Szeptemberben indul a bizalmi vagyonkezelők ellenőrzése – mindent dokumentálni kell!

Megosztás Tetszik

Miközben a kormány átírja a bizalmi vagyonkezelőkre (bvk) vonatkozó adószabályokat, a meglévő bvk-kra is adóellenőrzési kötelezettséget vezet be. Az intézkedés az elsődlegesen adóelőnyök megszerzésére létrehozott vagyonkezelési struktúrák feltárását és az rendeltetésellenes joggyakorlással elért adóelőnyök törlését célozza. A terv részleteit a Jalsovszky Ügyvédi Iroda foglalta össze. A T/387 számon benyújtott törvényjavaslatról mai ülésén határoz az Országgyűlés.

Szokatlan, hogy ne a NAV maga jelölje ki a bvk-kra vonatkozó ellenőrzési iránycélokat, hanem azokat a jogalkotó törvényben határozza meg számára. Most mégis ez történik. A T/387 számú törvényjavaslat 7. paragrafusa új, 114. paragrafussal egészíti ki a személyi jövedelemadóról szóló törvényt, mely szerint a NAV-nak 2026. augusztus 31-étől ellenőrzést kell lefolytatnia a bizalmi vagyonkezelők által kezelt vagyonok és a magánalapítványok tekintetében.

Az ellenőrzések két ütemben zajlanának: az adóhatóságnak első körben azokat a kezelt vagyonokat kell vizsgálnia, amelyek vagyonkezelőjét 2023. szeptember 12. előtt vették nyilvántartásba. Ezt követné 2028. január 1-jétől egy általános, valamennyi kezelt vagyonra kiterjedő ellenőrzés.

A törvényjavaslat az ellenőrzések lefolytatására nem állapít meg külön eljárási szabályokat, így azok az általános szabályok szerint folynának le. Elvileg tehát a NAV dönthet arról, hogy az egyes vagyonkezelési jogviszonyokat csak egy lazább jogkövetési vizsgálatnak veti-e alá, vagy az adóellenőrzés teljes szigorával csap-e le a kezelt vagyonokra – mutat rá Bereznai Henrik, a Jalsovszky szenior ügyvédje.

Mire kíváncsiak?

Az ellenőrzések célja várhatóan azoknak a vagyonkezelési struktúráknak a feltárása és szankcionálása lesz, amelyeket az érintettek azzal a céllal hoztak létre, hogy korábban megszerzett vagyonelemeket felértékeljenek, majd az így keletkezett nyereséghez azonnal, adómentesen hozzáférjenek. Az ellenőrzések várhatóan vizsgálni fogják a dokumentációk teljességét is, és pontatlanság esetén mulasztási bírságot fognak kiszabni. Szintén várható a kezdeményezetti kifizetéseknek álcázott, egyébként más üzleti szándékot leplező juttatások feltárása.

A vizsgálat során az adóhatóságnak a vagyonkezelési szerződéseket nem elnevezésük, hanem tényleges tartalmuk szerint kell majd vizsgálnia. Ebben a körben a NAV-nak figyelembe kell vennie, hogy ki kezdeményezte a vagyonrendelést, volt-e annak bármilyen, az adóelőny megszerzésén túlmutató célja, ki gyakorolta a tényleges kontrollt a vagyonkezelés felett, vagy hogy mikor és miért került sor vagyonjuttatásra.

Kapcsolódó cikkünk: Mi változik és mi marad? Így alakul át a bizalmi vagyonkezelés

A javaslat külön vizsgálandó szempontként emeli ki a vagyonkezelési jogviszony fennállásának időtartamát, valamint a vagyonrendelés és az első vagyonjuttatás között eltelt időt. Ez borítékolhatóan azt jelenti, hogy azok a vagyonkezelések, amelyekben a kedvezményezett rövid időn belül jutott kifizetéshez, különösen szigorú elbírálás alá esnek majd – hívja fel a figyelmet Baráti Ákos, a Jalsoszky partner ügyvédje.

A példálózó felsorolás alapján a NAV-nak kifejezetten vizsgálnia kell a közreműködő tanácsadók és ügyvédek előkészítő tevékenységét is, így például a szerződéskötést ösztönző tanácsadói kommunikációt és a különböző szerződéstervezeteket. Ez egyúttal felveti azt a kérdést, hogy a bizonyítás során miként kezelhetők az ügyvéd és ügyfele közötti, ügyvédi titoknak minősülő közlések.

Az ellenőrzés ezért várhatóan jóval túlmutat majd a vagyonkezelési szerződés áttekintésén: a NAV bekérheti és egymással összevetheti a létrehozást megelőző levelezéseket és szerződéstervezeteket, a vagyonértékeléseket, a vagyonkezelői döntéseket és vagyonjuttatási kérelmeket, a banki és számviteli nyilvántartásokat, valamint a vagyonrendeléstől az esetleges értékesítésen át a vagyonjuttatásig vezető teljes pénz- és eszközutat. Ennek során az érintetteket is nyilatkoztathatja, és azt is vizsgálhatja, hogy a vagyonkezelő ténylegesen ebbéli minőségében járt-e el, illetve a könyvelés, a bevallások, az adatszolgáltatások és a tényleges pénzmozgások összhangban állnak-e egymással.

Mi lehet a vége?

Ha a NAV arra jut, hogy a konstrukció elsődleges célja az adótörvények megkerülése volt, vagy az más szerződést álcázott, az adóelőnyt megtagadhatja, az ügyletet valódi tartalma szerint átminősítheti, és adókülönbözetet állapíthat meg. Ehhez késedelmi pótlék és főszabály szerint az adóhiány 50 szézalékának megfelelő adóbírság társulhat; eltitkolt bevétellel vagy hamis, meghamisított, illetve megsemmisített bizonylatokkal, könyvekkel vagy nyilvántartásokkal összefüggő adóhiánynál az adóbírság mértéke akár az adóhiány 200 százaléka is lehet. A hibás vagy elmulasztott nyilvántartás, bevallás vagy adatszolgáltatás pedig adókülönbözet nélkül is önálló mulasztási bírságot vonhat maga után.

Jobb felkészülni, mint improvizálni

A javaslat alapján egy átfogó, a vagyonkezelési jogviszonyokban részt vevő valamennyi személyt érintő ellenőrzési hullámra kell számítani. Ha az érintettek nem szeretnék, hogy a NAV pusztán a megkötött szerződések és a kifizetett juttatások alapján mondjon ítéletet az általuk kezelésbe adott vagyon vélt vagy valós rendeltetéséről, akkor elengedhetetlen, hogy előre, megfelelően összeállított dokumentációval várják a NAV megkereséseit.

A vizsgálat során fontos, hogy képesek legyenek a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezettek közötti kapcsolatot dokumentumokkal bemutatni (legyen szó korabeli tájékoztató anyagról, levélváltásról vagy az érintettek egybehangzó nyilatkozatáról). Elengedhetetlen az is, hogy igazolni tudják: a vagyonrendeléskori értékelés – különösen a szerzési értékhez viszonyítva – megfelelő volt, és arra lehetőleg független értékelő bevonásával, piaci adatok alapján került sor. Szintén fontos annak dokumentálása, hogy a pénzmosási szabályokat teljeskörűen betartották a vagyonrendelés során.

Ugyanígy pontos és átlátható kimutatásokkal kell tudni bemutatni a vagyonkezelés módját, a kezelt vagyon esetleges átalakulását és a vagyonjuttatások indokát, körülményeit és tényleges megvalósulását. Csak így igazolható kétség esetén, hogy a vagyonkezelést valós gazdasági és/vagy családi célok hívták életre.