Szemet szúrt a NAV-nak az ingatlan-biznisz, Kúria-döntés az ügyletekről

Megosztás Tetszik

Indokolatlanul magas összegeket szerepeltettek ingatlan-ügyleteikben az adózók, így próbáltak áfát visszaigényelni, amit a NAV megtagadott. A felülvizsgálati eljárásra a Kúria tett pontot.

A Kúriának a felülvizsgálati eljárás során több bevallási időszakra kiterjedő, általános forgalmi adó (áfa) adónemet érintő adóhatósági határozat és az ezek bírósági felülvizsgálatának eredményeként hozott keresetet elutasító ítélet jogszerűségéről kellett döntenie.

A felperes bevallásaiban visszaigényelhető, illetve levonható adóként szerepeltette egy gazdasági társaság (Zrt.I.) ingatlanértékesítésről kiállított számláinak áfa tartalmát. A Zrt.I. az ingatlanokat egy másik gazdasági társaságtól (Zrt.II.) szerezte be. 

Az adóhatóságnak (alperes) az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és a Zrt.I. az ingatlanok értékesítésének folyamatában számos, színlelt, gazdasági indokkal nem magyarázható elemet alkalmazott. A valós jogügylet a Zrt.II. és felperes közötti ingatlan adásvétel volt, amelynek ellenértéke az Zrt.II. által megszabott ár volt. A jogügylet adott konstrukcióban történő megvalósításának célja nem a piacon elérhető gazdasági előnyök megszerzése, hanem döntően az elérhető adómegtakarítás, adóelőny elérése volt, ami ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével. A felperes által befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, az ezek szerinti gazdasági események nem a számla szerinti felek és feltételek között jöttek létre. A felperes és a Zrt.I. szándéka az volt, hogy az indokolatlanul felduzzasztott vételárnak az ingatlan ügyletek tényleges lebonyolításához szükséges fedezeten felüli részét off shore cégekhez juttassák el, a Zrt.I. ne tudjon eleget tenni a termékértékesítést terhelő adófizetési kötelezettségének és a felperes olyan adót helyezzen levonásba, és igényeljen vissza, ami a költségvetés felé nem rendezett.

Az ügy elbírálása azért volt különösen munkaigényes, mert a terjedelmes iratanyagot, így egyebek mellett több szerződést, szakértői véleményt, előkészítő iratot, jegyzőkönyvet, nyilatkozatot, tanúvallomást és még számos egyéb bizonyítékot kellett egyenként, továbbá egymással egybevetve megvizsgálni, és a jogvita eldöntésére irányadó adójogi jogszabályoknak megfelelően értékelni.

A Kúria az ügyben azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott érdemi döntések megfelelnek a jogvita eldöntésére irányadó nemzeti és közösségi anyagi jogi szabályoknak, a felperes által vitatott körben nem jogszabálysértőek.

A perben vitatott határozatok megalapozottan tartalmazzák, hogy az ingatlanok adásvételére nem valós piaci, forgalmi értéken került sor. Zrt.I. ráfordítás és elfogadható indok nélkül növelte meg az ingatlanok értékét. Az ingatlanok beszerzése és felperes részére történő értékesítése között eltelt 1 nap alatt mindösszesen annyi történt, hogy az Zrt.II. helyébe a Zrt.I. lépett, mely változás még széljegyként sem szerepel az ingatlanok tulajdoni lapján, az ingatlanok övezeti besorolása sem változott. Az alperes által feltárt körülmények hitelt érdemlően alátámasztják, hogy a felperes is részt vett az adókijátszásban. Az ügyletekben részt vevő társaságok, illetve ezek képviselői közötti személyi összefonódás miatt a felperesnek tudnia kellett arról, hogy adókijátszásra irányuló ügyletben vesz részt. Azt, hogy a felperes képviselői tudtak az ügyletben résztvevők céljáról, elnökének személyes szerepvállalása is bizonyítja. A felperes, előadásával ellentétben, tisztában volt azzal, hogy a beszerzett ingatlanok értéke 1 nap alatt úgy kétszereződött meg, hogy a vételár növekedést semmilyen bizonyíték, ellenőrizhető szakmai érv, gazdasági indok nem támasztja alá. A felperes olyan ügyletben vett részt, amelynek célja az adólevonásból származó adóelőny megszerzése volt oly módon, hogy az ügyletek tárgyát képező ingatlan ellenértékét a valóságtól eltérő összegben tüntették fel az adólevonás érvényesítésére szolgáló bizonylaton. Az ellenérték valótlan feltüntetése, az érintett gazdasági társaságok között fennálló személyi kapcsolatok és a személyek tudatos és összehangolt magatartásával valósult meg, az alperes ezért az adólevonást jogszerűen tagadta meg a felperestől.