Számlakibocsátásra irányadó szabályok áfaregisztrált adóalanyok által teljesített ügyletek esetén

Megosztás Tetszik

Cikkünkben a számlakibocsátással kapcsolatos általános szabályokat nézzük végig, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy olyan adóalany esetén, amely „csak” egy külföldi cég áfaregisztrációja (azaz nem letelepedett, de áfafizetési kötelezettséggel járó tevékenységet végző cég) milyen számlázási szabályokat kell alkalmazni, vonatkozik-e ezen adóalanyokra a magyar számlázási, illetve online adatszolgáltatási kötelezettség.

A számlakibocsátásra irányadó szabályokat a héa-irányelv 219 a) cikke az alábbiak szerint határozza meg:

(1) „A számlázásra annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, amely az V. címben foglalt rendelkezések szerint a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének tekintendő.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a számlázásra a következő szabályok vonatkoznak:

a) az abban a tagállamban alkalmazandó szabályok, amelyben a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója gazdasági tevékenységének székhelye van, vagy amelyben olyan állandó telephellyel rendelkezik, ahonnan a termékértékesítést vagy a szolgáltatásnyújtást végzi, illetve ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában azon tagállam szabályai, amelyben a termék értékesítőjének vagy a szolgáltatás nyújtójának állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, amennyiben:

i. a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója nem telepedett le abban a tagállamban, amely az V. címben foglalt rendelkezések szerint a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének tekintendő, vagy az adott tagállambeli állandó telephelye a 192a cikk b) pontja értelmében nem vesz részt a termék értékesítésében vagy a szolgáltatás nyújtásában, és a héa fizetésére kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője, kivéve, ha a számlát a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője állítja ki (önszámlázás);

ii. az V. címben foglalt rendelkezések szerint nem a Közösség tekintendő a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének;

b) az abban a tagállamban alkalmazandó szabályok, amelyben a XII. cím 6. fejezetében említett különös szabályozások egyikét alkalmazó termékértékesítő vagy szolgáltatásnyújtó számára azonosítót adnak ki.”

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja a héa-irányelv fenti szabályait az áfatörvény hogyan ültette át a magyar jogrendbe, illetve miként vélekedik erről a NAV!