Egyre szűkül a nemzetközi adórendszer kiskapuinak kihasználási lehetősége

Megosztás Tetszik

Cikksorozatunk harmadik részében a vállalatokat érintő feltételes adómegállapítási és az előzetes szokásos piaci ármegállapítási határozatok európai uniós cseréjével foglalkozunk.

A sorozat első részében az első adómegállapítási jogsegély-irányelvről, az úgynevezett DAC 1-ről írtunk. A második részben áttekintettük a határokon átnyúló adócsalás és adókijátszás elleni harc második lépcsőfokának is tekinthető EU irányelvet [DAC 2 (2014/107/EU irányelv)]. Most lássuk a tudnivalókat a DAC 3-ról!

A több országban jelenléttel bíró vállalatcsoportok gyakran élnek a feltételes adómegállapítás vagy az előzetes szokásos piaci ármegállapítás lehetőségével. A tapasztalat szerint ezek a technikák sok esetben az adóalapok eróziójához vezettek az Európai Unió egyes tagországaiban. Ezt a fajta adóelkerülést visszaszorítandó kísérelte meg az Európai Unió kiterjeszteni a tagországai közötti adóügyi együttműködést, amikor 2015-ben, immáron második alkalommal módosította az úgynevezett DAC irányelvet. Az új irányelv a DAC 3 (2015/2376/EU irányelv) lett.

Mit jelent a feltételes adómegállapítás és az előzetes transzferármegállapítás vagy más néven APA döntés?

A feltételes adómegállapítás (angol nevén binding ruling) a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy társaság egy adott állam kormányzati szerve vagy adóhatósága előtt felvázolja az általa megvalósítani kívánt vagy akár már létrejött szerződés, beruházás vagy ügylet adójogi minősítését, és kéri a hatóság állásfoglalását (például hogyan alkalmazzanak bizonyos adójogi szabályokat, milyen módon és formában vehetnek igénybe adókedvezményeket stb.). A hatósági állásfoglalás kötőerővel bír egy meghatározott időszakra (Magyarországon alapesetben öt évre), ami azt jelenti, hogy az a jövőben nemcsak az adózót, hanem az adóhatóságot is köti az adózási konzekvenciák tekintetében, amennyiben a tényállásban nem következik be lényeges változás.

Magyarországon ezt a fajta állásfoglalást többmilliós díj ellenében az adópolitikáért felelős miniszter adja ki. Kérhető az adónemek egy részével összefüggésben, például a társasági adóra, a személyi jövedelemadóra, a kisvállalati adóra, a helyi iparűzési adóra vagy bizonyos esetekben általános forgalmi adóra.

A hatóságok által hozott, angol nevükön úgynevezett Advance Pricing Arrangement-ek, rövidítve APA döntések a vállalatcsoportok kapcsolt vállalkozásai közötti árazási kérdéseket tisztázzák komoly eljárási díj ellenében, azaz, hogy egy vagy több tranzakcióra – legyen az termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás – milyen transzferárazási szabályok vonatkoznak (például, hogy milyen módszer szerint történjen a kapcsolt felek közötti árak megállapítása). Magyarországon ezt a fajta eljárást a kezdetektől az adóhatóság végezte, és hasonlóan a feltételes adómegállapítási határozatokhoz, ezek is alapvetően kötőerővel bírnak jellemzően három vagy öt évre, sőt egy alkalommal hatályuk három évre meg is hosszabbítható. A döntéshozó személyében a közeljövőben lesz változás, mert 2021. október elsejétől ezeket a kötőerejű döntéseket szintén az adópolitikáért felelős miniszter fogja meghozni.

Fontos kiemelni, hogy míg az APA döntések többoldalúak is lehetnek, azaz nemcsak egy, kettő hanem több ország transzferár szempontú minősítését tisztázzák, addig a feltételes adómegállapítások csupán egy ország tekintetében adnak adózási iránymutatást.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, miért előnyös rendelkezni ilyen speciális ármegállapítási döntéssel, mely döntések megosztására terjed ki a DAC 3, valamint, hogy milyen adatokat továbbítanak az adóhatóságok!