Nyugati minimálbérek: trükköznének a fuvarozók, de könnyen lebukhatnak

Megosztás Tetszik

Fuvarozó kft. úgy oldaná meg a külföldi országokban (osztrák, német, francia) kötelező, rájuk vonatkozó minimálbért, hogy a jelenlegi munkavállalóknak adna 5-5 százalékos részesedést. Zárná a munkaviszonyukat és mint résztulajdonosok társas vállalkozóvá válnának, a rájuk vonatkozó szabályok alapján vallaná be és fizetné a járulékokat. Elfogadható-e ez a megoldás? – kérdezte olvasónk. Dr. Kéri Ádám munkajogász szakértőnk válaszolt.

Fuvarozó kft. úgy oldaná meg a külföldi országokban (osztrák, német, francia) kötelező, rájuk vonatkozó minimálbért, hogy a jelenlegi munkavállalóknak adna 5-5 százalékos részesedést. Zárná a munkaviszonyukat és mint résztulajdonosok társas vállalkozóvá válnának, a rájuk vonatkozó szabályok alapján vallaná be és fizetné a járulékokat. Jól tudja-e az ügyvezető, hogy így a társas vállalkozókra nem kell alkalmazni a külföldi fuvarozókra vonatkozó minimálbér-rendeleteket? Öt százalékos tulajdonjog mellett lehet-e társas vállalkozó? Amennyiben társas vállalkozó lesz, a külföldön töltött napok után a társas vállalkozónak kötelező-e a napidíjat fizetni, adni? – kérdezte olvasónk.

A kiküldetésre – ha az európai uniós országot érint (uniós eleme van) – a kiküldetésről szóló 96/71/EK irányelv, valamint annak végrehajtási rendelete, a 2014/67/EU irányelv érvényesek. A 96/71/EK irányelv (alapirányelv) olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek – transznacionális szolgáltatásnyújtás keretében – valamely uniós ország területére küldenek ki munkavállalókat annak feltétele mellett, hogy a kiküldést végző vállalkozás és a munkavállaló között a kiküldetés időtartama alatt munkaviszony áll fenn – kezdte válaszát szakértőnk.

A kiküldetésnek három fajtája ismert:

– szolgáltatás teljesítése érdekében kiküldött munkavállaló,
– vállalatcsoporton belül kiküldött munkavállaló, valamint
– munkaerő-kölcsönzés keretében kiküldött munkavállaló.

A kiküldött munkavállaló olyan munkavállaló, aki meghatározott időtartam alatt a munkáját valamely szokásos munkavégzése szerinti tagállamtól eltérő országban végzi. A kiküldött munkavállalók szociális jogainak védelme, illetve e szabadságjog gyakorlásának előmozdítása érdekében a 96/71/EK irányelv a foglalkoztatás olyan kulcsfontosságú foglalkoztatási feltételeket ír elő, amelyeket a fogadó országban kötelező alkalmazni a kiküldött munkavállalók tekintetében. Ezek közé tartoznak a ledolgozható leghosszabb idő és a minimális pihenési idő, az éves fizetett szabadnapok számának legalsó határa, az alkalmazandó minimális bérszintek, ideértve a túlórázás bérezését is, a hátrányos megkülönböztetés szabályai, valamint a munkahelyi egészségvédelem, biztonság és higiénia.

A kiküldetés folyamatosan szigorodó, és jelenleg hatályos szabályai szerint az egyes országok előzetes bejelentési kötelezettséget is előírhatnak, e tekintetben a nemzeti információs pontot ajánlott felkeresni.

A jogalkotó tisztában volt azzal, hogy a szabályozás hatályba lépését követően problémaként merül fel a munkaviszony kérdése, és arra konkrét rendelkezéseket alkotott. Itt egyrészt az irányelvek szabályozása, másrészt pedig a munkaügyi felügyeletek tevékenysége jelentik a korlátokat.

Az alapirányelv 2. cikke szerint ennek az irányelvnek az alkalmazásában "kiküldetésben lévő munkavállaló" az a munkavállaló, aki a munkáját korlátozott ideig egy, a szokásos munkavégzése szerinti tagállamon kívüli tagállam területén végzi. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában munkavállaló az, aki , munkavállalónak minősül annak a tagállamnak a jogszabályai szerint, amelynek a területén kiküldetésben tartózkodik. Ezt ugyanakkor nem a szerződéses státusza határozza meg, hanem a jogviszony jellege.

A végrehajtási irányelv pedig ezzel összefüggésben arra is kitér, hogy a munkavállalói státuszt a fogadó állam hatóságai vizsgálni jogosultak olyan szempontok alapján, mint a tevékenység jellege, időtartama, a felek között fennálló korábbi jogviszonyok láncolata, a díjazás mikéntje, a költségek viselésének formái stb. Ezen szempontok mentén haladva a kérdésben felvetett tervezett megoldás nem állná ki a vizsgálatok próbáját – véli szakértőnk.

Ezen túlmenően a munkaügyi felügyeleti szervek a bejelentések hatására vagy anélkül jogosultak a fenti vizsgálatokat lefolytatni, mellyel összefüggésben jogvita kezdeményezhető. Az a pénzügyi, jogi teher, amit e jogvita eredményez, semmi esetre sem áll arányban azzal a költségcsökkentéssel, amely a lényegében színlelt jogviszonyok útján előáll. A tagállami hatóságok ráadásul a nemzeti hatóságokat is jogosultak megkeresni, és azok soron kívül vizsgálatokat kötelesek lefolytatni – magyarázta Kéri Ádám.

Tekintettel arra, hogy a szociális dömping ellen összehangolt felügyeleti akciók működnek a nyugat-európai országokban, így a probléma hamar felügyeleti látókörbe kerülne. Szakértőnk szerint a kérdésben vázolt működési rend erősen kétséges eredménnyel járna.