Keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése

Megosztás Tetszik

Hogyan szüntethető meg a tartósan beteg munkavállaló munkaviszonya? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Munkavállalónk több hónapig táppénzen volt 2016-ban. 2017-ben februárban keresőképes lett egy napra. Sajnos azon a napon ismét beteg lett és másnaptól már felvette az orvos betegállományba. Az első 15 napot betegszabadságként a munkáltató kifizeti, de táppénzre már nem lesz jogosult, mivel kimerítette. A betegsége igen súlyos, nem tudni, hogy mikor lesz újból munkaképes. Ebben az esetben mi a teendő? A munkaviszony hogyan szűnik vagy szüntethető meg?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A munkavállaló keresőképtelensége – függetlenül attól, hogy jogosult-e táppénzre vagy sem – nem eredményezi a munkaviszony megszűnését. A megszüntetésre az általános szabályok szerint felmondással vagy közös megegyezéssel kerülhet sor (az azonnali hatályú felmondást azért nem említem, mert nem történik munkavégzés).

A felmondást a munkáltató köteles indokolni, mellyel szemben a törvény három együttes feltétel fennállását követeli meg: világosnak, valósnak és egyben okszerűnek is kell lenni. Az indok kizárólag az alábbiakkal összefüggő lehet:

1. A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, például a munkavállaló megszegi a munkáltató utasításait – ez jelen esetben szintén kiesik.

2. A munkavállaló képességével, például: egészségügyi vagy szakmai alkalmatlanság – előbbihez foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló olyan orvosi véleménynek kell rendelkezésre állnia, mely megállapítja, hogy a munkavállaló az adott munkakör betöltésére nem alkalmas.

3. A munkáltató működésével összefüggő ok, pédául: átszervezés, minőségi csere, létszámcsökkentés.

Ha a munkáltató felmondást közölne, abban az esetben a felmondási idő a keresőképessé válásától kezdődik el, de legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy év múltával.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez szükséges a munkavállaló hozzájárulása. Ebben szabadon megállapodhatnak az esetleges juttatások mértékében, csak foglalják írásba és rögzítsék a feltételeket.

A keresőképtelenség teljes tartama munkában töltött időnek minősül (munka törvénykönyve 115. § (2) e) pontja), melyre a munkavállalót szabadság illeti meg.