Nem adta ki a munkáltató a napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt – a Kúria döntött

Megosztás Tetszik

A munkáltató jogsértést követett el azzal, hogy a munkavállaló részére a napi pihenőidőt nem adta ki (osztotta be) a heti pihenőidőt megelőzően. Ebből azonban az nem következik, hogy a heti pihenőidő kiadására sem került sor, illetve az, hogy a heti pihenőidő is csak később kezdődne meg; következésképpen a pihenőidők nem „csúsztathatóak el” – olvasható a Kúria honlapján.

Az elsőfokú bíróság ítéletével rendkívüli munkavégzés díjazása jogcímén bérpótlék megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria végzésével a másodfokú bíróság ítéletét – az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A jogalap tekintetében a Kúria a továbbiakban is irányadónak tekinti az Mfv.II.10.025/2024/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatában kifejtett jogértelmezést.

A Kúria megítélése szerint az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott az eljárt bíróságok által megállapított – a perbeli időben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 104. § (1) bekezdésébe ütköző – alperesi gyakorlat jogellenessége miatt alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében, ezért a megismételt eljárásra a következő iránymutatást adta.

A munkáltató jogsértését az eredményezte, hogy a munkavállaló részére a napi pihenőidőt nem adta ki (osztotta be) a heti pihenőidőt megelőzően. Ebből azonban az nem következik, hogy a heti pihenőidő kiadására sem került sor, illetve az, hogy a heti pihenőidő is csak később kezdődne meg; következésképpen a pihenőidők nem „csúsztathatóak el”.

A Kúria jogértelmezése szerint a jogellenesség jogkövetkezménye – mint többen a kevesebb – az, hogy a törvény szerinti megelőző egybefüggő (ki nem adott) napi pihenőidő tartamára elrendelt munkavégzés minősül rendkívüli munkaidőben végzett munkának, és arra az Mt. 143. §-ának megfelelő alkalmazásával lehetséges az így megállapított rendkívüli munkavégzés ellentételezése.