Vagyonosodási vizsgálat: a szálak a kft.-hez vezettek, a Kúria döntött

Megosztás Tetszik

Kicsit késve kapott észbe a vagyongyarapodási vizsgálat alá vont magánszemély, amikor arról kellett az adóhatóság előtt számot adnia, honnan is volt a pénze. Érveit az adóhivatal és a bíróság sem vizsgálta, így került a Kúria elé.

A felperes a 2013. évben indult 2008–2009. évi vagyongyarapodásának ellenőrzése során először a 2014. évben, a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a 2008. évi nyitóegyenleg meghatározása során figyelembe kell venni a kft. által 2006. és 2007. évben visszafizetett tagi kölcsönöket. A kölcsönök a kft. könyveiben szerepeltek, a visszafizetésekről a felperes kiadási pénztárbizonylatot csatolt. Alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)  109. § (3) bekezdésére hivatkozva, a kötött bizonyítás okán nem is vizsgálta a visszafizetéseket.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével, szintén a kötött bizonyításra hivatkozva, elutasította a felperes keresetét.

A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán a kft. által visszafizetett tagi kölcsönök esetén a Kúria irányadónak tekintette, hogy az adózók vagyongyarapodásának vizsgálata során két tényállási elemet kell feltárni. Egyrészt azt, hogy a forrást az adózó megszerezte-e, másrészt azt, hogy a forrás a készpénz kiadásának időpontjában az adózó rendelkezésére állt-e.

Az Art. 97. § (6) bekezdése következtében a nem bizonyított forrás, vagy igazolt forrás esetén a nem bizonyított rendelkezésre állás következménye az adózó terhén marad. A megszerzés igazolására az adózó 2006. szeptember 15-e előtti forrásai esetén a szabad-, ezt követően kötött bizonyítási eszközök állnak rendelkezésére. A forrás rendelkezésre állása ––az Art. ilyen tartalmú rendelkezésének hiányában ––2006. szeptember 15-e után is szabadon bizonyítható (Kfv.I.35.188/2015/4. szám). A Kúria a továbbiakban ezen szempontok mentén bírálta el a felülvizsgálati kérelem tagi kölcsönök visszafizetésre vonatkozó előadását.

Az Art. 2006. évi LXI. törvény 120. §-ával módosított 109. § (3) bekezdése alkalmazására mindig a konkrét forrás függvényében, a forrásra való hivatkozás időpontjához képest kerülhet sor. A felperes ellenőrzésének kezdő időpontja 2013. április 2-a volt, a kft.-től származó forrásokra a felperes azonban kétséget kizáró módon csak a 2014. február 11-én postára adott fellebbezésében hivatkozott. Ebben az időpontban pedig már a 2007. évre is beállt az adó megállapításához való jog elévülése, ezen forrásokra alkalmazandóvá vált az Art. 109. § (3) bekezdése.

Az Art. 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Az Art. 109. § (3) bekezdése a forrás igazolására alkalmas bizonyítékok között önállóan nevesíti az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallását. A Kúria elődlegesen az „adózó” jelentését vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy miként a törvényhelyben nevesített egyéb bizonyítékok sem szűkíthetők le kizárólag a vizsgált magánszemélyre, úgy az „adózó” sem, az alatt az Art. 6. § (1) bekezdés szerinti teljes személyi kört érteni kell.

Ennek következtében az Art. 109. § (3) bekezdés második fordulata alapján a kft. mint adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai is alkalmasak lehetnek a felperesi vagyongyarapodás forrásának igazolására.

Az elsőfokú bíróság erre tekintettel azt ugyan helytállóan állapította meg, hogy az adóbevallás nem szerepel – és értelemszerűen nem is szerepelhet – az Art. 109. § (4) bekezdésében felsorolt közhiteles nyilvántartások körében, abban azonban tévedett, hogy azt a 109. § (3) bekezdés második mondat második fordulata alapján ne lehetne figyelembe venni.

A tételek a kft. könyvelésében szerepelnek, de a változások követésére az Art. 109. § (3) bekezdés szerint alkalmas bizonyítékoknak, a megelőző és tárgyévi társasági adóbevallások mérleghez kapcsolódó tételeiből a tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek változásának összevetése elmaradt. A felperes 2009. évi üzletrész vásárlásaira tekintettel a kft.-nél kapcsolódó vizsgálat lefolytatására került sor a 2008-2009. évekre, de a megelőző időszakot – mivel az elévülést megelőzően a felperes még nem is hivatkozott erre a forrásra, a későbbiekben pedig eleve eltérő álláspontja okán – alperes nem érintette. Ennek következtében nincsenek a Kúria előtt a kérdés érdemi eldöntését lehetővé tevő adatok.

Erre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a kft. 2007. december 13-ai tagi kölcsön visszafizetés tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A hatályon kívül helyezést meglapozó tétel meghatározása során a Kúria arra volt tekintettel, hogy ehhez a visszafizetéshez rendelhető hozzá olyan időpont, amely esetében önmagában az időbeliség okán, további, felperes által egyéb módon hitelt érdemlően nem igazolt esetben is elfogadható a 2008. január 1-jei nyitóegyenlegként való rendelkezésre állás.

A felperes az elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésének mellékleteként csatolta a kft. készpénzben való kifizetését igazoló pénztárbizonylatot, ezért kötelezte a Kúria az alperest az új eljárásra. Az új eljárás során alperesnek a kft. 2006–2007. évi társasági adóbevallásának adatai alapján kell határozni arról, hogy azok alapján megállapítható-e felperesnél 2007. december 13-án a 28 500 000 forint forrás keletkezése. A kft.-t érintő további ellenőrzések lefolytatását az Art. 109. § (3) bekezdés második mondatának utolsó fordulata  – az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet – kizárja.