Mennyibe kerül valójában a csekély értékű ajándék?

Megosztás Tetszik

A különböző munkahelyi, iskolai vagy egyéb közösségi rendezvények alkalmával gyakran előfordul, hogy a rendező intézmény (cég, iskola, önkormányzat) egyes résztvevőknek ajándékot -például emléktárgyat, tárgyjutalmat, ajándék utalványt - ad, amelyek értéke rendszerint kicsi. Ilyen alkalommal felmerül a kérdés, hogy a juttatás miatt milyen adókötelezettség keletkezik.

A kérdés 2011. január 1-jétől azért is különösen indokolt, mert az személyi jövedelemadóról szóló törvényben (szja tv.) megszűnt a természetbeni juttatás fogalma és szabályozása.

Fő szabályként a nem pénzbeli juttatások után is a juttatásban részesülő magánszemély fizeti az adót, továbbá a magánszemélyt, valamint a munkáltatót/kifizetőt egyaránt terheli a társadalombiztosítási járulék (tb)- vagy egészségügyi hozzájárulás (eho)-fizetési kötelezettség. Munkáltató részéről történő juttatás esetén a munkaviszonyból származó jövedelemre, ha a juttató foglalkoztató és a juttatásban részesülő személyesen közreműködő tag, a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre, míg ha a juttató a magánszemélynek nem foglalkoztatója, jellemzően az egyéb jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell a közterheket (adót, tb-t vagy ehót) megfizetni. Nyilvánvaló, hogy ha ez alól nem lennének kivételek, egyes esetekben aránytalanul nehézkes és költséges (ezért felesleges) adminisztrációval járna az előzőek szerinti adókötelezettség teljesítése.

A fő szabálytól eltérően azonban az szja törvény 69-71. §-a továbbra is megnevezi azokat a juttatásokat, amelyek után ezen túl is minden közterhet a juttatónak (kifizetőnek, munkáltatónak) kell megfizetnie. A kifizető adókötelezettsége mellett adható juttatásokra is az egyetlen adókulcs (16 százalék) vonatkozik. Az adó alapja a juttatás értékének 1,19 szerese.

Ezek a juttatások nem képeznek járulékalapot, és – szintén a juttatás értékének 1,19 szerese után – a 27 százalék egészségügyi hozzájárulás is csak a kedvezményezett – ún. béren kívüli – juttatások között nem nevesített juttatások esetében terheli a kifizetőt. Az utóbbiak körébe tartozik a csekély értékű ajándék-juttatás is, amely éppen az említett eseményeken előforduló ajándékozások esetében jelent célszerűen alkalmazható egyszerű adózást.

Csekély értékű ajándéknak a minimálbér 10 százalékát (2011-ben 7800 Ft) meg nem haladó értékű termék vagy szolgáltatás minősül. Ezeket a juttatásokat utalvány formájában is lehet adni, ha az utalványon fel van tüntetve, hogy azt milyen termékre vagy szolgáltatásra lehet felhasználni, és a juttatatás megfelel a csekély értékű ajándékra vonatkozó rendelkezésekben foglalt előírásoknak.

Csekély értékű ajándékot – évente három alkalommal – adhat:

- a munkáltató a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának,
- a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának,
- a volt munkáltató vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, továbbá
- a kifizető a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak [Szja tv. 70. § (3) bekezdés aa)-ad) alpont].

A felsorolt eseteken kívül a kifizető olyan magánszemélyt is részesíthet (szintén évente háromszor) csekély értékű ajándék-juttatásban, akinek az adóévben más jövedelmet nem juttat [Szja tv. 70. § (3) bekezdése a) pont].

A kifizető az általa juttatott csekély értékű ajándékokról nyilvántartást köteles vezetni [Szja tv. 70. § (3) bekezdés a) pont]. A kifizető rosszhiszemű vagy jogszerűtlen eljárása esetén (pl. évi háromnál többszöri juttatás esetén) a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50 százaléka.

Surányi Imréné