hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Kúriai döntés: munkatársa feladatait is ellátta – ekkor vált volna magasabb alapbérre jogosulttá

  • adozona.hu

Abban az esetben, ha a munkavállaló rendes munkaidejében más munkatárs munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, az ellátott munkakörre vonatkozó magasabb alapbérre akkor válik jogosulttá, ha ennek a feladatellátásnak az időtartama meghatározható, és saját munkakörétől elválasztható, olvasható a Kúria összefoglalójában.

Amennyiben a munkavállaló saját és más munkakörbe tartozó feladatainak ellátása a rendes munkaidőt meghaladja, erre az időtartamra a rendkívüli munkavégzés ellenértékére tarthat igényt (Mt. 53. §, 143. §).

A felperes 2012. december 1-jétől állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes 2016. július 24-ével rendes felmondással szüntette meg. A felperes keresetében elsődlegesen 13 956 268 forint elmaradt munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan ugyanezen összeget sérelemdíj címén igényelte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A per során nem volt vitatott – azt az alperes is elfogadta –, hogy a felperes más személyek munkakörébe tartozó feladatokat is ellátott, többlettevékenységet végzett. A másodfokú bíróság helyesen értelmezte az Mt. 53. §-ában foglaltakat, mely során helytállóan rögzítette, hogy az akkor is alkalmazható, amikor a munkavállaló az eredeti munkaköri feladatai ellátása mellett végez más munkakörébe tartozó feladatokat. Ebben az esetben díjazása attól függ, hogy a saját és a másik munkavállaló munkaköri feladatai ellátásának időtartama elkülöníthető-e. Ekkor lehet jogosult a másik munkavállaló övétől magasabb összegű időarányos személyi alapbérére.

Jelen esetben nem volt időben elkülöníthető az eltérő munkaköri feladatellátás. A felperes az Mt. 53. § (5) bekezdés szerinti díjazását (saját személyi alapbérét) megkapta. Nem volt vitatott, hogy a felperes munkaidején túl is, a napi 8 órát esetenként lényegesen meghaladó időtartamban munkát végzett. Az Mt. 53. §-a nem a rendes munkaidőt meghaladó munkavégzést szabályozza. Ha a munkavállaló részéről a saját és a más munkakörbe tartozó feladatok ellátásával rendkívüli munkavégzés történik, akkor ennek ezen a jogcímen történő ellentételezésére tarthat igényt. Adott esetben a felperes azonban igényét kizárólag és kifejezetten az Mt. 53. §-ra alapítottan tartotta fenn, és nem kérte a rendkívüli munkavégzésért járó ellentételezést (Mt. 143. §). Ebből következően pedig a bíróságok a körülményeket jogszabálysértés nélkül vizsgálták a rendelkezésre álló adatok alapján, azokat – a kereseti kérelemben foglaltak szerint – értékelve helyes következtetésre jutottak. Az ítéletek indokolása is megfelelt a jogszabályi követelményeknek. A felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott a felperes a rendkívüli munkavégzésre, annak díjazására vonatkozó jogszabályok megsértésére. Erre tekintettel sem foglalkozhatott a Kúria ezen rendelkezésekkel eljárásában (Mt. 143. §).

Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a közszféra joga [Ktv. 24. § (1) bekezdés, Kttv. 52. § (2) bekezdés] tartalmazza a helyettesítési díj fogalmát, az Mt. szerint munkát végző személyt pedig – a nem egyértelmű szabályozás miatt – hátrányos megkülönböztetés nem érheti. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem Alaptörvényellenes, ha az eltérő személyi körre vonatkozó törvényi szabályozások nem azonosak. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a munkával kapcsolatos viszonyok vázolt különbözősége, továbbá az egyes jogviszonyokban ellátott munkatevékenységek egymástól nyilvánvalóan eltérő jellege is indokolja a jogi szabályozás differenciálását.” Kifejtette azt is, hogy a köztisztviselők, közalkalmazottak és az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók olyan elkülönült csoportokba sorolhatók, amelyekre az eltérő munkajogi szabályozás alkotmányosan indokolt (ABH 1999.668.). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.X.10.127/2020. számú ügyről.)

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Osztalékkifizetés

Hunyadné Szűts Veronika

igazságügyi adó- és járulékszakértő

Szállító több évre felszámított késedelmi kamata

Hunyadné Szűts Veronika

igazságügyi adó- és járulékszakértő

Külföldön élő biztosítása

dr. Radics Zsuzsanna

tb-szakértő, jogász

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 október
H K Sze Cs P Sz V
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Együttműködő partnereink