Fiatalkorúak munka- és pihenőideje, bérezése

Megosztás Tetszik

A tizennyolcadik életévüket be nem töltött dolgozók kiemelt munkajogi védelemben részesülnek, az életkorukra, fejlettségi szintjükre tekintettel a munkáltatóknak az általánosnál szigorúbb szabályokat kell betartaniuk (munkaidő, pihenőidő, szabadság, munkavédelmi szabályok stb.). Ezek olyan speciális rendelkezések, melyeket abban az esetben is alkalmazni kell, ha a foglalkoztatásra nem munkaviszony keretében, hanem például iskolaszövetkezeti tagsági vagy megbízási, vállalkozási jogviszony alapján kerül sor.

Az ide vonatkozó szabályozás kiemelt jelentőségű, mert a munkaügyi felügyelet ellenőrzése kiterjed a fiatalkorúak foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok megtartására, azok megsértését szigorúan szankcionálja. Ráadásul az életkori feltétel megsértése esetén a bírság kiszabása nem mellőzhető.

Hány éves kortól vállalhatunk munkát?

Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. A 18. életévét nem be nem töltött munkavállalót fiatal munkavállalónak nevezzük. A munkavállalás alsó korhatára a 16. életév betöltése, két kivétellel. Az egyik kivételes szabály szerint munkavállaló lehet az iskolai szünet alatt az a 15. életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat. A másik eltérést engedő rendelkezés, mely alapján a gyámhatósághoz a foglalkoztatást megelőző legalább 15 nappal történő előzetes bejelentés alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a 16. életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható.

Lényeges, hogy a fiatal korra tekintettel a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges az olyan jognyilatkozat érvényességéhez, amely a munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére vagy kötelezettségvállalásra irányul. Ez azt jelenti, hogy a munkaszerződést, de például a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezést is alá kell írnia a törvényes képviselőnek. Az egyéb nyilatkozatokat, mint például szabadság iránti igény jelzése, kárfelelősség elismerése, önállóan is megteheti a fiatal munkavállaló.

A munka törvénykönyve (Mt.) 4. §-a szerint a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására az Mt-nek a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A törvény a 294. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározza, hogy mi minősül munkavégzésre irányuló jogviszonynak: ide tartozik a munkaviszony, a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződés, a gazdasági társaság vezető tisztségviselői vagy felügyelő bizottsági tagsági tevékenység ellátására irányuló jogviszony és az egyéni vállalkozás. Azaz, hiába nem munkaviszonyban áll egy 16. életévét betöltött diák, az alábbi garanciális rendelkezések (értelemszerűen, ami a munkaviszony sajátosságából ered, például a pótszabadság nem tartozik ide) minden esetben védik őt. Erre figyelemmel a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok létesítése, így például a vállalkozási, megbízási szerződés megkötése előtt is vizsgálni kell, hogy a vállalkozó, megbízott betöltötte-e a 15. illetve 16. életévét, a foglalkoztatáshoz szükséges-e gyámhatósági engedély, a jogviszony milyen időtartamra köthető, illetve milyen egyéb, fiatal munkavállalóra vonatkozó törvényi szabályt kell figyelembe venni.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy milyen speciális munkaidő-, pihenőidő és munkavédelmi szabályok vonatkoznak a fiatalkorú munkavállalókra!