Főállású őstermelő bevallásai, ha még nincs bevétele

Megosztás Tetszik

Őstermelő főállású lett, de nincs bevétele: milyen bevallásokat kell benyújtania? – kérdezte olvasónk. Széles Imre társadalombiztosítási szakértőnk válaszolt.

Őstermelő 2018-ban lett főállású, őstermelői igazolványa, adószáma már korábban is volt. 2017-ben nem származott bevétele az őstermelésből, mivel a szőlőt nemrég telepítette, tehát az még nem termő. A gyümölcsösön csak annyi termés lett a tavalyi év viszontagságos időjárása miatt, ami a család saját szükségleteit fedezte. Az ’58-as bevalláson milyen jövedelem után kell adóznia? A NAV tájékoztatása szerint ilyen esetben az állam átvállalja 45 napig az adófizetési kötelezettséget. Ezzel kapcsolatban nem találtam semmilyen törvényi hivatkozást. Hogyan kell áprilisban beküldenie a bevallást? – kérdezte olvasónk.

A kérdésben 2018-tól biztosított mezőgazdasági őstermelőről van szó, aki ugyanakkor nem minősül kezdőnek, mivel már 2017-ben is mezőgazdasági őstermelő volt. (Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. paragrafusának x) pontja értelmében kezdő mezőgazdasági őstermelő az a személy, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.)

Tekintve, hogy az említett őstermelő előző évi bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot, 2018. évi járulékfizetési kötelezettségét a Tbj. 30/A paragrafus (2) bekezdésében foglaltak szerint kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy a havi járulékalapja megegyezik a bevétel 20 százalékának az egy tizenketted részével, ami után a 10 százalékos nyugdíjjárulékot és a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell lerónia. (A bevétel számba vétele során figyelembe kell venni az esetlegesen kapott (például földalapú) támogatásokat is.)

A jogszabály nem tartalmaz kitételt arra az esetre, ha a bevétel összege egészen alacsony összegű, vagy éppen nulla forintos. Ez nem befolyásolja az érintett biztosítási jogviszonyát, tehát a biztosítása fennáll, és nem szünetel. (A biztosítás szünetelésének eseteit a Tbj. 8. paragrafusa sorolja fel, de ezt az esetet nem határozza meg.)

 Az ’58-as bevallásokat be kell nyújtania az őstermelőnek, amelyekben nulla forintos járulékalapot kell feltüntetnie. Mivel biztosított személyről van szó, megilleti őt az egészségügyi szolgáltatás is, tehát nem terheli a Tbj. 39. paragrafusának (2) bekezdése szerinti egészségügyiszolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettség.

A kérdésben említett 45 nap arra az esetre utal, ha megszűnik a biztosítási jogviszony, hiszen ekkor még további 45 napig fennáll az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. (Ez jelen esetben akkor állna fenn, ha az érintett valamilyen okból nem rendelkezne érvényes őstermelői igazolvánnyal, azaz nem minősülne mezőgazdasági őstermelőnek.)

Összefoglalva tehát: a mezőgazdasági ősztermelő biztosítási kötelezettségét nem érinti, ha a Tbj. szabályai alapján nulla forintos a járulékfizetési kötelezettsége. Ez természetesen az egészségügyi szolgáltatáson kívül valamennyi pénzbeli ellátásra való jogosultságát hátrányosan befolyásolja, amit a Tbj. 30/A paragrafus (3) bekezdése szerinti magasabb járulékalap figyelembe vételével történő járulékfizetés önkéntes választásával „korrigálhat”.