Vagyonadó: könnyű kivetni, nehezebb lehet végrehajtani

Megosztás Tetszik

A vagyonadóról elsőre a hétköznapi értelemben vett milliárdosok jutnak az emberek eszébe, pedig a valóságban az érintettek köre jóval szélesebb is lehet. Az 1 milliárd forintot meghaladó magánvagyont érintő, évi 1 százalékos vagyonadó tervezett bevezetése nem az adókulcs miatt vet fel kérdéseket, hanem azért, mert rendkívül összetett feladat meghatározni, mi számít vagyonnak, hogyan kell azt értékelni, és miként lehet az adófizetést ellenőrizni. A KPMG szakértői szerint a szabályozás sikerének kulcsa végső soron nem a tervezett bevétel nagysága, hanem a rendszer gyakorlati működőképessége lehet.

A vagyonadóról szóló tervek alapjaiban változtathatják meg a vagyonos magánszemélyek magyarországi adózási környezetét. Jelenlegi tervek szerint az adó hatálya pénzügyi megtakarításokon túl kiterjedne az ingatlanokra, a vállalkozásokban meglévő részesedésekre, a gépjárművekre, valamint a műtárgyakra, ékszerekre, gyűjteményekre és más értékes vagyontárgyakra is. A valódi kérdés nem az adókulcs mértéke, hanem az adóalap meghatározása.

A nemzetközi tapasztalatok szerint a vagyonadó hosszú távú működésének kulcsa az egyszerűség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség. A túl széles adóalap kiskapuk keresésére ösztönözhet, a bonyolult értékelési szabályok növelhetik az adminisztratív terheket, a bizonytalan szabályozás pedig jogvitákhoz vezethet. Ha az adóteher nincs összhangban az érintettek likviditásával, az akár tőkekivonást vagy vagyonelemek kényszerű értékesítését is jelentheti.

A költségvetés szempontjából végső soron azt érdemes mérlegelni, hogy a vagyonadóból származó bevételek hogyan viszonyulnak a rendszer működtetésének költségeihez, az adminisztráció, az ellenőrzés és a jogviták költségeihez, valamint az esetleges tőkekiáramlás és az elmaradó befektetésekből eredő veszteségekhez. Ez lényegében egy költség-haszon mérlegelés: a rendszer előnyeinek meg kell haladniuk a működés költségeit és kockázatait. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a megfelelően kialakított szabályok és a kiszámítható működés legalább olyan fontosak, mint maga az adókulcs – foglalja össze Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyek adózásával foglalkozó üzletágának vezetője.

Nem csak a milliárdosokat érintheti

A vagyonadó hallatán elsősorban a hétköznapi értelemben vett milliárdosokra és kiemelkedően vagyonos magánszemélyekre gondolhatunk, akiknek ekkora likvid tőkéje van. Az 1 milliárd forintos értékhatár azonban ennél szélesebb kört is érinthet. Ilyenek például azok a családi vállalkozók, akik évtizedek alatt építették fel vállalkozásukat, a többgenerációs ingatlanvagyonnal rendelkező családok vagy az olyan örökösök, akiknek jelentős vagyona nagyrészt vállalkozásokban vagy ingatlanokban áll, életmódjuk és bevételeik alapján azonban mégsem tekinthetők tehetősnek.

Fontos, hogy egy új szabályozás mindezt megfelelően kezelje, ellenkező esetben az adó megfizetése tőkekivonást, hitelfelvételt vagy egyes vagyonelemek értékesítését teheti szükségessé. A vagyonadó hatása ráadásul nem kizárólag az adófizetőknél jelentkezhet: közvetetten érintheti azokat a kulturális, oktatási vagy civil kezdeményezéseket is, amelyek működésében ma jelentős szerepet játszanak a magánadományok.

Mi számít vagyonnak?

Egy működő vagyonadó-rendszer kialakításának egyik legnehezebb pontja az adóalap meghatározása. A pénzügyi eszközöknél – bankszámlák, tőzsdei részvények vagy befektetési jegyek – egyszerűbb lehet az érték meghatározása. Sokkal összetettebb a helyzet azonban az ingatlanok, gépjárművek és nem tőzsdei céges részesedések esetében. Egy ingatlan aktuális piaci értékét számos tényező befolyásolja, míg egy nem tőzsdei vállalkozás értékét nem lehet egyszerűen a könyv szerinti saját tőkével azonosítani. A jövedelemtermelő képesség, a piaci pozíció, a növekedési potenciál, a szerződésállomány vagy éppen a goodwill mind szerepet játszhat az értékelésben.

Luxustáska és műtárgy mint adóalap

Egy kortárs festmény, egy örökölt ékszer, egy veteránautó, egy többmilliós karóra vagy akár egy jelentős borgyűjtemény értékének meghatározása már jóval összetettebb kérdéseket vet fel. Egyes vagyontárgyak esetében például a tulajdonos személye vagy a tulajdonszerzés időpontja nem feltétlenül igazolható, ezért minél több egyedi és nehezen értékelhető vagyonelem kerül az adóalapba, annál nagyobb a bizonytalanság és az értékelési viták kockázata. Teljes körű adóalap ugyanakkor csak akkor működhet, ha az érintett vagyonelemek átláthatók, dokumentáltak és az adóhatóság számára is ellenőrizhetők. Ellenkező esetben éppen a jogkövető adózók kerülhetnek hátrányba.

A vagyonadó hatásainak vizsgálatakor nemcsak az esetleges tőkemenekülést vagy a Magyarországon élő vagyonos magánszemélyek elköltözését érdemes figyelembe venni. Legalább ilyen fontos lehet az is, hogy egy vagyonos külföldi magánszemély a jövőben Magyarországot választja-e életviteli központjaként és adóügyi illetősége helyszíneként.

Egy széles körű, a globális vagyonra is kiterjedő vagyonadó esetén ugyanis egy Magyarországra költözést mérlegelő magánszemélynek már nemcsak az itteni személyi jövedelemadóval kellene számolnia, hanem azzal is, hogy teljes, akár több országban tartott vagyona mekkora éves többletterhet jelent számára. Ebben az esetben a magyar állam nemcsak a tervezett vagyonadótól eshet el, hanem azoktól a jövőbeni személyijövedelemadó-bevételektől is, amelyek az érintett magánszemély osztalékából, tőkepiaci ügyleteiből és más külföldi befektetéseiből származó jövedelmeiből származtak volna.