Foglalkoztatás készenléti jellegű munkakörben – mutatjuk, mire figyeljen a munkáltató

Megosztás Tetszik

A készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás meglehetősen közkedvelt, érdemes így az annak alkalmazása során felmerülő szempontokat górcső alá venni. Lássuk mire kell odafigyelni!

Nem a felek megállapodásától, hanem a munkavégzéstől függ

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 91. §-a alapján készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

A Kúria döntéseiben kiemelte, hogy a készenléti jellegű munkakör különleges intézmény a munkaidő-szabályozás rendszerében, amely esetben kivételesen megengedett az általános teljes munkaidőnél hosszabb munkaidő. A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv 6. cikk b) pontja szerint hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő – a túlórát is beleértve – nem haladhatja meg a 48 órát. Az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétel fogalmának értelmezéséhez azonban a törvény nem nyújt támpontot, ezért ez csak bírói mérlegeléssel adható meg. A Kúria egységes gyakorlata alapján e fogalom értelmezéséhez az eset összes körülményének alapos, részletes vizsgálata szükséges (Mfv.II.10.719/2013/3., Mfv.II.10.131/2014/7., Mfv.II.10.296/2015.).

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megismerheti, melyek lehetnek az alacsonyabb igénybevételre utaló körülmények, és mire kell figyelnie a munkáltatónak a munkaszerződésnél készenléti jellegű munkakör esetén.