Adózás külföldi kiküldetés esetén – 2. rész

Megosztás Tetszik

Mostani második cikkünkben folytatjuk a külföldi kiküldetések témáját, áttekintjük szintén adózási oldalról a legjellemzőbb juttatási és egyéb jövedelemtípusokat, amelyek adott esetben fizikai és szellemi dolgozók széles körének adhatók.

Cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy milyen eltérések vannak a bérjövedelem adó- és járulékkezelését illetően rövid és hosszú távú kiküldetések esetében, amikor eltekintünk a gazdasági munkáltató kérdéskörétől.

Juttatások fizikai dolgozóknak

Széles körben elterjedt a fizikai dolgozók esetében az úgynevezett béren kívüli juttatásokkal történő javadalmazás. Ez 2019-től már gyakorlatilag „csak” a SZÉP-kártyát jelenti. Ha a fizikai munkát végző munkaerőnk a környező országok valamelyikében 183 napnál hosszabb időre megy dolgozni, kérdésként merül fel, hogy ezek a juttatások hogyan kezelendők esetükben, azaz melyik országnak van joga a juttatást adóztatni. Egyezményes ország esetében például az irányadó OECD értelmezés szerint ezek a juttatások az alapul szolgáló jogviszony – munkaviszony vagy megbízási jogviszony – mentén adókötelesek, azaz adott esetben ugyanúgy, mint a bérjövedelem, a juttatás is csak a munkavégzés külföldi helye szerint adózik, ha a magánszemély illetősége külföldön van.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben áttekintjük, milyen juttatások és egyéb jövedelemtípusok adhatók fizikai és szellemi dolgozóknak külföldi kiküldetésük során!