Özvegyi nyugdíj: elvált vagy különélő házastárs, illetve élettárs jogosultsága

Megosztás Tetszik

A köztudatban az az általános hiedelem, hogy az elhunyt személy után özvegyi nyugdíjat kizárólag a házastárs kaphat. Ezzel szemben a hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint özvegyi nyugdíjra az elhunyt jogszerző házastársán kívül, az elvált házastársa, a bejegyzett élettársa és az élettársa is jogosultságot szerezhet.

Mint minden hozzátartozói nyugdíjra való jogosultság esetében, az özvegyi nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatban is elkülönülten kell vizsgálni az elhunyt jogszerzőre, valamint a hozzátartozóra vonatkozó jogosultsági feltételeket. Özvegyi nyugellátás pedig kizárólag abban az esetben kerülhet megállapításra, amennyiben mind a hozzátartozó, mind pedig az elhunyt jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek teljesülnek.

Az elhunyt jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek, hogy a jogszerző a halála időpontjában saját jogú nyugellátásban, vagy korhatár előtti ellátásban, átmeneti bányászjáradékban, táncművészeti életjáradékban, szolgálati járandóságban részesüljön, illetve ha nem részesült az előzőekben felsorolt ellátásokban, úgy abban az esetben a halála időpontjában betöltött életkorához előírt nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel rendelkezzen. A hozzátartozók esetében a jogosultsághoz semmiféle társadalombiztosítási előzmény nem szükséges.

Özvegyi nyugdíjra elsősorban az jogosult, aki az elhunyt jogszerzőnek, annak halálakor a vele együtt élő vagy legfeljebb egy éve külön élő házastársa volt. Özvegyi nyugdíjra csak létező és érvényes házasság jogosít.

Különélő vagy elvált házastársak özvegyi nyugdíjra jogosultsága

Ha az elhunyt jogszerző és a házastársa elváltak, vagy a jogszerző halálakor már több mint egy éve külön éltek, úgy abban az esetben az özvegy kizárólag abban az esetben lesz jogosult özvegyi nyugdíjra, ha az elhunyt jogszerzőtől – annak haláláig – tartásdíjban részesült, vagy bíróság tartásdíj-fizetési kötelezettséget állapított meg. Fontos, hogy itt nem a közös gyermek után kapott tartásdíjról van szó, hanem házastársi tartásról („asszonytartás”). A tartásdíj megállapítását a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíjfizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetve közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni. További fontos feltétel, hogy a tartásnak az elhunyt jogszerző haláláig kell fennállnia, ami azt jelenti, hogy ha a tartás korábban már egyösszegű kifizetéssel teljesült, úgy abban az esetben nincs meg az özvegyi nyugdíjra jogosultsági feltétel.

A több mint egy éve különélő vagy elvált házastárs esetén a tartásdíj fizetése, illetve annak bírósági megállapítása mellett az ideiglenes özvegyi nyugdíj lejártát követően megállapítható özvegyi nyugdíjnak további feltétele, hogy az arra jogosító feltételeknek – öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, megváltozott munkaképesség, vagy árvaellátásra jogosult gyermekek eltartása – a tényleges különéléstől (és nem a házasság megszűnésének időpontja) számított tíz éven belül be kell következniük, függetlenül attól, hogy mikor halt meg a jogszerző, továbbá volt-e megállapítva ideiglenes özvegyi nyugdíj vagy sem. (Például: a házastárs 2001-ben megrokkant, 2012-ben különköltözött és még ebben az évben el is vált, majd ezt követően 2022-ben megözvegyült, özvegyi nyugdíjra lesz jogosult, ha a 2012-ben történt válásuk és az elhunyt jogszerző halála között a jogszerzőtől – volt házastárstól – végig tartásdíjban részesült.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy az élettársak, illetve bejegyzett élettársak közül kik jogosultak özvegyi nyugdíjra!