Koordinációs rendeletek: mit szabályoznak?

Magyarországon 2011. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény értelmében rokkantsági nyugdíjra az a személy volt jogosult, akinél a következő feltételek teljesültek:
- egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű, vagy
- egészségkárosodása 50-79 százalékos mértékű, ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem volt alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása alapján rehabilitációja nem javasolt, és
- az életkorára előírt szolgálati, biztosítási idővel rendelkezett, és
- kereső tevékenységet nem folytatott, vagy keresete, jövedelme legalább 30 százalékkal alacsonyabb volt az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál, és
- táppénzben, baleseti táppénzben nem részesült.

A rokkantsági nyugdíj összegének meghatározása, az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan – a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset és a megszerzett szolgálati idő szerint meghatározott mérték alapján történt. A rokkantsági nyugdíj összegét befolyásolta továbbá az érintett személy egészségkárosodásának mértéke, vagyis az, hogy melyik rokkantsági csoportba tartozott.

í
Az egészségkárosodás mértékét és a rehabilitálhatóságot a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) állapította meg. 2012. január 1-jétől bevezetésre került a megváltozott munkaképességű személyek ellátása, amely lehet rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás. Ezek az új ellátások nem minősülnek nyugdíjnak, olyan táppénzszerű ellátásokról van szó, amelyeket az Egészségbiztosítási Alapból finanszíroznak. A korábban megállapított rokkantsági- baleseti rokkantsági nyugdíjak átalakultak vagy rokkantsági ellátássá, vagy rehabilitációs ellátássá.

2012. január 1-jétől a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az jogosult, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (megváltozott munkaképességű személy), és aki
a) a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át biztosított volt,
b) keresőtevékenységet nem végez és
c) rendszeres pénzellátásban nem részesül.

2012. január 1-jétől nem a munkaképesség-csökkenés mértékét, nem is az egészségkárosodás mértékét vizsgálják, hanem azt, hogy milyen (hány százalékos) az egészségi állapot.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslattól függően:

a) rehabilitációs ellátás, vagy
b) rokkantsági ellátás lehet.