További témák
Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Pontatlanul dolgozó ügyvédjelölt – jogellenes volt-e a felmondás?

  • adozona.hu

A felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkáltató egy folyamatot, a munkavállaló munkavégzésében és magatartásában jelentkező negatív változásokat értékelve döntött a munkaviszony felmondással való megszüntetéséről. A munkavállalót a munkaviszonyból származó feladatellátási kötelezettsége teljesítése alól nem mentesíti az a körülmény, hogy a munkavégzése, munkához való hozzáállása negatív irányú változását egy munkahelyi konfliktushelyzet okozta – mondta ki a Kúria.

Az Mfv. III. 10.584/2017/4. számú határozatról a Kúria Sajtótitkársága által kiadott összefoglaló szerint a felperes 2011. júniusától ügyvédjelölt munkakörben állt az alperes alkalmazásában.

Az alperes a munkaviszonyt a 2014. március 13-án kelt felmondással, megszüntette, mert a felperes a munkáját – a felmondásban konkrétan megjelölt munkafeladatok kapcsán – pontatlanul, a munkáltatói utasításokat és az alkalmazandó jogszabályokat figyelembe nem véve végezte, illetve el sem végezte.

A felperes keresetében – egyebek mellett – a jogellenes felmondás jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a bizonyítékok téves, részben iratellenes, okszerűtlen értékelése miatt megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a felmondási indokok valóságát és okszerűségét nem bizonyította aggálytalanul, mellőzve a joggal való visszaélés körében felhozott fellebbezési kifogások vizsgálatát, az elmaradt jövedelem és a kárenyhítési kötelezettség körében új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot.

Az alperes a jogerős rész-közbenső ítélet ellen az Mt. 52. § (1) bekezdése, 64. § (2) bekezdése, 66. § (2) bekezdése miatt élt felülvizsgálati kérelemmel.

A Kúria mindenekelőtt rámutatott: a felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából a Pp. 166. § (1) bekezdés szerinti bizonyíték (a felperes közvetlen munkahelyi vezetője tanúvallomása) a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően nem volt mellőzhető. A Pp. bizonyítási rendszerében az unus testis nullus testis római jogi alapelv nem érvényesül, a Pp. szabályozása a szabad bizonyítás elvén nyugszik: a bíróság – főszabály szerint – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.

A polgári (munkaügyi) perben arról, hogy a meghallgatott tanú vallomása alkalmas-e valamely, a jogvita eldöntése szempontjából releváns, bizonyítandó tény (jelen esetben a felmondási indokok valóságának) alátámasztására, a bíróságnak a bizonyítékok Pp. 206. §-a szerinti értékelésével kell döntenie, amely mérlegelési tevékenységéről, azon belül arról, hogy a tanú vallomását milyen okok miatt (pl. a tényállítások ellentmondásossága, önmagának, vagy más bizonyítékoknak ellentmondó volta, életszerűtlenség, szavahihetetlenség, elfogultság) miatt nem tartja elfogadhatónak, az ítéletben köteles számot adni [Pp. 221. § (1) bekezdés].

A felperes közvetlen munkahelyi vezetőjének tanúvallomásában ellentmondások – sem a saját, sem más tanúk előadásával, vagy az okirati bizonyítékokkal való összehasonlításban – nem voltak fellelhetők, és olyan tények, körülmények sem merültek fel, amelyek miatt a tanú elfogultságára, szavahihetetlenségére lehetne következtetni.

A másodfokú bíróság olyan okot, ami miatt a tanú vallomását a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekeszteni, nem jelölt meg, ilyennek – a fent kifejtettek szerint – önmagában nem tekinthető az, hogy a fél előadásával szemben csupán egy tanú vallomása áll.

A közvetlen munkahelyi vezető tanúvallomása a felperes kötelezettségszegéseit, mulasztásait aggálytalanul alátámasztotta. A jogerős ítéletben írtakkal szemben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes okozott-e tényleges hátrányt (kárt) az alperesnek, az Mt. szerint a munkaviszony fennállása alatt a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a puszta veszélyeztetése is tilos [Mt. 8. § (1) bekezdés], ez pedig a felperes hibás, illetve elégtelen munkavégzésével megvalósult.

A Kúria hangsúlyozta, hogy a felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes egy folyamatot, a felperes munkavégzésében és magatartásában jelentkező negatív változásokat értékelve döntött a munkaviszony felmondással való megszüntetéséről. Az alperes a jogviszonyt nem azonnali hatályú felmondással szüntette meg, a felmondás jogszerűségének megállapításához nem szükséges az, hogy a kötelezettségszegések, mulasztások súlyosak legyenek és/vagy hátrányos következményekkel járjanak.

A felperest a munkaviszonyból származó, az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában írtaknak megfelelő feladatellátás kötelezettsége teljesítése alól nem mentesítette az a körülmény sem, hogy a munkavégzése, munkához való hozzáállása negatív irányú változását egy munkahelyi konfliktushelyzet okozta; ennek körülményeit a felmondási jog visszaélésszerű gyakorlása, az Mt. 7. § (1) bekezdése alperes általi megsértése vizsgálatával, az erre vonatkozó bizonyítékok alapján lehet és kell értékelni.

Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a perben eleget tett az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének, bizonyította az Mt. 66. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását, ezért a Kúria a jogerős rész-közbenső ítélet azon rendelkezését, amelyben a másodfokú bíróság a felmondás jogellenességét megállapította és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot – az Mt. 7. § (1) bekezdése megsértésére vonatkozó fellebbezés elbírálása érdekében – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, írja a Kúria Sajtótitkársága által közzétett összefoglaló.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Most még idei ár, a  MAX csomagban HVG Adó- és Tb-különszámok, kreditpontos online képzés az Adózóna előfizetésekben!
Az online képzésen való részvételi lehetőség a 2018. október 1-jétől november 30-áig megrendelt, és 2018. december 10-éig befizetett előfizetésekre vonatkozik. Részletek »

* A termékek külön megvásárlása esetén fizetendő ár.
** A csomag megvásárlásával most EXTRA kreditpontokat szerezhet: az Adózóna.hu előfizetése után három személynek jár 2-2 kreditpont; és ha most rendel, kreditpont gyűjtő akciónk keretében további 8, 10 illetve 1 kreditpontot gyűjthet a System Media Kft. online képzésével. Részletek>>


{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Őstermelő

Széles Imre

tb-szakértő

2018 október
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X