Külföldi kiküldetésen felmerült költségek elszámolása szja szempontból

Megosztás Tetszik

Az utóbbi hónapokban megnövekedett azon kérdések száma, amelyben a külföldi kiküldetésekkel kapcsolatban felmerülő kiadások elszámolását érintették. Jelen írásunkban nem a legjellemzőbb kiadások utáni adókötelezettséget részletezzük, hanem azokkal a keretszabályokkal foglalkozunk, amelyek alapján megállapítható, hogy kinek és mikor keletkezik, vagy épp ellenkezőleg nem keletkezik szja-kötelezettsége.

Az szja-törvény alkalmazásában minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez, az önálló, vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

Nem önálló tevékenységnél a bevétel teljes egészében jövedelemnek számít. Azzal szemben költség elszámolására nincs lehetőség, kivéve a költségtérítés címén adott bevételt, melyből az szja-törvény alapján elismert költségek levonhatók.

Az szja-törvény alkalmazásában elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként – ide értendő például a külföldön felmerült a kiadás is – az igazolásra kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is.

Nem tekinthető elismert költségnek a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben, vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, vagy szolgáltatás. Ez alól kivételt jelentenek azok a kiadások, melyeket a jogszabályban meghatározott költségtérítésként ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni. Ide tartozik például a napidíj, melyet jellemzően – de nem nevesítetten – az étkezési többlet kiadások fedezetére kap a dolgozó [szja-törvény 3. § 16. pont és 3. sz. melléklet].

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben ismertetjük a külföldön felmerülő költségek finanszírozásának és bizonylatolásának előírásait!