Milyen adóvonzata van, ha a munkáltató a nagykereskedelmi áron beszerzett tisztítószer egy részét továbbadja dolgozóinak? – kérdezte az Adózóna olvasója. Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Egy cég az irodai takarításhoz szükséges tisztítószereket kedvező áron szerzi be egy másik cégtől. Ezek az árak kedvezőbbek, mint a lakossági vásárlók számára elérhető bolti árak. Van-e arra lehetőség, hogy a cég több tisztítószert szerezzen be, mint amennyi az iroda takarításához szükséges, és a többit a dolgozói számára értékesítse? Így a munkavállalók kedvezőbb áron juthatnának hozzá a termékekhez. Vagy ez valamiféle juttatásnak minősül a munkavállaló számára és adóvonzata van?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés w) pontja szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék, szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét.

Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében a szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.

Nem független felek között a termék szokásos piaci értéke az az ellenérték (ár), amelyet 

a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy

b) a terméknek független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy

c) a termék szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy

d) független fél által az ügylet révén elért – megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített – ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy

e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy

f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)–e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg

azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

Az Szja tv. 3. § 69. pontja szerint a független felek azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve – a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva – többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély). 

Tehát, ha a másik cég független félnek minősül, – véleményem szerint – a dolgozóknak nem keletkezik adókötelezettségük, ha a lakossági vásárlók számára elérhető bolti áraknál legfeljebb annyival alacsonyabb áron vehetik meg saját cégüktől a tisztítószereket, amennyivel azok beszerzése kedvezőbb áron történt.

Amennyiben az előzőket figyelembe véve az Szja tv. 7. § (1) bekezdés w) pontja nem alkalmazható, a kedvezmény összegét a dolgozók nem önálló tevékenységből származó szja-, járulék-, szocho-, szakho-köteles jövedelmeként kell figyelembe venni.