Szja-bevallás: ingóértékesítés 2020-ban

Megosztás Tetszik

Az szja-bevallási határidő előtt összefoglaltuk, milyen szabályokra kell ügyelni, ha az adózó 2020-ban ingóságot értékesített.

Szja-bevallási tervezet és ingóértékesítés

A személyijövedelemadó-bevallás 2020. évi tervezetének elfogadásakor – adókötelezettség esetén –  a magánszemélynek bevalláskiegészítési kötelezettsége van, mivel az ezzel kapcsolatos adatokról a NAV-nak nincs információja.

Az ingóságok értékesítése során a magánszemélynek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 58. §-a alapján kell megállapítania a jövedelmét, kivéve, ha ezt a bevételt egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg.

Az Szja tv. 3. § 30. pontja értelmében ingó vagyontárgy az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (például lábon álló fa). Mivel nem minősül ingóértékesítésnek a földterület tulajdonosának változása nélkül értékesített lábon álló termés, termény, az értékesítő magánszemélynek önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik.

Ha a magánszemély saját maga által készített termékeket, például ékszereket, más kézimunkát értékesít, akkor ez a tevékenysége a személyi jövedelemadó szempontjából – az áfában választott adózási módtól függetlenül – minden esetben önálló tevékenységnek minősül, és természetesen az adókötelezettségét is az erre vonatkozó szabályok szerint kell teljesítenie. Az ilyen jellegű önálló tevékenység megkezdését is be kell jelenteni az adóhatóságnak.

Nem minősül az ingóértékesítés bevételének az ingó vagyontárgy szerződéskötés időpontjában érvényes szokásos piaci értékét (árát) meghaladó része. Ez az összeg egyéb jövedelemnek tekintendő és az összevont jövedelem részét képezi.

Az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét az Szja tv. 3. § 9. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni. Ilyen eset például, amikor a magánszemély személygépkocsit (ingó vagyontárgyat) visz be apportként egy gazdasági társaságba 6 millió forint könyv szerinti értéken – tulajdonosváltozást eredményezően –, de a jármű piaci értéke 4 millió forint. Ekkor 4 millió forint az ingóértékesítésből származó bevétele, és 2 millió forint az összevont adóalapba tartozó egyéb bevételnek minősül.

Ingóértékesítésből származó jövedelemnek minősül az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek (az egyéni vállalkozók és az őstermelők is ide tartoznak ebből a szempontból) által a nem kizárólag üzleti célt szolgáló vagyontárgyak (gép, jármű, berendezés, felszerelési tárgy) értékesítéséből származó jövedelem is, amelyek után az értékcsökkenési leírást átalányban számolták el. Amennyiben kizárólag üzleti célú tárgyi eszközt értékesít az önálló tevékenységet folytató magánszemély és annak beszerzési költségeit a tevékenységéből származó bevételével szemben nem átalányban számolta el, akkor az értékesítésből származó bevétel a tevékenység bevételének része.

Abban az esetben, ha az önálló tevékenység megszüntetését követően kerül sor az értékesítésre, akkor ingóértékesítésről van szó, de az önálló tevékenység során a költségek között elszámolt szerzési értékkel a bevétel már nem csökkenthető.

A jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételből le kell vonni a magánszemélyt terhelő megszerzésre fordított összeget, a megszerzéssel és eladással kapcsolatban igazolt költségeket és a vagyontárgyat érintő – Szja tv. 3. § 32. pont a) pontja szerinti – értéknövelő beruházások költségét (kivéve azokat, amelyeket korábban költségként a magánszemély már elszámolt). A jövedelem megállapítása során a költségek csak a bevétel mértékéig számolhatók el.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mi minősül az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételnek, megszerzésre fordított összegnek, értéknövelő beruházásnak, a jövedelemszerzés időpontjának, illetve gazdasági tevékenység keretében végzett ingóértékesítésnek, valamint, hogy mikor és mennyi adót kell fizetni!