Munkáltatók, figyelem! Fontos kártérítési kérdésben döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A munkáltató munkavállalója egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelősségének tárgyában hozott ítéletet öt évig tartó jogi procedúrát követően a Kúria az Mfv.X.10.040/2020 számú ügyben.

A felperes az alperesnél kézbesítői feladatokat látott el. 2014. november 21-én kézbesítési feladat ellátása céljából egy tanya címhelyére közlekedett a motorkerékpárjával, amely során egy, az esőzéstől nedves és sáros földúton balesetet szenvedett.

A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a bekövetkezett balesetért az alperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. paragrafus (1) bekezdése és a 167. paragrafus (1) bekezdése alapján teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Álláspontja szerint a balesetet a felperes vezetéstechnikai hibája okozta. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította, hogy az alperes a felperes 2014. november 21-én bekövetkezett balesetéből eredő teljes kárát köteles megtéríteni.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a következő, elvi jelentőségű kérdésben határozott:

Az Mt. 166. paragrafus (2) bekezdésének b) pontja alapján a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges: az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik, és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről. (Az Mt. 166. paragrafus (2) bekezdésének b)  pontja szerint mentesül a felelősség alól a munkáltató, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta).

Az adott esetben az irányadó tényállás szerint több olyan körülmény is felmerült, melyek kizárják, hogy a felperes magatartása volt a baleset kizárólagos oka. Így az, hogy a felperesnek földúton kellett közlekednie, amely a novemberi esőzés miatt sáros, csúszós volt. A felperes által vezetett motor a stabilitását a „rendkívül rossz minőségű úton” vesztette el, alacsony sebesség mellett.

A perbeli szakértő a baleset időpontjában aktuális útviszonyokat szemléltető fényképfelvételek alapján úgy foglalt állást, hogy olyan útviszonyok mellett a gépjárművön alkalmazott gumiköpennyel nem lehetett biztonságosan és komfortosan közlekedni az útszakaszon. Nem volt munkáltatói elvárás, hogy ilyen esetben a felperes csak gyalogosan vagy más gépjárművel közlekedhetett volna, és arra sem merült fel peradat, hogy a tanyára történő kézbesítési feladatok az időjárás vagy útviszonyok függvényében szünetelhettek volna.

A törvényszék a jogerős közbenső ítéletében helytállóan vonta értékelési körébe a felperes több évtizedes motorkerékpár-vezetői tapasztalatát, amelynek alapján úgy ítélte meg, hogy a célállomás az útviszonyok ellenére balesetmentesen megközelíthető. A jármű megcsúszásakor, a baleset elkerülése érdekében választott vezetéstechnikai módszere ugyan nem vezetett sikerre, a balesetet nem tudta elkerülni, azonban a bírói gyakorlat szerint nem eshetett a terhére, hogy egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választotta (EBD.2019.M.25.).