Közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetésről határozott a Kúria

Megosztás Tetszik

„Szétverjük a fejedet” – helyezte kilátásba gyenge teljesítmény esetén kollégájának egy munkavállaló. A fenyegetés felmondáshoz, majd munkaügyi perhez vezetett, ami a Kúriánál kötött ki.

A megismételt eljárásban megállapított tényállás szerint a felperes 1983. óta állt az alperes alkalmazásában gépkezelő, gépmester munkakörben. 2011. szeptember 3-án csapatépítő jellegű céges rendezvényen vett részt, ahol alkohol fogyasztása történt. A rendezvény helyszínére délután érkezett K. B., akinél a dolgozók csoportja rákérdezett arra, hogy mennyi lesz az üzemi hatékonyság százalékban kifejezett mértéke. Arra, hogy a 70 százalékos célkitűzést nem érik el, a felperes azt válaszolta K. B.-nek, hogy „ha nem lesz meg a 70 százalék, szétverjük a fejedet”. Az alperes 2011. szeptember 9-én jegyzőkönyv készítése mellett meghallgatást tartott, amelyen többek között jelen volt K. B. és egy termelési vezető. A meghallgatást követően arról tájékoztatták a felperest, hogy a fenyegetés nem összeegyeztethető az alperes működésével, ezért javaslatot fognak tenni a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésére. A szakszervezeti elnök kérésére – a felperes munkaviszony közös megegyezéssel és rendkívüli felmondással való megszüntetésének következményeiről való tájékoztatása után – a munkáltató végül is a közös megegyezésre tett javaslathoz hozzájárult, majd a felperes aláírta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okmányt.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát, fenyegetés, tévedés és megtévesztés következtében írta alá a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető okiratot. Kérte, hogy a bíróság az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig tekintse fennállónak a munkaviszonyát. Álláspontja szerint a közös megegyezést nem a felperes, hanem az alperes választotta, az 5 percen belül elkészült, és számos, félreérthető körülményt tartalmazott.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság utalt a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 7. § (1) bekezdésében, és az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjában rögzítettekre. Kifejtette, hogy fenyegetésnek csak a jogellenes fenyegetés, azaz a jogszerűtlen hátrány kilátásba helyezése minősül. A felperes konkrét fenyegetést, nyomásgyakorlást nem állított, általánosságban hivatkozott fenyegető légkörre. Az alperes nevében eljáró képviselők egyike sem tájékoztatta a felperest arról, hogy végkielégítést fog kapni a közös megegyezés aláírásával. Senki nem sürgette, hogy elolvassa a közös megegyezésben írtakat, az alperes a felperes végkielégítés fizetését a közös megegyezés aláírásától nem tette függővé.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.242/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a jogellenes fenyegetés, nyomásgyakorlás, illetve a tévedés, megtévesztés bizonyítatlansága tekintetében helytálló az elsőfokú bíróság ítélete. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes tévedését a végkielégítést illetően nem az alperes okozta.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását”, és a felperes keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Jogszabálysértésként a Pp. 141. §-ára és a 163. §-ának rendelkezéseire, valamint az Mt. 7. § és 87. §-ára hivatkozott.

A Kúria a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan utalt a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogy valamely magatartás miatti jogszerű eljárás kilátásba helyezése nem jogellenes fenyegetés (BH1998.50.). A felperes szándéka megállapíthatóan a közös megegyezés aláírására irányult – ami a szakszervezeti tisztségviselő közbenjárására valósulhatott meg –, megalapozatlan azon hivatkozása, hogy nem akarta a jogviszonyát megszüntetni. A felperes választási lehetősége nem a jogviszony fenntartását illetően volt, kizárólag a rendkívüli felmondással való megszüntetés, vagy a közös megegyezés között választhatott, és ő az utóbbi mellett döntött. Az, hogy a végkielégítés reményében írta alá a közös megegyezést nem került bizonyításra, a tanúk egybehangzóan állították, hogy a munkáltató részéről nem hangzott el ígéret ezen juttatás megfizetéséről. Amennyiben a felperes a megegyezés aláírásakor tévedett annak tartalmában, azt semmiképpen nem az alperes okozta. Ezért nem volt megállapítható a felperes által hivatkozott Mt. 7. §-ában foglaltak megsértése, és az sem, hogy a közös megegyezés nem felelt meg az Mt. 87. §-ában rögzítetteknek.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Amennyiben a munkáltató a rendkívüli felmondás (azonnali hatályú felmondás) helyett hozzájárul a munkavállaló kérésére a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséhez, utóbb a felperes azt nem támadhatja azon az alapon, hogy a közös megegyezés érvénytelen, mivel az ő szándéka nem irányult jogviszony megszüntetésre. Választási lehetősége ugyanis nem a jogviszony fenntartását illetően volt, kizárólag a megszűnés módjában dönthetett [Mt. 87. § (1) bekezdés a) pont].