NAV 2023-11 adózási kérdés: az egyes italtermékek csomagolása visszaváltási díjának kezelése az áfában

Megosztás Tetszik

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) honlapján megjelent az egyes italtermékek csomagolása visszaváltási díjának kezelése az áfában című a 2023-11. Adózási kérdés.

2024. január 1-jén életbe lép Magyarországon az italcsomagolások új visszaváltási rendszere, az ún. kötelező visszaváltási díjas rendszer, mellyel összefüggésben 2024. január 1-jei hatályba lépéssel az áfaszabályozás is módosult.

A visszaváltási díj megállapításának és alkalmazásának, valamint a visszaváltási díjas termék forgalmazásának részletes szabályairól szóló 450/2023. kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) a kötelezően visszaváltási díjas termékek körébe a következőket sorolja: a tej és tejalapú italtermék kivételével a fogyasztásra kész vagy koncentrátum italtermék fogyasztói, közvetlen, műanyag, fém vagy üveg alapanyagú, palack vagy doboz formájú, nem újrahasználható vagy újrahasználható csomagolása, amely 0,1–3 literig terjedő űrtartalommal bír, ide nem értve a csekély mennyiségű kibocsátó által forgalomba hozott italtermék csomagolását.

A kormányrendelet a kötelezően visszaváltási díjas termékeken belül megkülönbözteti az újrahasználható és a nem újrahasználható termékeket, azokra vonatkozóan részben eltérő ágazati szabályokat megállapítva, valamint szabályozza az önkéntesen visszaváltási díjas termékek forgalmazását is.

A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék (csomagolás) darabonkénti visszaváltási díja egységesen 50 forint, a kötelezően visszaváltási díjas, újrahasználható termék (csomagolás) darabonkénti visszaváltási díját, ahogyan az önkéntesen visszaváltási díjas termék visszaváltási díját is, a gyártó határozza meg [kormányrendelet 3. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].

A kötelezően visszaváltási díjas csomagolású italtermék a kormányrendeletben meghatározott visszaváltási díjjal megnövelt vételáron hozható forgalomba, illetve forgalmazható, kivéve, ha fogyasztónak történő értékesítés esetén az italtermékkel együtt annak csomagolása nem kerül átadásra a fogyasztó részére [kormányrendelet 3. § (4) bekezdés].

A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek tekintetében a visszaváltási díjas rendszert a koncessziós társaság üzemelteti. Ennek keretében a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható terméket (palackot, dobozt) visszaváltó fogyasztónak az 50 forintos visszaváltási díjat a koncessziós társaság téríti vissza (adott esetben a vele szerződött forgalmazókon keresztül), és e termékek mint hulladékok kezeléséről a koncessziós társaság gondoskodik, azok nem kerülnek vissza a gyártókhoz. A koncessziós társaság részére a visszaváltási díjakat a gyártók havi rendszerességgel megfizetik; minden gyártó az általa a tárgyhónapban forgalomba hozott, kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek után fizeti meg a koncessziós társaság részére a visszaváltási díjat. Mivel a koncessziós társaság a visszaváltási díjat azzal a céllal veszi át a gyártótól, hogy azt a göngyöleg visszaváltásakor a fogyasztó részére visszafizesse, annak összege mint elszámolási kötelezettséggel nyilvántartott pénzeszköz nem tartozik bele az egyébként a koncessziós társaság által a gyártók részére nyújtott szolgáltatások adóalapjába [áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pont].

Az áfatörvény kizárólag a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek visszaváltási díjára vonatkozóan határoz meg 2024. január 1-jétől különös szabályokat, azzal, hogy az áfatörvény alkalmazásában kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható terméknek az a kormányrendelet szerinti kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék minősül, amit így is hoztak forgalomba [áfatörvény 243/B § f) pont]. Ebből következően, ha az adóalany – élve a kormányrendelet szerinti átmeneti szabállyal [kormányrendelet 41. § (2) bekezdés] – olyan terméket, amely a kormányrendelet alapján kötelezően visszaváltási díjas terméknek minősülne, a kormányrendelet hatálybalépése előtt hatályos rendelkezések alapján hoz forgalomba, akkor arra nem az áfatörvény különös szabályai alkalmazandóak.

Azon kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék visszaváltási díja, mely terméket így is hoztak forgalomba (azaz az áfatörvény értelmében vett visszaváltási díj) a 2024. január 1-jén hatályba lépő különös szabályok értelmében nem tartozik bele az adó alapjába [áfatörvény 71. § (1) bekezdés d) pont].

Ennek megfelelően, ha az adóalany olyan italterméket értékesít, melynek csomagolása (a palack vagy doboz) az áfatörvény értelmében kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék, akkor az 50 forint összegű visszaváltási díj nem része az értékesítés adóalapjának, vagyis az után nem keletkezik adófizetési kötelezettség.

A kormányrendelet kimondja, hogy a visszaváltási díjat a termékértékesítésről kibocsátott számlán vagy nyugtán az italtermék ellenértékétől elkülönítve kell feltüntetni [kormányrendelet 5. §]. Ez a rendelkezés az áfatörvény értelmében kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék visszaváltási díja tekintetében azt jelenti, hogy azt a termékértékesítés számláján áfa hatályán kívüli tételként kell szerepeltetni.

Ezzel összhangban az ilyen termék (palack, doboz) visszaváltásakor és a visszaváltási díj visszafizetésekor nem csökkenthető az adóalap a visszaváltási díjjal [áfatörvény 77. § (2) bekezdés b) pont].

Ha a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék (melyet 2023. december 31-ét követően ilyenként is hoztak forgalomba [áfatörvény 243/B § c) pont]) nem kerül visszaváltásra, azt az esetet az áfatörvény termékértékesítésnek minősíti [áfatörvény 243/C § (1) bekezdés]. Ebből következően a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek adott naptári évben forgalomba hozott összmennyiségének és az adott naptári évben visszaváltott összmennyiségének különbözete [áfatörvény. 243/B § e) pont] után adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adót a kötelező visszaváltási díjas rendszert működtető adóalany, vagyis a koncessziós társaság köteles megfizetni minden naptári év utolsó napján [áfatörvény 243/E §, 243/C. § (2) bekezdés]. Az adó alapja a vissza nem váltott termékekre eső visszaváltási díj, melyet úgy kell tekinteni, hogy már az adót is tartalmazza, ezért a fizetendő adót 21,26 százalékos adómértékkel kell megállapítani [áfatörvény 243/D § a)–c)pont]. Ha az adott évben több terméket váltottak vissza, mint amennyit forgalomba hoztak, az adóalap nulla, vagyis ez esetben nem keletkezik adókötelezettség. A koncessziós társaságot, mivel terméket beszerző személy nem azonosítható, számlakibocsátási kötelezettség ezen termékértékesítése után nem terheli.

A kötelezően visszaváltási díjas, újrahasználható termékek visszaváltási díjára és az önkéntesen visszaváltási díjas termékek visszaváltási díjára, valamint minden más olyan esetre, amikor a termék értékesítésekor a göngyölegre díjat számítanak fel, amely díjat a göngyöleg visszaváltásakor visszatérítenek (részben idetartoznak azok az esetek is, amikor az adóalany – élve a kormányrendelet szerinti átmeneti szabállyal [kormányrendelet 41. § (2) bekezdés] – olyan terméket, amely a kormányrendelet alapján kötelezően visszaváltási díjas terméknek minősülne, a kormányrendelet hatálybalépése előtt hatályos rendelkezések alapján hoz forgalomba), az áfatörvény általános szabályai, illetve az áfatörvény betétdíjjal összefüggő szabályai alkalmazandók. (A betétdíj kifejezés az áfatörvény alkalmazásában a szó köznapi jelentésének megfelelően értelmezendő.) Így ha az értékesített termék göngyölege (csomagolása) után külön díjat (betétdíjat) számítanak fel, az a termékértékesítés adóalapjába beépül [áfatörvény 70. § (1) bekezdés b) pont], és ha a göngyöleg (a betétdíjas termék) visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik, a visszatérített ellenértékkel az adóalap utólag csökken [áfatörvény 77. § (1) bekezdés b) pont].