A rejtett kifizető – amikor egy külföldi cég Magyarországon esik bele az adólevonási kötelezettségbe

Megosztás Tetszik

A magyar adójog egyik kevésbé látványos, ugyanakkor nagyon veszélyes csapdája a kifizető fogalma. Sok külföldi vállalat úgy gondolja, hogy amíg nincs magyarországi telephelye vagy fióktelepe, addig a magyar adóhatóság hatóköre kívül esik rajta. A valóság ennél árnyaltabb. Ráadásul egy külföldi kifizető által alkalmazott magyar magánszemély is kerülhet ezáltal kellemetlen helyzetbe. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője segít megérteni a problémát.

Miért számít, hogy valaki kifizető-e?

Ha egy kifizető magyar magánszemélynek juttat jövedelmet – legyen szó munkabérről, egy céges rendezvényen biztosított reprezentációs juttatásról, vagy akár egy vállalatfelvásárlás keretében a magánszemély tulajdonosnak fizetett vételárról –, a törvény a kifizetőre telepíti az ügylet fájdalmas részét: neki kell az adóelőleget vagy adót levonnia, megfizetnie és a kifizetésről bevallást benyújtania. A magánszemély ebben a konstrukcióban jellemzően passzív szereplő: megkapja a nettó összeget és az adminisztráció terhét a kifizető viseli.

Ha viszont a juttató nem minősül kifizetőnek, a kép megváltozik. Ilyenkor ugyanis a törvény áthárítja a kötelezettséget a magánszemélyre: neki kell megállapítania, bevallania és megfizetnie mindazt a közterhet, amit egyébként a kifizető tett volna meg helyette. Ez a magánszemély számára jelentős, sokszor váratlan terhet jelent, ráadásul áthárítja az adózási felelősséget, és kiteszi őt a hibás minősítés kockázatának.

Mikor csúszik bele egy külföldi cég a kifizetői körbe?

„Az egyik tipikus eset, amikor a külföldi cég belföldi megbízottat vesz igénybe a kifizetések lebonyolításához – például egy szolgáltatót bíz meg azzal, hogy a magyar magánszemélyeknek járó díjazást átutalja. Ilyenkor jellemzően nem a külföldi megrendelő, hanem maga a belföldi megbízott válik kifizetővé – kivéve, ha a közreműködő szerepe kizárólag banki átutalás technikai lebonyolítására korlátozódik. Magyarországon több ilyen cég is vállal ilyen jellegű szolgáltatást, sokszor nagyvállalatoknak nyújtott bérszámfejtési szolgáltatással együtt” – magyarázza Gondi Anilla, szenior ügyvéd.

Egy másik, kevéssé ismert csapda az áfaregisztráció. Ha egy külföldi cégnek Magyarországon nincs telephelye, de az áfatörvény teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján itt köteles áfát fizetni, és emiatt regisztráltatja magát, ez a regisztráció önmagában is arra utalhat, hogy a cég „belföldön gazdasági tevékenységet végez”. Ez pedig – teljesen függetlenül attól, hogy keletkezik-e klasszikus értelemben vett telephelye – megalapozhatja a kifizetői minősítést is.

Hasonlóan minősül a foglalkoztatói minőség is. Ha egy külföldi vállalkozás a társadalombiztosítási szabályok szerint foglalkoztatónak minősül – mert például munkavállalóként vagy megbízásos formában alkalmaz magyar magánszemélyt –, ez főszabály szerint kifizetői minőséget is keletkeztet.

Mi történik, ha a cég belecsúszik a kifizetői körbe?

Jó esetben a külföldi kifizető tisztában van a magyar adózási kötelezettségével és annak rendje és módja szerint bejelentkezik a magyar adóhatóságnál. A tapasztalat szerint azonban, a fenti helyzetek sok esetben nem a cég saját felismeréséből, hanem egy utólagos adóellenőrzés kapcsán derülnek ki. Ilyenkor a NAV utólag állapítja meg, hogy a külföldi vállalkozás kifizetőnek minősült, és elmulasztotta a rá vonatkozó kötelezettségeket.

Ennek a felismerésnek jellemzően több, egymásra épülő következménye van. „Egyrészt a cégnek utólag kell teljesítenie mindazt, amit időben elmulasztott: be kell jelentkeznie, meg kell fizetnie az elmaradt adóelőleget és pótlólag be kell nyújtania a hiányzó bevallásokat. Másrészt ehhez társul a késedelmi pótlék, amely a mulasztás időtartamára tekintettel akár évekre visszamenőleg is felhalmozódhat. Harmadrészt a NAV mulasztási bírságot is kiszabhat a bejelentkezési, bevallási kötelezettség elmulasztása miatt, súlyosabb esetben pedig a levonás elmaradása miatt is szankcionálhatja a céget” – magyarázza a Jalsovszky szakértője.

Van azonban egy további, kevésbé látványos, de legalább ilyen kényes következménye is a helyzetnek: ha a cég nem vonta le az adót, akkor a magánszemélynél is rendezetlen marad az adóügy, hiszen ő abban a hitben volt, hogy a kifizető gondoskodik az összes adózási kötelezettségről. Egy utólagos feltárás ilyenkor az érintett magánszemélyt is kellemetlen helyzetbe hozhatja, és az adóhatóság nála igényelheti a levonni és megfizetni elmulasztott adókat. Ez pedig egy elég kellemetlen helyzetet eredményezhet a magánszemély és a munkáltató kapcsolatában. Adott esetben annak a kérdése is felmerül, hogy mi volt a felek közötti tényleges megállapodás a munkabér tekintetében.

Összegzés

A kifizető fogalma lényegesen szélesebb annál, mint amit egy külföldi cég elsőre feltételezne: a magyarországi telephely hiánya önmagában nem jelent mentességet, és a minősítés az esetek nagy részében több szálon – megbízotti kapcsolaton, áfaregisztráción, telephely-jellegű jelenléten vagy foglalkoztatói szerepen – keresztül is bekövetkezhet. A nemzetközi cégcsoportoknak éppen ezért érdemes már a kifizetési struktúrák kialakításakor magyar adójogi szempontból is átvilágítani a folyamatokat, mert egy utólag feltárt mulasztás nemcsak pénzügyi, hanem adminisztratív és megfelelőségi terhet is jelent – és a rendezetlen helyzet nemcsak a céget, hanem az érintett magánszemélyeket is érintheti – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda sajtóközleményéből.