Munkabérelőleg: mikor adható adómentesen, és mikor terheli szja és szocho?

Megosztás Tetszik

A munkavállalónál előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor anyagi gondjai enyhítésére nincs más lehetősége, mint hogy előleget kérjen a munkáltatójától a jövőbeni bére terhére. A nyári szabadság előtt gyakran élnek a munkavállalók ezzel a lehetőséggel. Cikkünkben összefoglaljuk a juttatásra vonatkozó szabályokat.

A munkabérelőleg-juttatások rendjével kapcsolatos részletszabályokat sem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, sem egyéb jogszabályok nem állapítanak meg.

Munkabérelőleg a munkaviszonyra és más hasonló jogviszonyokra (például köztisztviselői jogviszony) tekintettel juttatható, melynek kétféle típusa lehet.

Megkülönböztethetünk a munkavállaló részére kötelező jelleggel jogszabály vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján, illetve a munkavállaló kérelmére juttatott munkabérelőleget.

A gyakorlatban a munkabérelőleg nyújtásának rendjét többnyire szabályzatban vagy kollektív szerződésben rendezik a munkáltatók. Ezekben szabályozható egyebek mellett, hogy a munkáltató milyen feltételekkel biztosítja a munkabérelőleget, illetve a próbaidő alatt nyújtható-e bérelőleg vagy sem, vagy például a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállaló hogyan és milyen formában köteles visszafizetni az előleget.

A kérelemre adott munkabérelőleg a munkáltatónak biztosított olyan eszköz, mellyel segíteni tudja az anyagilag nehéz helyzetbe került munkavállalót. A juttatható előleg mértékét munkajogi szabály nem korlátozza, és a munkabérelőleg-kérelemre vonatkozóan sincsenek előírások, ugyanakkor a kérelmet és a kifizetés engedélyezését érdemes írásba foglalni, mivel gyakorlatilag a munkáltató kamatmentes kölcsönt nyújt, aminek adóvonzata is lehet. Célszerű az engedélyben megállapodni a visszafizetés idejében és módjában.

A munkavállaló kérelmére a munkáltató által folyósított munkabérelőleg adójogi szempontból olyan kamatmentes kölcsönnek minősül, amelyre a személyi jövedelemadóról szóló törvény kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Nem vonatkoznak a hivatkozott rendelkezések arra az esetre, ha a munkabérelőleg folyósítása legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettség mellett, a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik. Ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget juttat, akkor arra a kedvező rendelkezés nem alkalmazható [szja-törvény 72. § (4) bekezdés g) pont].

A kedvező rendelkezés alapján 2020-ban nem kell alkalmazni a kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó adózási szabályokat, ha a munkabérelőleg címén kifizetett összeg nem haladja meg az 805 ezer forintot (5x 161 ezer forint), és a visszafizetés legfeljebb hat havi részletben történik.

Mivel a munkabérelőleg juttatásakor egyfajta kölcsönről van szó (amit vissza kell fizetni), ezért az összeg folyósításakor abból adóelőleget nem kell vonni, viszont értelemszerűen visszafizetni is a bruttó összeget kell. A visszafizetés során munkabérből történő levonás útján is kérheti a munkavállaló a törlesztést.

Ha az előzőekben foglalt feltételek nem teljesülnek, akkor kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik, mely után a munkáltatónak kell adóznia. A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőnek a kamatkedvezmény 1,18-szorosa után 15 százalék személyi jövedelemadót és 15,5 százalékos szociális hozzájárulási adót kell fizetnie [szja-törvény 72. § (2) bekezdés; szochotörvény 1. § (4) bekezdés]. Az adót és a szochót adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – kell megállapítani, és a kötelezettség hónapját követő hónap 12-éig kell megfizetni, illetve eddig kell a 08-as nyomtatványon bevallani. A magánszemélynek ezzel összefüggésben nem keletkezik adókötelezettsége.

Abban az esetben, ha például 12 hónapra nyújtott munkabérelőlegről van szó, a munkáltatónak a leírtak szerint keletkezik adókötelezettsége. Ez elkerülhető, ha a munkavállaló a fennálló tartozás mindenkori összege után legalább az szja-törvény 72. paragrafus (1) bekezdésében meghatározott kamatot fizet a munkáltatónak.