Mit takarnak az adó- és tb-törvények technikai módosításai? Itt a válasz

Megosztás Tetszik

Az adózó hajlamos gyanút fogni, ha az adó és járuléktörvények indoklásában azzal a szófordulattal találkozik, hogy a módosítás csak technikai jellegű. Valóban pusztán formális, más jogszabály korábbi változásait lekövető, vagy esetleg érdemi következményekkel járó módosításról van szó? Szétszálaztuk az adócsomag néhány technikai módosítását.

Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Mód. tv.) 281. §-a mindössze egy szó erejéig (pontosabban egy szócska elhagyásával) módosítja a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. (Eat.) törvény 458. § (6) bekezdését.

Az említett jogszabály hely szerint „a kifizető a tagjával….fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben…. nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja más kifizetővel is az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll…”

A szövegből január 1-jétől csak mindössze az aláhúzott „más” kifejezés marad ki, amely azonban egy meglehetősen ellentmondásos helyzetet old fel.

Az Eat. törvény hivatkozott szakasza mondja ki, hogy amennyiben egy társas vállalkozó egy másik társas vállalkozásában eleget tesz a minimális szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettségének, akkor az adott társaságban nincs minimum adófizetési kötelezettsége.

Csakhogy a jogalkotó megfeledkezett arról, hogy a társaság tagjának ugyanabban a társaságban két jogcímen is fennállhat a minimális adófizetési kötelezettsége. Hogy hogyan? Egyrészt munkaviszonyban nem álló ügyvezetőként, másrészt pedig személyesen közreműködő tagként.

Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § d) pontjának 5. alpontja ennek lehetőségét kizárja (rendelkezve arról, hogy nem minősül társas vállalkozónak az a vezető tisztségviselő, aki személyes közreműködése alapján társas vállalkozónak tekintendő), ám az Eat. törvény – az adófizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszonyok felsorolásánál adós marad ezzel a kitétellel, ami az adóellenőrzés során lehetővé tette a kétszeres minimális szociális hozzájárulási adófizetés előírását. Az említett „más” szócska elhagyásával immár ez nem fordulhat elő.

Ugyancsak technikai oka van, hogy a Mód. Tv. 267. §-a törli a Tbj. 16. § (1) a) pontjából a „táppénzben” kifejezést, illetve hatályon kívül helyezi a Tbj. 21. § b) pontját.

A Tbj. 16. § (1) jelenleg hatályos a) pontja értelmében – többek között – a táppénzben részesülő személy is jogosult egészségügyi szolgáltatásra. Ha az erre történő utalás kikerül a törvényből, az vajon azt jelenti, hogy a jövőben a táppénzben részesülőt nem illeti meg egészségügyi szolgáltatás? Szó sincs erről.  Abból kell kiindulnunk, hogy a Tbj. 16. §-a azokat a személyi köröket sorolja fel, akik nem állnak ugyan biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, de ennek ellenére megilleti őket az egészségügyi szolgáltatás.

Csakhogy 2011 júliusától megszűnt a „passzív” táppénz lehetősége, azaz, táppénz csak a biztosítás fennállásának a tartamára jár. A biztosított viszont eddig sem e jogszabályi hely alapján, hanem a biztosítotti státuszára tekintettel volt jogosult egészségügyi szolgáltatásra. Más megközelítésben, a Tbj. 16. § (1) a) pontja immár több éve „nem létező” személyi kör számára írta elő az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot, hiszen kizárt, hogy biztosítási jogviszonyban nem álló személy táppénzben részesüljön.

Természetesen a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban részesülő személy a biztosítási jogviszonya megszűnését követően is jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

Hasonló a helyzet a Tbj. 21. § b) pontjának a hatályon kívül helyezésével. Az Tbj. említett szakasza a járulékalapot nem képező jövedelmek körét és a felsorolásból a jövő évtől kimarad az Szja. tv. 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás. Ez azonban semmilyen újdonságot sem hoz, hiszen e juttatás a Tbj. 4. § k) pontja alapján eleve nem képezi járulék alapját, tehát eddig is teljesen felesleges volt külön hangsúlyozni az e körbe tartozó juttatások mentességét.