Autó juttatása térítésmentesen vagy kedvezményesen

Megosztás Tetszik

Munkáltató egyik dolgozójának térítés nélkül vagy piaci ár alatt szeretne kedvezményesen személygépkocsit átadni. Olvasónk azt kérdezte, hogy milyen adóterhek lépnek fel a munkáltató és a munkavállaló oldaláról, térítésmentes, illetve kedvezményes átadás során? Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja tv.) 7. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély nem köteles megfizetni; vagy csak a szokásos piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci érték vagy annak a fizetési kötelezettség levonásával megállapított része – hacsak a törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély adóköteles jövedelmének minősül.

Az autó szokásos piaci értékének megállapítása történhet az eurotax ár, vagy több hirdetés alapján számított átlagár szerint.

Mindez munkaviszony esetén azt jelenti, hogy a személygépkocsi említett árából adott kedvezményt a dolgozó nem önálló tevékenységből származó jövedelmeként (személyi jellegű egyéb kifizetésként, de nem bérként) kell figyelembe venni (08-as bevallás 304. sor). A juttatást terhelő személyi jövedelemadót és a járulékokat az szja tv. 46. § (7)-(10) bekezdéseire, a Tbj. 50. § (5) bekezdésére, valamin a szochotörvényre figyelemmel kell számfejteni, megfizetni, bevallani, igazolni.

Szja tv. 46. §:

„(6) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető 

a) az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is megállapítja, ha annak a bevételből történő levonására bármely okból nincs lehetőség;

b) az a) pontban említett esetben – ha

ba) a magánszemély vele munkaviszonyban áll –

bb) a magánszemély részére bért (is) fizet –

bc) társas vállalkozás és a magánszemély a tevékenységében személyesen közreműködő tag –

(az adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: adóelőleget megállapító munkáltató) a rendszeresen ismétlődő bevételszerzést (különösen havi/heti bért, munkadíjat, tiszteletdíjat, személyes közreműködés ellenértékét, egyéb juttatást) eredményező jogviszonyban álló magánszemély helyett a megállapított adóelőleget megfizeti, és a magánszeméllyel szembeni követelésként nyilvántartásba veszi;

c) a b) pont szerinti követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe azzal, hogy a magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámítást követően kifizetendő összeg nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál;

d) a b) és c) pont rendelkezései helyett az ott említett magánszemély esetében is a (7) bekezdés szerint jár el, ha a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná.

(7) A (6) bekezdés b) pontjában nem említett magánszemély esetében – amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség –, valamint d) pontja rendelkezésének alkalmazása esetén az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére.

(8) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek – kivéve, ha a (7) bekezdés szerint az adóelőleg megfizetésére a magánszemély köteles – a megállapított adóelőleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint kell bevallania azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe. Az államháztartásról szóló törvényben meghatározott kincstári körbe tartozó, adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőnek e kötelezettségeit az államháztartásról szóló törvény és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabály rendelkezéseinek figyelembevételével kell teljesítenie.”

Tbj. 50 §

„(5)A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba.”

A cég által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasa [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül [Tao tv.3. számú melléklet B)/3. pont].

Ha a cég a személygépkocsi beszerzésekor nem vonta le az áfát, akkor az értékesítés mentes az áfa alól. Ez van abban az esetben is, ha a beszerzéskor nem kellett áfát fizetni, de ha lett volna áfa, akkor sem lehetett volna levonni. Ha nem adómentes az értékesítés, akkor a szokásos piaci árnál kalkulálni kell az áfát is, mivel az is az eladási ár része.