Agresszív nemzetközi adótervezés: jogszabály multilaterális egyezmény kihirdetéséről

Ez aztán a cikk. Egy közlönyhivatkozás és kész. Mit lehetett volna írni a témáról? Íme:

Valójában a BEPS Magyarországon nem jelent újdonságot, mert a Törvényszékeken a NAV akadálytalanul tudott eddig is hivatkozni a rendeltetésszerű joggyakorlásra, ami persze ütközött a kettős adóztatást kizáró egyezményekkel (ahol nincs ilyen elv). A NAV javára ítélkező bírók megsértették a Bécsi Egyezményt is, amelyben kifejezetten szerepel, hogy a nemzetközi megállapodásokat helyi szabályokra hivatkozással nem lehet felülírni. Miközben ennek kijavítása Kúriára vár, addig vajúdtak a hegyek és megszületett a BEPS, ami a konkrétumok terén még elnagyolt, de a beszámítási módszerekben igyekszik konkrét lenni (ami nem mindig sikerül).

A nemadóztatásról szóló McDonald's ügyben kicsúcsosodó agybaj romba döntötte a nemzetközi adózás igazságosságába vetett hitet. Ez ellen gyógyszerként született a BEPS, amely sajnos 10 év alatt lett megalkotva. Eközben döbbenetes vagyonokat halmozhattak fel főleg a TECH cégek, ami most már visszafordíthatatlan irányba lökte a világgazdaságot.

Fontos észrevenni, hogy a BEPS nem visszamenőleges hatályú, így a politikusok (lásd: Jean Claude Junkers) által okozott kár nem fog megtérülni és ők szeretnének erről inkább nem beszélni, csak a jövőről.

Szóval:

A BEPS fontos elvi előrelépés, amely útját állja az offshore struktúráknak (6. cikk) és a "nemadóztatásnak" (5., 7. és 11. cikk). A módszer nem túl bonyolult: beszámítást követő megadóztatás, vagy az egyezmények nélküli adózás.

Az osztalékok és az ingatlanvagyonból származó jövedelem áthelyezésének megadóztatása (8-9. cikk) nagyon jól jön a 9% társasági adókulcsot alkalmazó Magyarországnak, mert a magasabb adókulcsok inkább itthon tarthatják ezeket a pénzeket és azok itthon hasznosulhatnak.

Továbbra is nehéz lesz az "állandó telephely" és a bizományosi szerep beazonosítása (10. és 12-13. cikk), amihez titkosszolgálati eszközök, vagy az adózók informatikai "letapogatása" is szükségesek lehetnek, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a NAV folyamatosan nyomozati szakaszban tarthatja a nagyvállalati jelenlétet.

A külföldről nyújtott építési, szerelési, de akár tanácsadói szerződések rendszeres, de feldarabolt nyújtása (14. cikk) összeszámíthatóvá válik, ami szintén jó, de nehezen ellenőrizhető szabály. Szerencsére Magyarországon minden szereplő inkább bejelentkezik (akár hamisan állítva, hogy itt állandó telephelye van), a 9%-os társasági adó miatt. Ehhez nyomozni kell majd a "vállalkozáshoz szorosan kapcsolódó személy" (15. cikk) után is.

Tehát az elmúlt évtizedben a kormányok csak módjával küzdöttek az adótervezés ellen és ezek a szabályok nem visszamenőlegesen hatályosak (nem is lehetnek azok), de végre megszülettek. Mikor lesz a kettős adóztatást kizáró egyezmények többi - nem társasági adót érintő - területére ilyesmi?