OECD modellegyezmény: tb-jogállás szabályozása – példákkal

Megosztás Tetszik

A több országban dolgozó vagy több országban jelen lévő munkavállalóknál a munkavégzés ténye nem csak a bérköltség és annak adózása miatt fontos, hanem a biztosítási jogviszony miatt is. Ilyen esetekben azt is vizsgálni kell, hogy a magánszemély a munkavégzés ideje alatt milyen társadalombiztosítási jogállás alá tartozik.

"Adóügyi illetőség az OECD modellegyezmény alapján" című írásunkban már olvasható volt, hogy a több országban dolgozó vagy több országban jelen lévő munkavállalók (lakóhely/tartózkodási hely/munkahely) hogyan állapíthatják meg, melyik országban áll fenn adóügyi illetőségük.

Az adóügyi illetőség megállapítása a kettős adóztatás elkerülése miatt fontos, mivel ez alapján, valamint az adott országok kettős adóztatásra vonatkozó egyezményei alapján dönthető el, hogy az adott jövedelem hol adóköteles. A cikk – terjedelemi okokból – nem tartalmazza a kiegészítő tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat, valamint a járulékalap meghatározásának szabályait. Azonban a munkavállalókkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a munkavégzés ténye nem csak a bérköltség és annak adózása miatt fontos, hanem a biztosítási jogviszony miatt is. Ilyen esetekben azt is figyelembe kell venni, hogy a magánszemély a munkavégzés ideje alatt milyen társadalombiztosítási jogállás alá tartozik.

A társadalombiztosítást három jogszabály alapján kell vizsgálni minden esetben:

» az adott két ország közötti nemzetközi egyezmény (ha van),

» az adott két ország közötti szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló rendelet (ha van),

» a 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.).

Adódhat a kérdés, hogy miért szükséges ennyi jogszabály vizsgálata. Ennek oka, hogy a Közösség területén nincs egy egységes társadalombiztosítási rendszer, minden tagország saját maga alakítja ki az erre vonatkozó jogszabályát, figyelembe véve a nemzetközi irányelveket, melyek elsőbbséget élveznek a tagország önálló jogszabályával szemben. Ez az önálló hatáskör kiterjed arra is, hogy milyen mértékű a járulékfizetési kötelezettség, milyen feltételekkel biztosítják az adott személyt stb. A biztosítási kötelezettség minden esetben csak egyetlen országban állhat fenn.

Ez alapján például egy spanyol magánszemélyre, aki dolgozik Németországban és Franciaországban is, csak egy ország biztosítási szabályait kell alkalmazni, melynek eredményeképpen a Közösség tagországaiban mindenhol biztosított lesz.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a részleteket!