem arról az elvről, hogy bűncselekmény elkövetése útján senki se gazdagodjon, azonban az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érintheti, különösen nem azt a vagyont, amely az elkövetést megelőzően már évekkel az elítélt tulajdonában volt. A Btk. kommentárja is megfogalmazza, hogy a vagyonelkobzás csak azokra a dolgokra, tárgyakra, illetve követelésekre terjedhet ki, amelyek bűncselekményből erednek, vagy az elkövető azokat bűncselekmény elkövetése ideje alatt szerezte. Ennek a korlátozásnak a figyelmen kívül hagyásával lefolytatott végrehajtási eljárás azon túl, hogy sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz való jogot is csorbítja.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy sem a felperes, sem pedig a felperesi érdekelt nem indítványozott Alkotmánybírósági eljárást a peres eljárás során, így a bíróságnak erről ítéletében döntenie nem kelett.

A felperes észrevételében a felperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmének teljesítését kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmek és az ellenkérelmek keretei között a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria nem a kereset ismételt elbírálását végzi, hanem azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet megfelel-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályoknak.

A perbeli jogkérdés az, hogy az anyagi jogi előírások, jelen esetben a Btk.-nak a vagyonelkobzásra vonatkozó előírásai gátat képeznek-e az Avt. szerint lefolytatandó végrehajtási eljárás során.

A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő, valamint a törvényesen szerzett, de bűncselekmény elkövetésére fordított, vagy arra szánt vagyon elvonása az állam javára (69/2008. BK vélemény I. pont).

A Btk., mint anyagi jogi előírás valóban korlátozást tartalmaz abban a vonatkozásban, hogy vagyonelkobzást bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra kell elrendelni, arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel. A vagyonelkobzásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a vagyonelkobzást elsősorban a bűncselekményből eredő vagyonra, másodsorban az ennek helyébe lépő vagyonra, mindezek hiányában – ha a vagyon nem lelhető fel, vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem vagy aránytalan nehézséggel különíthető el – pénzösszegben kifejezve kell elrendelni.

A pénzben elrendelt vagyonelkobzás az elrendelés és a végrehajtás során csak az összegszerűség tekintetében kapcsolódik az általános szabály szerinti vagyonelkobzás alá eső vagyontárgyhoz. A vagyonelkobzás törvényes célja és alapja attól függetlenül fennáll, hogy az adott, elvonandó vagyon (jogellenes gazdagodás) a büntetőeljárás idején rendelkezésre áll-e, vagy az – általános helyettesítőként – pénzben fejezhető ki. A pénzben kifejezett vagyonelkobzás felmerülése az adós bárhol fellelhető vagyonára vonatkozhat, mert önmagában a vagyonelem hiánya (mert az elkövető felélte, elrejtette, elveszett stb.) nem változtat a törvényi rendelkezés célján, amely a bűnös úton szerzett vagyon elvonása.

A vagyonelkobzást a bíróság jogerős ítélete alapján a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 323. §-a alapján az állami adó- és vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre. A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá az Avt. 125/C § (1) bekezdése alapján, amely – a törvényben meghatározott korlátozásokkal – az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet. Az Avt. nem tartalmaz olyan megszorítást, amely alapján ne lenne végrehajtás alá vonható a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett adósi vagyon. A végrehajtási eljárás azért indult mert a felperes (a büntető eljárásban elítélt) önként nem teljesítette a fizetési kötelezettségét. Az így megindult végrehajtási eljárásban ő már nem elítéltként, hanem adósként kötelezett a fizetésre, ennek hiányában a végrehajtás bármely vagyontárgyára kiterjedhet.

A fentiek alapján a Kúria nem ért egyet azzal a felperesi és felperesi érdekelti érveléssel, hogy a jogalkotó célja szerint a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt végrehajtás csak olyan dolgokra terjedhet ki, amelyek a Btk. 74. § és 74/A §-a szerinti vagyonelkobzás alapjául szolgálnak; és az Avt. szerinti végrehajtás során vizsgálni kellene, hogy az adós a végrehajtás alá vett ingatlant nem a bűncselekménnyel összefüggésben szerezte meg.

A Kúria kiemeli azt is, hogy az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bírói döntés a bíró meggyőződésén alapul, a jogalkotó sem az indítványnak helyt adó, sem az azt elutasító végzés ellen nem biztosított fellebbezési jogot, azaz az eljárási szabályok is azt tükrözik, hogy az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály tisztázása a jogvitát eldöntő bíró szuverenitása körébe tartozik, az eljárás kezdeményezése nem kényszeríthető ki, az a bíró egyedi ügy eldöntésében megnyilvánuló függetlenségének a része.

A Kúria a fentiekben kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta – olvasható a Kúriai döntések 2025. évi 7. számában a kuria-birosag.hu-n.