Személygépkocsik lízingje – gyakori kérdések 1. rész: szerződéskötés

Megosztás Tetszik

A lízingügyletek komplexitása miatt számos kérdés érkezik az Adózóna szakértőihez. Ezek mentén próbálunk segítséget nyújtani a személygépkocsira vonatkozó lízingügyletek áfakérdéseit illetően. Elsőként a szerződés megkötéséhez kapcsolódó kérdéseket, majd a lízingügylet folyamatában adódó jogértelmezési kérdéseket, végül a lízingszerződés megszűnésekor felmerülő kérdéseket vesszük sorra.

Mielőtt elkezdjük boncolgatni a lízingügyletek megkötéséhez kapcsolódó kérdéseket, érdemes tisztázni a lízing fogalmát. A lízingügyleteket többféleképpen lehet csoportosítani, elsőként el kell különíteni az operatív lízinget a pénzügyi lízingtől. A pénzügyi lízing, mint finanszírozási forma a hitelintézeti törvény által szabályozott tranzakció, azt csakis az MNB által felügyelt pénzügyi vállalkozás (bank vagy lízingcég) nyújthat. Az operatív lízing viszont (a némileg leegyszerűsített, vagy inkább leegyszerűsítő) bírói jogértelmezési gyakorlatban nem más, mint a bérlet, holott az operatív lízing elkülönül a bérlettől, hiszen a lízingcég csak azért szerzi be az eszközt, hogy azt lízingbe/bérbe adja. Míg a személygépkocsi operatív lízing gyakran együtt jár flottakezeléssel, a pénzügyi lízing (a hitelintézeti törvény szabályai miatt) soha. A pénzügyi lízing tehát nem más, mint olyan finanszírozási forma, amelyben a finanszírozó a finanszírozás teljes időszakában rendelkezik a finanszírozott eszköz (azaz a lízingtárgy) tulajdonjogával.

Forgalmi adózási szempontból az operatív lízingügylettekkel kapcsolatban nem szokott sok kérdés felmerülni, mivel az ügylet az általános szabályok szerint adózik. Mivel általában időszakonként merül fel a lízingdíjfizetési kötelezettség, így a teljesítés időpontját az áfatörvény 58. paragrafusa alapján kell megállapítani. Ezen szabály szerint, ha az adott időszakra vonatkozó ellenérték fizetési esedékessége megelőzi az időszak utolsó napját, akkor a teljesítés időpontja (bár pontosabb lenne az adófizetési kötelezettség keletkezéseként hivatkozni erre az időpontra) a számla kiállításának napja. Amennyiben a lízingdíjat utólag (az elszámolási időszak utolsó napját követően) fizeti meg a lízingbe vevő, akkor pedig a teljesítés napja az ellenérték fizetésének esedékessége (ami viszont nem lehet későbbi, mint az időszak utolsó napját követő 60. nap).

Az operatív lízingügylet megkötésekor visszatérő kérdésként szokott felmerülni, hogy olyan üzleti konstrukcióban, ahol magasabb első bérleti díjat határoznak meg a felek. azt hogyan kell kezelni. Ezt akár a pénzügyi lízingből átvéve önrésznek, önerőnek, vagy emelt első bérleti díjnak is hívják. Logikus lenne (forgalmi adózási szempontból is), ha ezen megemelt bérleti díjat valamilyen módszerrel elhatárolná a lízingbevevő, és például a lízing teljes futamidejére vetítve élne adólevonási jogával, de ezen elhatárolást a jogszabályból nem lehet levezetni. Azaz olyan arányban élhet adólevonási jogával a lízingbevevő, amilyen arányban azt az első teljesítési időszakban tudja igazolni (az áfalevonással kapcsolatos kérdéseket a cikksorozat második részében részletesebben elemezzük).

A pénzügyi lízing viszont áfaszempontból sokkal komplexebb ügylet, egyrészt (az operatív lízingtől eltérően) ketté kell bontani az adóalapot adóköteles tőkerészre és adómentes kamatrészre (ami nem más, mint a kölcsönügylet ellenértéke), másrészt pedig ezen lízingtípust a forgalmi adózás rendszerében kétféleképpen is lehet kezelni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen ismertetjük a gyakorlatban "nyílt", illetve "zárt" végű lízingnek nevezett esetekre vonatkozó áfaszabályokat!