Illeték- és költségmentesség az adóigazgatási eljárásokban

Megosztás Tetszik

A NAV adóigazgatási eljárásokkal kapcsolatos illetékekről szóló információs füzetének befejező része a tárgyi illetékmentességben részesülő eljárásokkal, a teljes és a részleges költségmentességgel, továbbá az illeték visszatérítésével foglalkozik.

A kérelemre indult adóigazgatási eljárásban az illetékkötelezettség megállapításakor figyelemmel kell lenni az illetéktörvény (Itv.) illetékmentességi szabályaira és csak azon első fokú, illetve jogorvoslati eljárásért lehet megkövetelni az illeték lerovását, amelyet az Itv. nem minősít tárgyi illetékmentes eljárásnak.
[Itv. 33. § (2) bekezdés 3. pont, 15. pont, 22. pont, 23. pont, 26. pont, 30. pont, Itv. Melléklet XXI. Cím 4. pont.]

Tárgyi illetékmentességben részesülő eljárások

–         Az adózás rendjéről szóló törvényben (Art.) és az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben (Air.) meghatározott adóhatósági igazolások – ideértve az adó- és az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó igazolást is. (Az adóhatósági igazolások kiadásáról a NAV 22. számú információs füzete szól.)
–         az adó és járulék ügyben az adóhatóságnál, vámigazgatási ügyben a vámhatóságnál kezdeményezett első fokú eljárás (ideértve más hatóság adó, adó jellegű kötelezettség megállapításával kapcsolatos ilyen eljárását is), kivéve az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránt kezdeményezett eljárást;

–         a nyilvántartott adatokban bekövetkezett változások jogszabályi előíráson alapuló, kötelező bejelentése;

–         a közérdekű bejelentés, javaslat és a panasz elbírálására irányuló eljárás;

–         a költségmentesség engedélyezése iránti eljárás, valamint a költségmentesség feltételei fennállásának igazolásához kiállított irat;

–         a köztartozásmentes adózói adatbázisban történő szerepeltetés kérelmezése;

–         jövedelem - és illetőségigazolás kiadása;

–         a közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan kiállított adóigazolás kiadása;

–         magánszemélyek, egyéni vállalkozók fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés), illetve adómérséklésre irányuló eljárása;

–          az adóhatóság által az adózó adószámlájának egyenlegéről készített értesítés tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati eljárás;

Mindezek alapján az első fokú adóigazgatási eljárásban a főszabály a tárgyi illetékmentesség, de a jogorvoslati eljárás általában illetékköteles. A tárgyi illetékmentesség vizsgálata mellett figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adózó személyes illetékmentességet élvez-e. Az illeték fizetésére egyébként kötelezett személyes mentessége esetén az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni. Személyes illetékmentesség esetén eljárási illetéket lerovatni, illetve megfizettetni nem lehet. A személyes illetékmentességre jogosultak körét az Itv. 5. § (1) bekezdése határozza meg.

Költségmentesség az adóigazgatási eljárásokban

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére, vagy törvényben meghatározott más fontos okból költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelent. A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki. Az adóhatóság előlegezi az adózó első alkalommal előterjesztett költségmentesség iránti kérelme benyújtásától az arról szóló döntés véglegessé válásáig terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az adózót terhelné. Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet meghatározhat olyan ügyfajtát, amelyben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.
[Itv. 5. §., 135. § és a 469/2017. (XII. 28.) kormányrendelet az eljárási költségekről, az iratbetekintéssel összefüggő költségtérítésről, a költségek megfizetéséről, valamint a költségmentességről]

Teljes költségmentességet engedélyezhet az adóhatóság:

1.) Ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, és az adózó ingatlantulajdonnal egyáltalán nem, vagy kizárólag a lakhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonával rendelkezik. (Ilyen kérelmek esetén figyelmen kívül kell hagynia az adóhatóságnak – legfeljebb egy ingatlan tekintetében – a kétmillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó tulajdoni részesedést.)

2.) Jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül azon adózónak, aki a kérelem benyújtásakor

a) aktív korúak ellátására jogosult, időskorúak járadékában, ápolási díjban, vakok személyi járadékában, fogyatékossági támogatásban részesül, valamint, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermeket nevel vagy saját jogán rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül,

b) pénzellátásban részesülő hadigondozott és nemzeti gondozott,

c) hajléktalan vagy d) menekült, menedékes, illetve menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerését kérő vagy menedékeskénti elismerését kérő személy számára biztosított ellátásra és támogatásra jogosult.

A részleges költségmentesség az ügyfelet valamely eljárási költségfajta vagy az eljárási költség meghatározott százalékának viselése alól mentesíti. Részleges költségmentességet akkor engedélyezhet az adóhatóság, ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150 százalékát, és az adózó ingatlantulajdonnal egyáltalán nem, vagy kizárólag a lakhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonával rendelkezik. (Ilyen kérelmek esetén figyelmen kívül kell hagynia az adóhatóságnak – legfeljebb egy ingatlan tekintetében – a hárommillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó tulajdoni részesedést.)

Különös méltánylást érdemlő esetben – különösen, ha az ügyfél és az általa eltartott személyek létfenntartása veszélyeztetett – a teljes költségmentesség feltételeinek hiányában, de a részleges költségmentesség feltételeinek fennállása esetén teljes költségmentesség; a részleges költségmentesség feltételeinek hiányában is részleges költségmentesség engedélyezhető.

A költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelem benyújtásakor igazolni kell az ügyfél és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozó vagyoni és jövedelmi helyzetének megítéléséhez szükséges körülményeket. Ha az ügyfél, valamint a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozó nem áll munkavégzésre irányuló jogviszonyban és nem részesül nyugellátásban, valamint egyéb jövedelme sincs, a kérelemben erről a tényről nyilatkozni kell. Az ügyfél a kérelemben további olyan körülményeket tárhat fel, amelyek alapján az adóhatóság őt különös méltánylást érdemlő esetben költségmentességben részesítheti. Az eljárási költség előlegezése és viselése alóli költségmentesség a költségmentesség alapjául szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése esetén is engedélyezhető. A költségmentesség alapjául szolgáló feltételek megváltozása esetén a költségmentesség módosítható vagy visszavonható.

Az ügyfél a költségmentesség alapjául szolgáló feltételek megváltozását a változás bekövetkezésétől számított öt napon belül köteles az adóhatóságnak bejelenteni. Ha az ügyfél – a feltételek megváltozására vonatkozó bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy – a költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelemben valótlan adatokat szolgáltat, az adóhatóság a költségmentességet engedélyező végzés módosításával vagy visszavonásával egyidejűleg dönt az eljárási költség előlegezéséről és viseléséről.

Az adóhatóság az ügyfelet a költségmentességet engedélyező végzésében tájékoztatja a bejelentés elmulasztásának és a valótlan adatszolgáltatásnak a jogkövetkezményeiről. Az ügyfél valótlan adatszolgáltatása esetén igazolási kérelmet terjeszthet elő, melyben igazolhatja, hogy a valótlan adatok szolgáltatására önhibáján kívül eső okból került sor.

A költségmentesség biztosítása esetén annak hatálya a kérelem előterjesztésétől kezdődően – általában – kiterjed az egész eljárásra, így az első és a másodfokú adóigazgatási eljárásra, valamint a végrehajtási eljárásra is. Részleges költségmentesség engedélyezése esetén az adózó az erre vonatkozó végzésben meghatározott körben és mértékben mentesül a költségek viselése alól. A felügyeleti intézkedés iránti kérelem rendkívüli jogorvoslatnak minősül, ezért az adózónak a költségmentességet újból kell kérelmeznie, legfeljebb – attól függően, hogy időben milyen friss adatok állnak az adóhatóság rendelkezésére – mentesülhet egyes adatok igazolása alól. A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról (visszavonásáról, módosításáról) szóló végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. A költségmentesség engedélyezése iránti eljárás – a költségmentesség iránti kérelmet és a feltételek fennállásának igazolásához szükséges iratok kiállítását is ideértve – az Itv. 33. § (2) bekezdésének 22. pontja szerint tárgyánál fogva illetékmentes.

Az adóigazgatási jogorvoslati eljárások illetékének visszatérítése

Az előre megfizetett jogorvoslati eljárási illetéket az adózónak akkor kell visszatéríteni, ha a kifogásolt döntés vagy intézkedés az adózó hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. A visszatérítésnek tehát olyan esetben van helye, ha a megváltoztatott vagy megsemmisített döntés/intézkedés úgy sértett anyagi vagy eljárásjogi szabályt, hogy a jogszabálysértő adóigazgatási döntés/intézkedés összességében hátrányosabb az adózóra nézve. A jogorvoslati eljárásban lerótt illeték visszatérítése e két egyidejűleg meglévő feltétel esetén lehetséges. Az eljáró adóhatóság az adózó kérelme nélkül is hivatalból intézkedik a jogorvoslati eljárás során hozott döntésében az előre megfizetett illeték visszatérítése iránt. Az adóhatóság illetékbeszedési számlája javára megfizetett jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítését az alapügyben eljárt elsőfokú adóhatóság foganatosítja.

Az elsőfokú eljárásban lerótt illeték visszatérítése kérelemre akkor lehetséges, ha a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasította el, vagy ha az eljárás megszüntetésének oka, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, vagy az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, és törvény nem biztosít lehetőséget az eljárás felfüggesztésére.

A jogorvoslati eljárásban lerótt illeték visszatérítésének akkor nincs helye, ha a kifogásolt határozat módosítására, visszavonására nem jogszabálysértés miatt, hanem egyéb okból kerül sor. Amennyiben azonban az első fokú határozatban alapul vett, úgynevezett határozati tényállás alapján megalapozottnak tűnik a döntés, de a határozati tényállás eltér a valóságos történeti tényállástól (például az adózó fellebbezésében olyan új tényeket tárt fel, melyről az első fokú adóhatóság nem tudott, de figyelembe kellett volna vennie a határozathozatalnál), az alaphatározat jogszabálysértőnek minősül és rendelkezni kell a lerótt illeték visszatérítéséről. Vissza kell téríteni az illetéket abban az esetben, ha az adózó az adóhiányra vonatkozó megállapításokat és a mulasztási bírság kilátásba helyezését, illetve a számviteli rend helyreállítására való kötelezést is megfellebbezi és a jogorvoslat során csak az utóbbiakat és nem az összegszerűséget érinti a határozat megváltoztatása.

Az Air. 120. §-ában meghatározott feltételekkel az első fokú adóhatóság az adózó fellebbezésének benyújtását követően saját hatáskörben a jogsértő határozatát/végzését a fellebbezésnek megfelelően módosíthatja, visszavonhatja. Ha az első fokú adóhatóság a fellebbezés felterjesztése előtt észleli, hogy a döntése az adózó hátrányára jogszabálysértő, akkor a jogsértést orvosló döntésében a lerótt illeték visszatérítéséről is intézkednie kell. Amennyiben az adózó a felterjesztés előtt visszavonja a fellebbezését, nincs helye a megfizetett illeték visszatérítésének.

Amennyiben a felügyeleti intézkedés során olyan jogszabálysértés kerül megállapításra, melyet már a fellebbezés elbírálásakor figyelembe kellett volna venni, nem csak a felügyeleti eljárási illeték, de a fellebbezés során lerótt jogorvoslati illeték visszatérítéséről is rendelkezni kell, a jogorvoslati eljárásban irányadó feltételekkel.

Ha a végrehajtást foganatosító adóhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtásokról szóló törvény (Avt.) 126. § (2) bekezdése szerint a végrehajtási kifogásban foglaltaknak helyt ad, és erről a végrehajtási kifogás előterjesztőjét tájékoztatja, egyidejűleg e tájékoztatásában intézkedik az illeték visszatérítése iránt. A végrehajtási kifogás felterjesztése esetén, ha a kifogásolt intézkedés részben vagy egészben jogszabálysértő, a kifogás illetékének visszatérítéséről a kifogás tárgyában hozott végzésben a másodfokú hatóság rendelkezik.

Ha a lerótt illeték visszatérítésének helye van, erről hivatalból a jogorvoslati eljárást lezáró, vagy arra tekintettel hozott határozatban, végzésben, illetve a végrehajtási kifogás elfogadásáról szóló tájékoztatásban kell intézkedni, meg kell jelölni az adózó által ténylegesen lerótt és a visszatérítendő illeték összegét. Az adóhatóság illetékbeszedési számlája javára megfizetett jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítését az alapügyben eljárt elsőfokú adóhatóság foganatosítja. A visszatérítésre rendelkezésre álló határidő a határozat, végzés jogerőre emelkedésének, a végrehajtási kifogás elfogadására vonatkozó tájékoztatás kézbesítésének napját követő 30. nap.

Amennyiben az adózónak az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, illetve egyéb adók módjára behajtandó köztartozása van, akkor az Art. 76. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a visszatérítendő illeték összegét a tartozás erejéig visszatarthatja, amellyel a tartozás megfizetettnek minősül. A felszámolás alatt álló adózóknál a visszatartás helyett beszámításnak van helye.
[Itv. 32. § (1) bekezdése. Itv. 32. § (2)-(3) bekezdése., Itv. 80. § (1) bekezdés k) pontja, Itv. 32. § (2) bekezdése. Itv. 32. § (3) bekezdése.]

Amennyiben az adóhatóság illetékbevételi számlájára megfizetett illeték visszatérítésére kerül sor, akkor a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó részére csak a belföldi pénzforgalmi számlájára történhet az utalás, míg a pénzforgalmi számlával nem rendelkező adózó részére postai úton, illetve bankszámlára teljesíthető a visszatérítés. Az illetékbélyeggel lerótt illeték visszatérítése esetén a határozatnak az adózó lakóhelye (székhelye) szerint illetékes adóhatósághoz továbbításáról az első fokú adóhatóság gondoskodik.

Ha az adózó a jogorvoslati illetéket nem fizette meg és e mulasztása miatt az adóhatóság mulasztási bírságot szabott ki terhére, majd a jogorvoslati illetéket az adózónak az Itv. alapján utóbb vissza kellett téríteni, illetve a jogorvoslati illeték visszatérítésének lett volna helye, akkor a kiszabott mulasztási bírság törlésének is helye van.

Olvassa el a témában korábban közölt írásokat is!