Az üzleti év zárása 4. rész – készletek értékelése

Megosztás Tetszik

Ha a készlet bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor annak csak az értékvesztés elszámolásával csökkentett értéke kerülhet be a mérlegbe.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) ugyanis előírja, hogy ha a készlet bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni: a készlet értékét a különbözetnek értékvesztés címén történő elszámolásával kell csökkenteni.

A készletek év végi értékelésekor a leértékelésről – és az értékvesztés visszaírásakor a visszaértékelésről – a mérlegkészítéskor ismert összes piaci és egyéb információ figyelembevételével kell dönteni.

A számviteli törvény úgy rendelkezik, hogy a mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált.

Az értékvesztés elszámolása kapcsán lényeges, hogy a számviteli törvény értelmezésében tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. Ugyanakkor, a különbözet tartósnak minősül – fennállásának időtartamától függetlenül – akkor is, ha az az értékeléskor rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még az írás:

• milyen további esetekben kell a készlet bekerülési (előállítási) értékét csökkentetten a mérlegben szerepeltetni,
• mikor kell az értékveszt visszaírni,
• milyen esetekben tekinthető véglegesnek az értékvesztés,
• példa a fentiekre.