Egyéni járulékok összevonása? Ezért nem lenne egyszerűbb a rendszer

Megosztás Tetszik

A közelmúltban komolyan felvetődött – noha az elképzelés még törvényjavaslat formájában nem fogalmazódott meg – az egyéni járulékok (nyugdíjjárulék, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, munkaerő-piaci járulék) összevonása. Cikkünkben bemutatjuk, miért nem lenne egyszerűbb és kevésbé összetett a kötelezettség pontos megállapítása az egyéni járulékok összevonását követően.

A folyamat a foglalkoztatói társadalombiztosítási terheket tekintve már korábban elkezdődött a társadalombiztosítási járulék (amelybe 2010-ben „beleolvadt” a munkaadói járulék) szociális hozzájárulási adóvá alakítása révén, amelybe aztán ez évtől "integrálták" az egészségügyi hozzájárulást is.  (A szakképzési hozzájárulás és a rehabilitációs hozzájárulás viszont kimaradtak és továbbra is önálló elvonásként funkcionálnak.)

Az adónemek száma, és így a joganyag terjedelme a korábbiakhoz képest némileg valóban csökkent, ám összességében – és talán nem túlzó kijelentés – semmivel sem lett egyszerűbb és kevésbé összetett a kötelezettség pontos megállapítása. És ez valószínűleg így alakul az egyéni járulékok összevonását követően is, hiszen számos tényezőre tekintettel kell lenni. A következőkben ezeket villantjuk fel.

Mindenekelőtt az egyéni járulékok:

• 10 százalékos nyugdíjjárulék
• 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék
• 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulék és
• 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulék

Egyéni járulék fizetésének kötelezettsége főszabály szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §] kifizetett járulékalapot képező jövedelem (Tbj. 4. § k) pontja) után áll fenn. Ezen túlmenően nyugdíjjárulék-fizetés terheli a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók (akikre egyébként nem terjed ki a biztosítás) kivétjét és tagi jövedelmét, illetve a jogszabály számos olyan szociális vagy családtámogatási ellátást is ismer, amelyeket szintén nyugdíjjárulék terhel, függetlenül attól, hogy a Tbj. 4. § k) pontja értelmében nem képeznek járulékalapot, illetve nem biztosítási jogviszonyból származik.

Az egyéni járulék a biztosítottat (illetve ez utóbb említett ellátások esetében a magánszemélyt) terheli, aki ezért cserében – a 4 százalékos természetbeli egészségbiztosítási járulék kivételével – a jogszabályban meghatározott ellátásokra (álláskeresési ellátásra, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vagy nyugdíjbiztosítási ellátásokra) lesz jogosult. Ugyanakkor a járulék megállapítása, levonása, bevallása és megfizetése a kifizető felelőssége.  

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben táblázatban foglaltuk össze az egyes biztosítási jogviszonyokhoz kapcsolódó egyéni járulékfizetési kötelezettséget – tekintettel a további jogviszonyokra, illetve élethelyzetekre (nyugdíjas, diák).

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.