Katás bt. értéke: tagi kölcsön, leltár, házi pénztár

Megosztás Tetszik

Ha egy bt. 2015 .január 1-jétől katás adózó, hogyan lehet meghatározni a cég értékét? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia, okleveles adószakértőnk válaszolt.

"2014-ben a beszámolóban 284 ezer forint készlete, 1 forint pénzeszköze és 3 ezer forint követelése volt a cégnek. A jegyzett tőke 200 ezer forint. A saját tőke -3564 ezer forint, a kötelezettség 3832 ezer forint (ebből 3500 ezer forint tagi kölcsön). 2015 évben a katás bevétele 5052 ezer forint  volt. A katás időszak alatt tárgyieszköz-beszerzés nem volt. A tagi kölcsönt kezelhetem-e úgy, hogy azt a katás időszak alatt kifizették? Ha készítenék egy beszámolót, a pénzeszköz mennyi lenne, ha a bankban 0 forint volt? Eszköze, készlete nincs az adózónak, s nincs kötelezettsége a katás időszakban. Hogyan állapítom meg a cég értékét? A tulajdonosok szeretnék tudni a cég saját tőkéjének értékét. (A katás időszak alatt keletkezett költségszámlák megvannak. Esetleg le kellene azokat könyvelni?)

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló törvény nem rendelkezik a tagi kölcsönről, csak annyiban, hogy a hatálya alá belépő vállalkozás a társasági adóról szóló törvény jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy a tagok jogviszonya nem szűnik meg, így a tagi kölcsönnel kapcsolatos követelésük továbbra is fennáll, arról önmagában nem kell lemondaniuk a kata-törvény hatálya alá való bejelentkezés miatt.

A kata-törvény  hatálya alá való áttérést megelőzően, az számviteli törvény (Szt.) előírásai szerint összeállított mérlegben a tagi kölcsön összegét a kötelezettségek között kellett kimutatni. Ezt, mint „nyitó kötelezettséget”, illetve az ebben bekövetkezett változásokat – újabb befizetés, illetve visszafizetés – a katás időszak alatt is nyomon kell követni, azaz egy erre a célra nyitott analitikában nyilvántartani. (Amennyiben a cég visszatér az Szt. hatálya alá, e kötelezettség tekintetében ez a nyilvántartás lesz a leltár.)

A kölcsön –  illetve annak egy része – visszafizetését is dokumentálni kell annak függvényében, hogy az készpénzben, a társaság házi pénztárából történik-e, vagy banki átutalással. A kifizetés bizonylata a kiadási pénztárbizonylat, illetve az érintett időszak banki kivonata.

A kérdésben szereplő bt.-nek nincs bankszámla-követelése, így a kifizetés bizonyára készpénzben, a házipénztárból történik/történt. A tagi kölcsön visszafizetését attól függetlenül bizonylattal kell alátámasztani, hogy a kisvállalkozók tételes adójának megfizetésével a kisadózóként bejelentett tulajdonosok személyi jövedelemadója rendezett. Az szja-törvény vélelme szerint a tagi kölcsönt a magánszemély tulajdonosok már az adózott pénzeszközeikből bocsátják a társaság rendelkezésére, így, a kölcsön tőkerészének visszafizetését egyébként nem terheli adó, az a cég vonatkozó kötelezettségét csökkenti, és nem a tagok jövedelme.

Ahhoz, hogy a bt. saját tőkéjének aktuális értékét a tulajdonosok „kideríthessék”, nem elég csak a társaság 2015-2016. évi bevételeit, a 2014. évi, még az Szt. hatálya alatt készített beszámolójának adatait figyelembe venni, bár ezek az információk is fontosak.

Ezért a katás időszak költségszámláival is számolnia kell a társaságnak. Tekintettel arra, hogy a társaság a bevételi nyilvántartás vezetését választotta, és nem tartozik az Szt. hatálya alá (Szt. 2/A § (1) bekezdése), a bt. könyvelője számára jelentős többletmunkát jelentene, ha a 2014. évet követő időszakok számláit a kettős könyvvitel szabályai szerint, egyenként kellene tögzítenie.

Mivel „belső felhasználásra” szánt adatról van szó, megoldható a feladat némiképp egyszerűsítve is: a 2014. év zárómérleg adataiból kiindulva, számlaosztály szinten – mondjuk egy excel táblázatban – a katás időszak bevételeit és költségeit, követeléseit, kötelezettségeit, egyéb, a cég vagyonában és pénzügyi helyzetében változást okozó tételeket összegezve megállapítható a társaság saját tőkéjének aktuális értéke.

Megoldást jelenthet a tételes leltározás is, a nyitómérleg készítése, azaz az Szt. által azon esetre előírt kötelezettség, ha a bt. visszakerülne az Szt. hatálya alá (Szt. 2/A § (4) bekezdése).

Ekkor a nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a  ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tőkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni.

(Jelen esetben ezt a nyitó mérleget – természetesen – nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni.)

A két módszer közül az első – mintha nem tért volna át a cég a kata-törvény hatálya alá, és folyamatosan az Szt. szerint könyvelt volna –, illetve a nyitómérleg fentiek szerinti összeállítása eltérő saját tőkeértéket mutatna, mivel az utóbbi nem „dolgozik” a társaság költségszámláival, viszont az eszközöket nem könyv szerinti, hanem aktuális piaci értékükön veszi fel a mérlegbe.

Amennyiben a társaság tulajdonosai azért kíváncsiak a saját tőke aktuális értékére, mert banki hitelt szeretnének felvenni, vagy üzletrészeiket értékesíteni kívánják, esetleg üzleti partnereikkel társulnának valamilyen nagyobb horderejű projektben, akkor üzletrészük (vállalkozásuk) értékét meghatározó információkra van szükségük.

Egy vállalkozás értékének meghatározása meglehetősen bonyolult, összetett feladat. Jellemzően az érték meghatározására alkalmazott módszerek vagyonközpontú vagy hozamközpontú számításokat (becsléseket) jelentenek.

Az ennek során jellemzően alkalmazott módszerek:

– az eszközalapú értékelés (a vállalkozás könyveiben kimutatott befektetett és forgó eszközök piaci árának meghatározására építve alakítja ki a cég reális vagyonértékét),

– a diszkontált cash-flow módszer (az eszközök jövőben jövedelemtermelő képességének meghatározása),

– a mutató alapú értékelés (piaci versenytársak, azaz a hasonló méretű és tevékenységű vállalkozások jövedelmezőségi mutatói és összevetésük a vizsgált cég adataival),

– reálopciós megközelítés (a jövőbeni gazdálkodás volumenének és annak eredménye alakulására épít, egy cash-flow alapú értékelésből kiindulva).

A kérdésben vázolt esetben az eszközalapú értékelés (ez ugyan nem veszi figyelembe a vállalkozás piaci pozícióját, de a megadott adatokból következtetve egészen kicsi cégről van szó, így a piaci pozíció beárazásának elmaradása nem torzítja a társaság számított értékét), illetve a diszkontált cash-flow módszer javasolható. A nyereségesen működő vállalkozásoknál általában ez utóbbit alkalmazzák, mivel esetükben ezzel lehet leginkább meghatározni a valós értéket.