Minden, amit tudni kell a munkabérből történő letiltásról

Megosztás Tetszik

A munkabérből történő levonásnak szigorú szabályai vannak, amelyeket a munka törvénykönyve (Mt.) és a bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) írnak elő. A törvények meghatározzák a levonás eseteit, mértékét, sorrendjét, a minimummentességet, azonban néha felmerülhetnek olyan helyzetek, amelyek még a legrutinosabb munkáltatót is elgondolkodtatják.

A végrehajtás során a levonás alapja a nettó munkabér, melyből – továbbá az egészségbiztosítási és egyéb járandóságokból (táppénz, nyugdíj) – főszabályként havonta általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen 50 százalékot lehet levonni. Lényeges, hogy munkabérnek minősül minden olyan kifizetés, melyet a munkavállaló a munkaviszonya alapján kap a munkáltatótól, így a bérpótlék, a betegszabadság idejére kifizetett távolléti díj, a végkielégítés, a jutalom és a bónusz is.

Munkabérből történő levonásra csak az alábbi esetekben kerülhet sor:

1. jogszabály (adó- és tb-jogszabályok tartalmazzák, de például az Mt. is tartalmaz ilyen felhatalmazást, mely szerint a munkáltató közvetlenül levonhatja a munkabérből a munkavállaló részére nyújtott előleget);

2. a levonásmentes munkabérrészig végrehajtható határozat alapján (például gyermektartásdíj, közigazgatási határozat);

3. a munkavállaló hozzájárulása esetén (szintén a levonásmentes munkabérrészig);

4. amennyiben a munkáltató követelése előlegnyújtásból ered.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben válaszokat talál a levonás sorrendjére, mértékére, a munkáltató felelősségére, a tarozásigazolás kiállítására, valamint a letiltásból eredő munkáltatói költségek megtérítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre.

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.